Zafírkék

Kerstin Gier

Zafírkék

Időtlen szerelem 2.

Fülszöveg:

Friss szerelmesként a múltba utazni – ez talán nem a legjobb ötlet.
A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja.
Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is.
Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni.
(Egyik sem igazán egyszerű!)
Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!
Romantikus, humoros, példátlan – Gideon és Gwen kalandjaival Kerstin Gier mindenkor elvarázsolja közönségét.

 A Rubinvörös után már alig vártam, hogy megkaparinthassam ezt a könyvet. Amint sikerült megszereznem, már neki is láttam az olvasásának. Nem voltak túl magam elvárásaim, elvégre az első résznek is voltak hibái, de azért sok jót elvártam ettől a könyvtől, és magasan túlteljesítette az elvárásaimat. :) Végre egy olyan könyv, ami bár második rész, mégsem unalmas, átvezető, előkészítő csak, hanem tovább bontakozik a cselekmény, és végig izgulhatunk. :)

A történet végre igazán felpörgött, kezdve attól, hogy új szereplők is bejönnek a képbe, és hogy a régiek a szokásosnál is furcsábban viselkedtek. Jó volt hogy több időt töltöttek a múltban, és az ezzel járó apróságok is, mint például a ruhák, vagy hogy hogyan kell viselkedni.

Tetszett a soirée, hogy tényleg olyan volt, mintha ott lehettem volna. :)

A történet jól felépített volt, és most már nem is éreztem azt, mint néha a Rubinvörös-nél, hogy az a rész nem lett volna akkora baj, ha kimarad. Minden kis részlet fontos volt, és bár Gideon még mindig túl keveset szerepelt, a hangulaton javított Xemerius. Rengeteget. És Végre rájöttek mit is jelent a holló hatalma. Végre. Komolyan, senkinek sem tűnt fel, hogy a csaj már kiskora óta látja azt amit más nem, és még véletlenül sem kapcsolják össze a kettőt? De végre leesett nekik, számomra ez volt a könyv egyik fénypontja. Gideon vallomása mellett. :) Az írásmód is hibátlan volt, számomra legalábbis, minden jól felépített volt, megvolt a szokásos hangulat, amiért érdemes olvasni. A szereplők is kiforrottabbaknak tűntek.

Gwendolyn végre szimpatikus lett. Voltak jó pillanatai, és még nem volt annyira idegesítő, hogy minden miatt nyavalyog. Nem maradt rá ideje, vagy nem tudom, mindenesetre sokkal felnőttesebben viselkedett mint a Rubinvörösben, aminek nagyon örültem.

Gideon még mindig túl keveset szerepelt, de amikor mutatkozott, akkor szimpatikus volt. Jó hogy szenvedélyes, amennyire kell, de mégis józanul áll a dolgokhoz, és kitart az igaza mellett.

Xemerius az egyik legnagyobb kedvencem lett. Jók a beszólásai, és őszintén megmondja, miről mit gondol. A jelenetek, ahol szerepel, a könyv legjobb jelenetei között voltak, és mindez miatta. Kérek itthonra egy Xemeriust! :) A kis neveletlen macska... :D

"– Mi az az izé ott? – kérdezte tőlem.
Természetesen nem válaszoltam.
– Én nem vagyok izé. Gwendolyn egyik jó barátja vagyok- felelte helyettem Xemerius és kinyújtotta a fiúra a nyelvét. – Sőt, talán a legjobb barátja. Venni fog nekem egy kutyát."

Charlotte és Giordano az agyamra ment. Egyrészt beképzeltek, másrészt hátráltatják Gwendolyn-t. És utóbbit annyira megalázóan teszik, hogy az valami hihetetlen.

Saint Germain gróf, akit legszívesebben agyoncsaptam volna. Utálom azt a manipulatív beszédet, amit mindig lejátszik, hogy ő mozgatja a szálakat, és nekem kissé őrültnek is tűnik...

Leslie most is szimpatikus volt, tetszik hogy átlátja a dolgokat, és hogy olyan kis jókedvű-pörgős.

James kicsit idegesítő volt, mint mindig, de tetszett, hogy végre tett valami hasznosat is. :)

Lucas beszélgetéseivel vált az egész teljessé. Néha megható, néha megmosolyogtató volt, és végre még egy tiszta szívű ember került a sok rossz közé. :)

Tetszettek a kis versikék, Gideon szerelmi vallomása, de leginkább Xemerius beszólásai voltak azok, amikért érdemes volt elolvasni. A hangulat jobb volt mint eddig, végre nem csak egy nagy bevezetés volt, nem kellett mindent elmagyarázni, mehettek az események, és ez így volt jó.

 "Rubinvörös holló száll az égen át,
Világok közt hallván a halottak dalát.
Ám alig eszmél rá titkos hatalmára,
Bezárul a kör, bármi is az ára. 

Büszke oroszlán – arca sugárzó gyémánt,
De fényét sötét igézet ontja ki némán,
Amint a nap leáldozik, változást hoz ő:
A holló halálával eljövend az idő."

Viszont nem tetszett, hogy még mindig nem voltak képesek megbízni Gwendolynban. Most komolyan azt hiszik, hogy egy tizenéves lány olyan hülye, hogy elárulja a titkot, és veszélybe sodorja magát is? Charlotte és Giordano pedig olyan szinten idegesített, hogy már azt vártam, mikor csapja le valaki őket. Megérdemelték volna. Saint Germain gróf pedig, mintha valami nagy dolgot titkolna, de hogy mit, nem tudtam meg, és ez is idegesített. Ahogy az is, hogy eddig húzták, hogy kiderüljön mit is jelent a holló hatalma. Ennyire vakok azért még ők sem lehetnek... :)

Ajánlom még azoknak is, akik nem szeretnek olvasni. A Rubinvörös nem olyan kiemelkedő, mint a Zafírkék, de mindenképp érdemes elolvasni mindegyiket. Örök élmény marad. Csak egy hátránya van: az ember szeretne időutazóvá válni, egy Gideont, és egy Xemeriust otthonra... :)

Nekem ez 4,9 / 5 volt.