2015. szeptember 29., kedd

Őszi varázslat

Ropogott a fű a talpa alatt. Az égbolt alján megjelenő napfénysugarak még világosabbá tették az erdőt. A nő ennek örült, mivel tudta, a sötétben a fák között bármilyen teremtmény vagy lélek rejtőzhet anélkül, hogy ő tudna róla. A teljes sötétség túlságosan veszélyes rá nézve...
Megállt az erdő közepén. Letette a kosarát, és elkezdte kipakolni a hozzávalókat. A különböző füveket, kis üvegcséket, melyekben különféle főzetek voltak, a füstölőt, melynek száraz levél illata volt, és a gyertyák, melyek hófehérek voltak.
A füveket kör alakban helyezte el, és a körre egymástól egyforma távolságra tette le a gyertyákat. Végül a főzeteket a földre locsolta. Némelyiktől megperzselődött a fű, másiktól csak jobban fénylett, ahogy az egyre magasabbra törő napra visszamosolygott.
A nő megállt a pentagramma mellett, és halkan kántálni kezdte a varázsigét, mellyel megidézheti a Földanyát. Már nem tudta kimondani az utolsó szót, mikor a szellemalak megjelent a mágikus ábra közepén. Ismét halványabbnak tűnt, mint a tavasszal. Ám csak a láthatóságán mutatkozott meg az, hogy az emberek fokozatosan gyengítik. Ugyanúgy tette a dolgát, mint máskor: kilépett a pentagrammából, és a fák között útra kelt. A törzsüket megérintve ment közöttük, majd sok idő múlva visszatért. A tenyerén egyensúlyozott egy levelet, mely még csak épp, hogy megsárgult.
 - Idén ő az első álmodó - mondta a szellem.
A nő tudta, mit jelent ez: hogy az első falevél lehullott, és így folytatódik a végtelen körforgás: a kis levél lebomlik, hogy új levél keletkezhessen belőle, és így egymást éltetik. Elmosolyodott, mert rájött, a természet rendje folytatódik, és így egy ideig minden rendben lesz.
A szellem közelebb lépett, és a nő lecsukta a szemét. Tudta, mi következik: a látomás a természet elalvásáról és a felébredéséről. Látta, ahogy a lomb földre hullik, hogy vastag hótakaró fedi a tájat, majd ahogy a nappalok egyre melegebbek lesznek, a virágok ismét megmutatják magukat... De ehhez ismét el kell hívnia a Földanyát, hogy elindítsa a folyamatot.
Ahogy az illúzió szertefoszlott, a szellem visszalépett a pentagrammába, és a nőre tekintett, aki elkezdte mondani az elegnedő igét.
A szellem elhalványult, és csak egy szélrohamot hagyott maga után. A fák megborzongtak a hűvössé vált levegőtől, és elengedték néhány levelüket.
Az emberek ekkor kezdek el ébredezni, és csak annyit vettek észre az egészből, hogy beköszöntött az ősz. Arról pedig, hogy ez egy valóra vált csoda, egy különleges és létfontosságú varázslat, megfeledkeztek az idők folyamán.

Ősszel jelennek meg, de én már most nagyon várom őket. :) (Könyvmolyképző kiadó)

Amerikai borító

Julie Kagawa - A halhatatlanság szabályai

Ha életben akarsz maradni ebben a pusztuló világban, fel kell venned a harcot az ellenséggel…
Allison Sekemoto a fallal körülvett város legkülső körében, a Peremben él. Nappal társaival együtt előmerészkednek, és élelem után kutatnak, éjszaka azonban bármelyikükből áldozat válhat, és nem tudják biztosan, megérik-e a holnapot. Ebben a világban a vámpírok két lábon járó vérzsáknak tekintik az embereket, Allie-t pedig az irántuk érzett gyűlölet tartja életben. Aztán egy éjszaka Allie meghal, és maga is szörnyeteggé válik.
 
Amerikai borító

Jessica Shirvington - Csábítás - Violet Eden krónikák 2.

Violet Eden a Grigori tagja – részben angyal, részben emberi lény. Arra a sorsra született, hogy megvédelmezze az emberiséget a száműzött angyalok bosszújától.
Életbevágóan fontos, hogy Violet pontosan tudja, kiben bízhat meg, ám amikor megérkezik az erősítés a Grigoritól, hamar nyilvánvalóvá lesz számára, hogy mindenkinek van titkolnivalója. Még Lincolnnak is. Egy tényt azonban Violet már biztosan tud… hogy Phoenix hatalma, amellyel a markában tartja, egyre nagyobb veszedelmet rejt számára.
A verseny, hogy megszerezzék az egyetlen dolgot, ami akár örökre kibillentheti a hatalom ősi egyensúlyát, mindnyájukat a Jordán szent hegyei közé vezeti, és a végsőkig próbára teszi Violet képességeit. S lelepleződik a legszörnyűbb árulás.
Magyar borító

Colleen Hoover - Helló, Hamupipőke! - Reménytelen 2.5

Egy véletlen találkozás a sötétben pont elég ahhoz, hogy a tizennyolc éves Daniel és a véletlenül belé botló lány szerelmet valljon egymásnak. A románc azonban feltételekhez kötött: megállapodnak, hogy csupán egy órán át tart, és csak úgy tesznek, mintha.
A hatvan perc elteltével a lány éppúgy válik köddé, mint Hamupipőke. Daniel pedig igyekszik meggyőzni magát arról, hogy a történtek csak azért látszottak tökéletesnek, mert eljátszották az egészet. Ilyen csak a tündérmesékben szokott történni, ugye.
Egy évvel és egy boldogtalan kapcsolattal később viszont már kénytelen hinni benne, hogy létezik szerelem első látásra – hiszen találkozik Six-szel, a furcsa nevű lánnyal, akinek még furcsább a személyisége. Daniel számára sajnos az igaz szerelem megtalálása nem jelent egyet a happy enddel. Sőt, talán távolabb is visz tőle.
A múlt elképesztően sötét titka vajon képes-e árnyékot vetni Daniel és Six egyetlen esélyére, hogy megmentői legyenek?


Amerikai borító

Kylie Scott - Riff - Stage Dive 1.

Az ébredést Las Vegasban nem éppen így képzelte
Evelyn Thomas úgy tervezte, hogy hatalmas bulival ünnepeli a 21. születésnapját Las Vegasban. Őrült nagy bulival. De a legvadabb álmaiban sem jutott volna eszébe, hogy másnap reggel a fürdőszoba padlóján ébred, élete legdurvább másnaposságával, mellette egy kimondhatatlanul vonzó, félmeztelen, tetovált férfi, és az ujján gyűrű, amelyben akkora gyémánt van, hogy King Kong is elismerően csettintene. Bár emlékezne rá, hogyan jutott el ide!

Magyar borító

Maggie Stiefvater - Kék liliom - A Hollófiúk 3.

Az álom veszélyes műfaj, ám az ébredés talán még veszélyesebb.
Blue Sargentnek szerencséje volt. Életében először olyan barátokra lelt, akikben megbízhat, akik nem vetik ki maguk közül. A hollófiúk befogadták őt, és jóban-rosszban kitartanak mellette.
A szerencsével azonban van egy óriási baj, tudniillik forgandó.
A barátaid elárulhatnak.
Anyukád eltűnhet.
A látomásaid megtéveszthetnek.
A magabiztosságod meginoghat.
A The Bulletin így nyilatkozott az Álomrablókról, a Hollófiúk-sorozat előző kötetéről: „mágikus fondorlatok és idegborzoló események bonyolult szövedéke.” A folytatásban ez a szövedék, ha lehet, még áthatolhatatlanabbá válik, egyik ámulatból a másikba ejtve az olvasót.

Losing Hope - Reményvesztett

Colleen Hoover
Losing Hope - Reményvesztett (Hopeless II.)

Fülszöveg:
Colleen Hoover, New York Times sikerlistás szerző valósággal megbabonázta olvasóit a Hopeless-szel. A történet egy hányatott sorsú lányról, Skyról szól, aki összetalálkozik rég elvesztett gyermekkori barátjával, Dean Holderrel. A fiú segít a sokkoló családi múlt feltárásában, így Sky végre elcsitíthatja magában a mély sebet hagyó emlékeket és érzéseket.
A Hopeless Sky szemszögéből mutatta be az eseményeket, a Losing Hope pedig bepillantást enged Dean Holder történetébe, akit régóta kísért a kislány elvesztése. Úgy érzi, kudarcot vallott, amiért nem tudta őt megmenteni. Holder életét beárnyékolja a megbánás és a bűntudat. Sohasem hagyott fel Sky keresésével, mert úgy érzi: ha megtalálná, tovább tudna lépni végre. Arra viszont nem számított, hogy a találkozás pillanata még kínzóbb fájdalmat hoz.
Holder a Losing Hope-ban meséli el, hogy a tizenhárom évvel korábbi események miként hatottak az ő és családja életére, s hogyan lett magányos küldetés számára a lány megmentése. A végleges gyógyulást azonban csak a Sky iránt érzett szerelem hozhatja el…

Mostanában egyre gyakrabban botlok olyan könyvekbe, ahol ugyanazt a sztorit írják meg, ami előtte is volt, csak a másik főszereplő szemszögéből. Miután nem tetszett Jamie McGuire írása, eléggé félve vártam ezt a könyvet, de amikor a kezembe került, azonnal elkezdtem olvasni, és nem is bántam meg.
Még mindig a Three Days Grace Never Too Late - je jut eszembe erről a történetről.

A történet nem sokban különbözött a Reménytelen-től, DE, voltak plusz jelenetek, és a Less-nek szóló levelek sok mindent megmagyaráztak. Még olyan dolgokat is, amiket eleinte ellenszenvesnek találtam - például hogy miért Holder - nek kell szólítani Dean-t. Eleinte ezt egy keménykedős gesztusnak véltem, aztán kiderült, hogy ennek is van története. Plusz még az is érdekes volt, hogy milyen szemetek voltak az iskolában a diákok amikor kiderült, mit tett Less. Érthetőbb lett hogy Dean miért nem akart visszamenni abba a suliba.

Plusz nagyon jó volt, hogy kicsit jobban megismerhettük Danielt. Egyik kedvenc szereplőm lett a hülye neveivel meg a frappáns mondásaival, elsősorban itt az ebédlős jelenetre gondolok, nem sokkal Less halála után. Jól megmutatta az embereknek, hogy milyen kétszínű a többség.

Sky/Hope története is egy picit jobban kibontakozott, plusz itt nem volt annyi érzelem, mivel nem szeretem ha egy könyv túl csöpögős (igaz a Hopeless sem volt az), én jobban szeretem a megrázóbb könyveket, mint amilyen a Reményvesztett is. Sokkal hitelesebb volt nekem kívülről látva, sokkal jobban bele tudtam képzelni magam az eseményekbe, és végre teljesen megértettem Dean minden egyes tettét is, ami még jobbá tette az egészet.

Sky itt még szimpatikusabb lett, még jobban előjött az erős énje, amit nagyon tudok szeretni egy főszereplőben.
Dean végre teljesen érthető lett, és végre meg is kedveltem. Sokkal szimpatikusabb volt ebben a könyvben, mint az előzőben, jobban ki tudott bontakozni.
Daniel, teljesen kész vagyok tőle, színt és némi vidámságot vitt a történetbe. Belevaló srác, remélem, a rajongók kikövetelik az ő történetét is, persze a szokott stílusában. én elolvasnám. :)
Karen itt is jó fejnek tűnt, róla egyebet nem nagyon tudok mint mondani.
Less végre egy csomó mindent megmagyarázott a búcsúlevelével, és megint újabb megvilágításba helyezte a történetet, ami nagyon jó, és megint ott volt az a "fenébe, ezt se gondoltam volna..." érzés, ami szintén nagyon érdekessé tudja tenni.

A Less-nek szóló levelek színesebbé tették a történetet, és jobb volt Dean szemén keresztül is meglátni a dolgokat. Bár már tudtam, hogy mire számítsak, még mindig megleptek a fordulatok, és egyáltalán nem érződött, hogy nő írta, aminek nagyon örültem.

Akárhogy is, a Hopeless is nagyon tetszett (már amennyire egy ilyen könyv tetszhet), de a Losing Hope szerintem sokkal jobban átadta a lényeget, és sokkal hatásosabb volt.

Ajánlom mindenkinek, mivel bár lassú fogyasztású könyv (néha tényleg annyi minden érzést vált ki az emberből, hogy egy időre félre kell tennie, hogy aztán tiszta fejjel tudja folytatni), de egy életre szóló élményt ad.

Nekem ez 5*/5 volt.

2015. szeptember 25., péntek

Hopeless - Reménytelen

Colleen Hoover
Hopeless - Reménytelen





Fülszöveg:

Készen állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel a hazugságoknak?
Colleen Hoover, a közkedvelt bestseller-író lebilincselő történettel tér vissza. Ez a szenvedélyes, magával ragadó románc két, szörnyű múltat cipelő fiatalról szól, akik az élet, a szerelem és a bizalom útvesztőjében bolyongva együtt ismerik meg az igazság gyógyító erejét.
A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.
A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…


Rengetegszer hallottam már erről a könyvről, így amikor megláttam a könyvtárban, azonnal lecsaptam rá. Kicsit féltem, hogy nem fog tetszeni, ugyanis már rengeteg szerelmes könyvet olvastam, ami nem igazából tetszett, de ahogy belelapoztam, rájöttem, ez másabb mint az eddigiek. Többet ad, és sokkal felnőttesebb, mint amilyennek elsőre tűnt.

Az alaptörténet körülbelül annyi, hogy vagy egy lány, Sky, akit a nevelőanyja otthon nevel, és aki eléggé el van zárva (mármint nem tévézhet, netezhet, de még telefonja sem lehet), viszont van egy barátnője, Six,  aki mindig felvidítja (és aki közben elmegy külföldre, mert ösztöndíjat nyert). Sky találkozik az ügyeletes rosszfiúval (ez sem valami meglepő fordulat), Holderrel. 

Itt kezd az egész érdekessé válni. Holder ugyanis eléggé hangulatember, és van egy nagy titka: próbálja megtalálni Hope-ot, a kislányt, aki egykor neki és a nővérének (Less-nek) a legjobb barátja volt, ám tizenhárom évvel ezelőtt elrabolták. Mikor meglátja Sky-t, úgy gondolja, Hope az, de aztán úgy tűnik, mégsem, és egy idő után - mikor meglátja Less karkötőjét Sky-on megint úgy tűnik, hogy mégis... 

Persze közben halad a szerelmi szál is, nem csak hogy folyton vívják a szócsatáikat, amik amúgy nagyon aranyosak, sokszor megmosolyogtattak.

Vissza Sky múltjához. Folyamatosan bontakozik ki a történet folyamán, és apró részleteket mindig kap az ember. Végül összeáll a kép, és a teljesen megdöbbentő, szörnyű az igazság. Persze mindenki próbálja a legjobbat kihozni az egészből, és úgy-ahogy sikerül is. Mégis, engem elborzasztott ez a pedofil-dolog, és még mindig nem értem, miért jó ez néhány embernek, hogy ilyet művel a gyerekekkel... Mindenesetre jó, ha valaki ilyen ellen is felemeli a szavát - még akkor is, ha egy könyvvel hívja fel erre a figyelmet.

A főszereplőkben általában csak a hibát szoktam keresni, és sajnos eléggé gyakran találok is. De Sky nem volt tele hibával. Tetszett, hogy folyton van valami rövid, frappáns beszólása, és, hogy nem nyavalyog, mikor kiderül az igazság. Sokkal jobban bírta, mint ahogy a legtöbben tették volna. Szimpatikus karakter, és nem valami tucat.

Holder, hát... Tudom, ő az álompasi, és meg is fogott a karaktere, de nem nagyon tudok annyira odalenni érte, mint ahogy kellene. Olvasom a Losing Hope-ot is, már a felénél vagyok, remélem, mire a végére érek, teljesen megkedvelem. Nekem ő egy kicsit tucatnak tűnt, ezzel a tipikus "rosszfiú"-ra hajazó viselkedésével. Bár az sokkal szimpatikusabbá teszi, hogy mindent okkal tesz. 

Breckin-t eléggé bátor húzás volt beleszőni a történetbe. Aranyos és különleges mellékszereplő.
Six is szimpatikus, bár ő eléggé keveset szerepelt.

Karennel kapcsolatban eléggé vegyes érzéseim voltak. Mikor megtudtam, hogy ő rabolta el Sky-t, eléggé mérges lettem, és meg is utáltam, mikor kiderült, hogy nem önzésből tette, akkor viszont kedvenc szereplőmmé nőtte ki magát.
Less pedig az volt, akit nem nagyon tudtam hová tenni. Még megvárom a Losing Hope végét, és róla csak akkor nyilvánítok véleményt, mivel van egy olyan megérzésem, hogy ott még fontos tényezők fognak kiderülni. 

Külön örültem annak, hogy nem akadt felesleges rész vagy szereplő. Tökéletesen meg volt szerkesztve az egész, és olvastatta magát. A frappáns párbeszédek, és a jó karakterek még élvezhetőbbé tették a történetet, ahogy a szójátékok (HopeLess, Love + Like = Live) is.

Mindenképp csak ajánlani tudom. Elsősorban azoknak, akik szeretnének valami megrázó, érdekes, és szövevényes történetet olvasni.

Nekem ez 5/5 volt.

2015. szeptember 23., szerda

Könyvek, amiknek a borítója egyszerűen gyönyörű XII.




Benina Bíborhajú sorozatát még az év elején olvastam, de minden sorát imádtam. És a borítóik is igazán tetszetősek, nem csak hogy jól megjelenítik az adott történetben lévő legfontosabb dolgot, de látványosak is ezzel a tüzes megoldással. nekem a legnagyobb kedvencem a második és a negyedik könyv borítója, a kép miatt. Az első nekem kicsit egyszerű, jobb lett volna egy égő erdő közepén egy női sziluett, az sokkal jobban jellemezte volna a könyv legfontosabb jeleneteinek egyikét. (ami amúgy nekem a kedvencem volt, mikor Claire végre rájön, ő uralja a tüzet... (: ) Illetve a harmadik könyvön nekem kicsit furák a kezek, főleg a bal oldali, az túl mű, és ez zavaró... De mindegy, nem csak hogy egyik kedvenc könyvsorozatom,  még az írója is magyar, úgyhogy ezeket az apró hibákat elnézem ,és csak a szépségét figyelem. :)

2015. szeptember 21., hétfő

Képcsokor: Goth ékszerek


Most néhány képpel jelentkezem. A téma pedig az egyik kedvencem, az ékszer. És a kedvenc stílusom, a goth. A saját ékszereimet nem fotóztam be, pedig mint gyűjtő, már ebből is beszereztem néhány darabot. :)
Na jó, inkább jöjjenek a gyönyörűségek. :) ( Katt a tovább-ra a folytatásért! :) )

2015. szeptember 20., vasárnap

Könyvek, amiknek a borítója egyszerűen gyönyörű XI.


Bár a történet leírása nem nagyon fogott meg, ez a borító mégis figyelemre méltó. A színei, az az egyszerű szépsége, visszafogottsága, és a szerző és a cím körüli kis díszítés, nagyon jól el van találva az egész, nekem nagyon tetszik. Ha valaha lesz valami könyvem, én is hasonlóan szép borítót szeretnék hozzá. :)

Facebook oldal

Sziasztok!
Ma létrehoztam a blog facebook oldalát, hogy ott is jelen legyek, mivel úgy vettem észre, ez szokás mostanában. :)
Nem csak a bloggal kapcsolatban tervezek megosztani dolgokat, még szeretnék képeket is feltenni, de aztán majd kiderül, mi lesz ebből... :)

A lapot Dreaming the crow black dream néven éritek el. :)

És a Blue Lily, Lily Blue is előkészületben van, elvileg az ősz folyamán is megjelenik... kell ennél több jó hír mára? :)

További szép napot Nektek! :)

2015. szeptember 17., csütörtök

Folti története

Sziasztok!
Az utóbbi komor írásom után sem fogok egy vidámabbal jelentkezni...
Ez volt az első írásom, ami rövid volt, és akkoriban, amikor írtam (2012-ben), még aktuális is volt (ebadó, meg ilyesmik miatt). Azóta is ez a kedvencem, mert valahogy úgy érzem, hiába fejlődtem, most se tudnám jobban megírni.


Foltos, mint minden reggel, ma is úgy kezdte a napot, hogy felugrott fiatal, csupán hétéves gazdájának ágyára, és hangos csaholással köszöntötte a felkelő napot. A kislány szerette az e fajta ébresztést, és köszönetképp beletúrt az eb bozontos, selymes, fehér szőrébe, majd össze készült, és elindult az iskolába.
A másik, szomszédos szobában lévő, negyvenes éveit kezdő férfi azonban nem szerette a kutyát, mert mindig felébresztette az álmából a csaholásával.
Amint a kislány kilépett a kapun, a deresedő halántékú ember levette a fogasról Folti pórázát, majd megpróbálta elkapni a vidáman ugráló állatot.
Hosszas próbálkozás után viszont már sikerrel járt.
Ahogy Foltos nyakörvére lett csatolva a sétáltatáshoz fontos eszköz, a lány apja elkezdte vezetni az általa gyűlölt élőlényt. Foltos nem akarta ezt az utat: hátrálni és nyüszíteni kezdett, mire egy erős rántás volt a válasz.
Ekkor lépett be a helyiségbe az anya:
- Minek rángatod azt a szerencsétlen kutyust? - Átvette a vezetőszárat, és megcirógatta Folti fejét.
- Add ide! Azonnal el kell innen távolítani!
- De miért? - Kérdezte az asszon értetlenül.
- Azért, mert Panni már túlságosan megkedvelte, és jövőre meg jön az ebadó, meg egyre elviselhetetlenebb, amit minden reggel művel! Add ide!
A nő visszaadta a pórázt, és hagyta, hogy férje kivezesse az apró ebet az ajtón.
A bejárat előtt állt a család fekete autója, ezért a férfi felvette a kutyát, és beült a sötét járműbe.
Sokáig utaztak, ám egyszer csak a kocsi hirtelen megállt.
A vezető melletti ülés ajtaja kinyílt, és a borzas jószágot az árok szélére hajította az ember. Majd megfordult, és hazafelé indult.
A kutya egy ideig futott az autó után, de aztán feladta.
Panni délután kereste kis kedvencét, és mikor megkérdezte az apjától, hová lett Folti, az csak ennyit felelt:
- Nem tudom. Déltájban, amikor kimentem, kiszaladt mellettem, és valamerre elrohant. Hiába próbáltam meg elkapni, nem sikerült.

2015. szeptember 14., hétfő

"Tűnj el az életemből..."

Anna csak nézett maga elé. Nem tudta, miért éppen vele történik mindez. Miért nem tudta tartani a száját?! Miért kellett azt mondania Marianne-nek, hogy rossz barát?! Hisz' ő a legjobb barátja. Már több, mint tíz éve.
- Nem úgy gondoltam... - Próbálta menteni a menthetőt. Ha van még menthető. Marianne-re nézve látta, hogy már nincs menthető.
- Na persze... Végül is, csak egy napra hagytam el magam, a maradék három barátomból kettő már nem is válaszol arra, ha megkeresem, ezt elmondom neked, te meg egyből rávágod, hogy azért nem keresnek, mert nem vagyok jó barát. Mit nem lehet ezen komolyan gondolni?! Az ember mindig azt mondja a legkomolyabban, mait először mond! És te is elfelejtettél az elmúlt pár hónapban - Hadarta. Egyre dühösebb lett. Ez látszott kipirult arcán, dühtől remegő kezén, és kék szemeiben.
- De sok volt a dolgom - mondta az igazat Anna. Tényleg túlvállalta magát. Az elmúlt háromnegyed évben, ki se látszott a munkából.  És nem is válaszolt a barátai keresésére. A munkát helyezte minden elé. Még a szülei leé is. Tényleg, mikor látta utoljára a szüleit? És mikor töltött együtt egy délutánt Marianne-val? Talán egy éve. Vagy több...
- Arra azért csak jutott volna időd, hogy felvedd a telefont, ha hívlak! - Jegyezte meg Marianne. Anna igazat adott neki. Utálta magát, maiért a pénzt helyezte minden elé. És az sem sokat segített, hogy csak most ébredt rá. Elgondolkodott, hogy vajon észrevette volna ezt, ha Marianne nem hívja fel rá a figyelmét azzal, hogy ide állít, és a szemébe mondja az igazat? Valószínűleg, nem.
Egyik lábáról a másikra állt.
Rettenetesen szégyellte magát. Sohasem válaszolt Marianne kereséseire, SMS-eire sem. Már hónapok óta... És ez neki fel sem tűnt. Hogy válhatott ilyenné?! Régebben egy napig sem bírta ki társaság nélkül... És tényleg, semmibe sem került volna, felvennie a telefont, mikor hívta, vagy válaszolni az SMS-eire.
De itt nem csak erről volt szó. Észre sem vette, mennyire eltávolodtak egymástól az utóbbi időben. Egyre kevesebbet beszéltek, és egyre kevesebb dolgot tartottak annyira fontosnak, hogy megosszák egymással. Így a beszélgetéseik is egyre rutinosabbak lettek, és ezzel együtt rövidebbek is. Olyan rövidek, mint amikor két idegen beszélget a buszmegállóban. Megkérdezik egymástól, mi újság, hogy vagy, de mindenki kitér a válaszadás elől egy "semmi, minden rendben, jó vagyok"-kal. Ez az elidegenedés legrosszabb fajtája. Mikor pár hónap leforgása alatt a legjobb barátokból idegenek lesznek.
- Igen, jutott volna, de sok volt a munka.
- Persze, mindig csak a munka! Menj a picsába a  munkáddal! - Mondta dühösen. Még sosem látta ennyire dühösnek. Az volt a legrosszabb, hogy semmi egyebet nem tudott felhozni a mentségére, csak a munka mennyiségét...
Marianne keze a dühtől annyira remegett, hogy már a kulcscsomóját is alig bírta megfogni.
- Hát jó. Ha nem érted meg, hogy nekem is dolgoznom kell, méghozzá elég sokat, akkor tűnj el az életemből! - Lökte ki az ajtón Mariannét. Feldühítette. Nem csak az, hogy igaza volt, hanem az, hogy szóvá merte tenni az egyik hibáját. De ki szereti ezt?! Ő biztosan nem.
Nekitámaszkodott az ajtónak, és hallotta, hogy odakint Marianne kocsijának motorja felhördül.
Eszébe jutott, vajon mi lesz vele akkor, ha egyetlen barátnője ezen annyira megsértődik, hogy soha többé nem keresi?!
Kiszaladt, és futott egy darabig a kék autó után, de mikor látta, hogy az autó csúszkálni kezd a havas úton, megtorpant.
Szörnyű félelem kerítette hatalmába.
Marianne autója nekicsapódott egy másiknak, megpördült, majd az árokba csúszott. Ahogy a villanyoszlop még egyet pördített a kocsin, hatalmas, fémes csattanás hallatszott.
Anna odarohant hozzá. Még oda sem ért, de már érezte, ahogy félelme fokozódik, és arcán forró könnyek folynak végig.
Mikor benézett  betört ablakon, Marianne szeme még csillogott. Rozsdavörös haját és világos arcát vér szennyezte, ami a homlokából és a füléből ömlött.
- Nem tudom megmozdítani a lában - suttogta Marianne erőtlenül. Épp hogy hallani lehetett, amit mond.
- Hívok mentőt - vette elő a telefonját Anna, és remegő kézzel tárcsázni kezdett.
Mairanne-re nézett, hogy biztassa egy kicsit, de a lány feje hátra bicsaklott, é a szeme már nem csillogott többé.
- Meghalt - állapította meg szenvtelen hangon egy mentős nem sokkal később.
Anna arcát könnyek borították. Csak nézett maga elé. Nem tudta, miért éppen vele történik mindez. Miért nem tudta tartani a száját?!







ez egy két évvel ezelőtti irományom. bár mostanában aktuálisabbnak érzem mint valaha.

2015. szeptember 11., péntek

Könyvek, amiknek a borítója egyszerűen gyönyörű X.


Ismét borítókkal jelentkezem. Bár a történet nem fogott meg - főleg nem az, hogy körülbelül ugyanaz van leírva a két könyvben kétszer, plusz a Veszélyes Sorscsapás nekem eléggé erőltetettnek tűnt -, ez a kékesség és a pillangók, nagyon tetszenek. :)

Érdekelne Titeket néha-néha némi mesélés arról, mik történnek velem a hétköznapokban? :)

2015. szeptember 10., csütörtök

Képcsokor - különleges hangulatú helyek és épületek

Ezennel megnyitok egy újabb sorozatot, amikben képeket gyűjtök össze adott témában. Most számomra kedves képeket hoztam olyan helyekről, amiknek különleges hangulata van - így képről legalábbis... illetve imádom a régi, gótikus stílusú épületeket, így azokról is hoztam néhány képet. :) na jó, nem szövegelek többet. :)





















forrás: pexels.com

forrás: pexels.com




a képeket, amiknél nincs külön forrásmegjelölés, a Weheartit.com-ról szedtem.

2015. szeptember 8., kedd

Könyvek, amiknek a borítója egyszerűen gyönyörű IX.

Sziasztok!
Na haragudjatok, hogy ennyi időre eltűntem, beszippantott a sulis forgatag... :) De igyekszem összeszedni magam minél előbb, és minél többet írni Nektek. :)
Ismét néhány könyvborítóval jelentkezem. (Amúgy ebből a sorozatból 50 részt tervezek, utána, a továbbiakban témák szerint lesznek majd gyűjtve.)

Becca Fitzpatrick Csitt, csitt sorozatát bizonyára sokan ismeritek. Régebben olvastam a Csitt, csitt-et, és a Silence-t, mivel a könyvtárban csak ez a kettő volt meg, de teljesen jó volt a történet, hangulatos, érdekes, szóval teljesen lekötött, imádtam minden egyes oldalát. Mindenképpen újra akarom olvasni, immáron az egész sorozatot, és írni róla egy jó véleményt.

Tényleg, tetszettek Nektek a könyves véleményeim? Legyenek hasonlók? :)

Ezzel a szép képpel kívánok Nektek szép estét. :)

2015. szeptember 4., péntek

szeptemberi inspirációim és terveim




  • szeretnék a végére érni a művészetismeret fogalmaknak, amiknek igazából még neki sem álltam
  • heti három rajzot szeretnék elkészíteni, hogy legyen miből válogatni, mikor majd összeállítom a portfóliómat.
  • szalagtűzőre valami ruhát kéne keríteni, amíg még van választék.
  • szeretnék két trilógiát kiolvasni.
  • illetve befejezni egy történet vázlatát. lényegében már összeírtam, miket szeretnék a történetben, most már csak sorrendbe kell állítani, illetve kitalálni, az a kis rész kinek a szemszögéből íródjon, hogy minél pörgősebb legyen, de azért mégse áruljak el mindent azonnal. nem is olyan könnyű ez, mint először tűnt. :)
  • és még szeretném befejezni a közösségi szolgálatot, bár nem tudom, hogy az ebben a hónapban sikerül-e majd. még 44 órám van hátra... 


Szóval ebben a hónapban sem fogok unatkozni, és a teendőim nagyobbik felét a sulis dolgok teszik majd ki, néhány dologgal ideiglenesen talán fel is kell hagynom, de mivel ez lesz az utolsó évem, megpróbálom kihozni magamból a legtöbbet. Aztán meglátom, meddig sikerül magamat tartanom ehhez a fogadalmamhoz. :)