2016. június 27., hétfő

Zenék: 2016 tavasz

A sok sulis és egyéb teendők mellett gyakorlatilag ki is ment a fejemből, hogy már vége is van a tavasznak... Így ez a kis lista is eléggé megcsúszott... :)

Talán ezt hallgattam a legtöbbet - a Venom mellett. Olyan kellemes ez a tiszta lelkűség, és az egész hangulata olyan, amit mindig szívesen hallgat az ember.

A "nem akarom többé megkóstolni a mérged" sor, és a dallama miatt abszolút kedvenc. Érdekes a jelentése, és valamennyire aktuális is.

A Csend hangja... Mert kellenek a klasszikusok is. :)

A Csend után pedig az Őrület következik. :)

Meg a vidámkodás, pörgés.

Nem valami goth zene, de mindenképp különleges. Az a tipikus nyárias, érzékeny lelkülethez való jó kis muzsika ez. :)

Éreztétek már, hogy sok ez az emberek közti versengés, és hogy nem akartok ebbe tartozni?

Mindent megkaphatunk, kivéve a szerelmet. Az szinte egy kiváltság.

Egy kis különleges zene. Egészen kellemes lenne, ha a közepe felé nem lenne az a "fuck you"-bekiabálásos megtörés. Így csak egy kiemelkedő muzsika, amiben sokkal több van annál, amit most kihoztak. Talán egy következő életben... :)

A napokban voltam egy esküvőn. Meglepő volt, mikor a szokásos bevonulós zene helyet ez szólalt meg. Feldobta az egészet. És persze a Guns N' Roses (részleges) újjáalakulásának is nagyon örülök. Most már szinte minden adott ahhoz, hogy megvalósítsam az egyik legnagyobb álmomat, vagyis, hogy elmehessek egy koncertjükre. :)

Kicsit hosszú lett...De hiába, jó zenéből rengeteg van a világban! :)

Ti miket hallgattok mostanában? Van olyan, amit eddig nem ismertetek?

2016. június 6., hétfő

Álombéli

  Tikkasztó hőség telepedett a városra. Az aszfalt felett vibrált a levegő, az emberek igyekeztek árnyékban maradni. Csak egy fiatal pár bandulkolt a folyó partján.
A férfi a vizet nézte. A tovasodródó szemetekben eltűnt álmokat sejtett, a hajók megtört képmásában pedig valami romlottat, valami hazugságot.
  - Nézd, milyen szép madár! - Szólalt meg a nő hirtelen. A férfi összerezzent. Tekintetét az égre emelte, de ott egy szép madár helyett egy tűzcsóvákból álló, perjét maga után hagyó szörnyet látott. Szép szörny volt, nem tagadás - azonban mégis megrettent tőle.
Ez tetszik a nőnek? Talán ő is ilyen borzasztóan szép? Mi van akkor, ha ez a szörnyeteg meghallja őket, és rájuk támad?
  - Menjünk innen - sürgette hát a nőt, aki kezét a homloka elé emelve csodálta a szörnyet. Mikor látta, hogy az tapodtat sem mozdult a kérésére, megragadta a kezét. Annál fogva akarta odébb húzni. Ekkor azonban a furcsa teremtmény feléjük kapta a fejét, és hihetetlen sebességgel repülni kezdett. Feléjük. Hozzájuk.
Meg akarja őket támadni!
  A férfi rémülten kapott a nő után, viszont az egyre csak távolodott. Hiába tűnt úgy, mintha közel lett volna - hosszú karjai ellenére sem tudta elérni őt.
Kétségbeesés lett úrrá rajta. Felé lépett, ekkor a tűzmadár közéjük röppent, mintha csak szét akarná őket választani. Kieresztette rettenetes karmait. A nő felsikoltott, mikor az éles karmok a húsába vájtak.
  A férfi ezt már nem nézhette tétlenül. A madár felé ugrott. Beleragadt a lábaiba, hátha így vissza tudja fogni. Azonban a teremtmény ereje meghaladta az övét. Az új teher nem lassította le. Töretlenül emelkedett az ég felé. Mintha az ember súlya nem is húzná lefelé.
  Az ember azonban itt már nem hitte azt, hogy élve megússza. Vagy ez a szörny ragadja el, vagy a valóságosabbat, a veszélyesebbet választja.
Utóbbi mellett döntött. Elengedte a madár lábát, és szédületes sebességgel zuhanni kezdett.
Mire megrémülhetett volna, már ismét a tűzforró aszfalton volt.
Kép forrása
A szerelmére nézett. A nő karján a karmolásokból vér folyt. Hófehér bőre és rozsdavörös haja még világosabbnak tűnt a bíborvörös életerő mellett.
Talpra állt - a zuhanástól még egy kicsit kótyagos volt -, és felé lépett. Vissza akarta igazítani a hófehér csipkeruhát, melyet az az átkozott szétszaggatott. Be akarta kötözni a sebeit. Meg akarta nyugtatni. Biztonságban akarta tudni.
  Azonban, ahogy a bőrük összeért, mintha csak egy délibábot érintett volna. A selymes bőr elsiklott ujjai között, akár a víz. Ahogy magához húzta volna a nőt - aki furcsa módon semmit sem reagált -, egyre inkább egy téveszmének tűnt minden. Nem, ez nem lehet, ilyen nem létezhet...
  Végül arra eszmélt, egyedül van. A kedvese eltűnt, és a hely egyre forróbb, már-már túlságosan égető...
Zihálni kezdett. Hirtelen felült. A nappali világosság után beletelt néhány másodpercbe, mire a szeme hozzászokott a szoba sötétjéhez. A hűvös levegő felszabadította a képzelt világ nyomása alól. Verejték csurgott végig testén. Beletelt kis időbe, mire a szíve sem zakatolt olyan eszeveszetten.
  Balra nézett. A kedvese ott volt mellette. Csak ekkor érezte azt a szabadságot, amire régóta vágyott. Azt hitte, ez az álom elvette tőle Őt. Ez a lehetőség szinte lehetetlen volt így, ébren. Nem, egy álom nem árthat neki... - gondolta megkönnyebbülten. Magához ölelte a fiatal nőt. A teste most is hűvös volt. És, meglepő módon, ugyanaz a csipkeruha volt rajta, mint abban a furcsa álomban. Ahogy figyelt, már érezte, nem csak a ruha maradt ugyanaz. A bőrére ragacsos, fémes szagú folyadék tapadt. Vér. A nő vére. A karmolásokból...

2016. június 5., vasárnap

Életfa csipkekarkötő - csináld magad

Ezúttal egy olyan kis alkotást hoztam, ami kézzelfoghatóbb, hétköznapokba illőbb mint egy rajz, vagy egy rövid kis iromány.
Az életfa az egyik kedvenc mintám, és szerencsére nem olyan elterjedt, hogy mindenhol szembejöjjön. Továbbá jól variálható.
Most egy goth hangulatú megoldást mutatok Nektek. :)

Hozzávalók:
- egy kis zacskó gyöngy
- kb. 20 cm csipke, méretre vágva
- életfa medál
- végek, karikák és delfinkapocs, + hosszabbító lánc
- tű, cérna, olló, vagy ragasztó

Első lépésként vágjuk méretre a csipkét, és tegyük rá a végeket, karikákat, láncot. Fontos, hogy a végeket minél erősebben összenyomjuk, ne úgy mint én, hogy tíz perc után ismét rá kell tenni, hogy egyben maradjon.

Második lépésként rögzítsük középre a medált. Ekkor sokat segíthet a csipke mintázata, főleg, ha olyat sikerül kifogni, aminek körülbelül akkora egy része, mint a medál. A rögzítéshez én cérnát használtam, ebben jobban bízom, mint a ragasztóban és ez nem is szúrja az érzékeny bőrömet, mint a ragasztó pöttyei.

Harmadik lépésként a gyöngyök. Mivel kicsit a hely, célszerű minél kisebb díszítőkkel dolgozni. Ha valakinek olyan nagy és ügyetlen ujjai vannak mint nekem, akkor az nyugodtan használjon nagyobb gyöngyöket, ahogy én is tettem, így is szép lesz a végeredmény. Ezeket is cérnával rögzítettem. Bár itt célszerűbb minden egyes gyöngy után megcsomózni a cérnát, így kisebb az esélye, hogy az utolsó előtti gyöngy felvarrásakor az összes felvarrt gyöngy meggondolja magát, és a földön köt ki. :) Persze itt is megállja a helyét a ragasztó, sőt, az talán eggyel kevésbé macerás.

És végül, a kész karkötő. :)


Nektek hogy tetszik? :)