Most, hogy nemrégiben bevezették az érettségihez kötelező ötven óra önkéntes munkát, sokan nem tudják, merre menjenek. Most ehhez nyújtanék egy kis segítséget, elsősorban könyvkedvelőknek. Egy kicsit mesélek arról, mit csináltam, mi tetszett és mi nem, meg ilyesmik. :)
(Képek híján sajnos csak netről szedett képekkel tudom színesebbé tenni ezt a bejegyzést. (: )
A munkák: játszóház előkészítés, polctörlés, kiállítás leszedése, új újságok/magazinok bejegyzése és pecsételése, régi és új nyilvántartások összehasonlítása, statisztika készítése.
A legtöbbeknek, ha nem mindenkinek, csak nyűg ez a kötelező óraszám, de azért mégsem volt ez olyan förtelmes... hogy miért? Olvass tovább! :)
 |
| Ilyen fa volt, persze sokkal kisebben. :) (A kép forrása: csomagolas.blog.hu) |
A játszóház előkészítése annyit jelentett, hogy wc papír gurigákat kellett befestenem, majd szétvágnom, és aki mellettem volt, összeállította ezeket a darabokat kis fává. A másik feladat, szétvágott újságdarabokat kellett hengerré formázni, összeragasztani, ezekből idővel ceruza beledobálós cucc lett.Időigényes feladatok voltak, néha kicsit untam is - bár ezen sokat segített a másik lány, aki ott teljesítette a közösségi szolgálata megmaradt tíz óráját, és akivel jókat beszélgettem. Sajnos hamar letelt a tíz órája (bár azt hiszem, Ő ezt nem nagyon sajnálta.. :D )
Polctörlés. Kissé unalmas volt, de találtam szép borítójú könyveket, és olyanok is akadtak, amik megtetszetek, amit majd el szeretnék olvasni. :)
.jpg) |
| Ilyen, és ehhez hasonló falvédők voltak. :) (Kép forrása: napipuszi.blog.hu) |
Kiállítás leszedése: egyik legnagyobb kedvencem volt ez. Régi terítőket állítottak ki, ezeket kellett leszedni, és aszerint összerakni, ki hozta. Jó volt látni ezeket a régebbi dogokat, mennyivel jobb életük volt az embereknek, alapjában olyanok voltak a témák amik a mindennapokhoz, a boldog élethez tartoztak. Kellemes látvány volt, bár jobban tetszett volna, ha feltenni kell őket. :)
Új újságok/magazinok bejegyzése, pecsételése: Itt az újonnan érkezett cuccokat kellett bejelölni, mit küldtek meg, és mindegyikbe nyomni kellett egy pecsétet. Egyszerű, mégis kellemes feladat volt, leszámítva azt, hogy egyik újság sem kötött le. Mégis jó érzés volt egy nagy dobozra való újságot bontogatni, megnézegetni melyik milyen, ha a polcon lettek volna, biztosan nem lapozok bele egyikbe sem. :)
A régi/kézi és az új/gépi címleltárak összehasonlításából jött össze a legtöbb órám. Unalmas volt a sok apró betűs címet és számot olvasgatni, viszont meglepő volt, mennyi könyv van, a polcokon kevesebbnek tűntek, és az is furcsa volt, hogy milyen sok könyv tűnt el. Találtam olyan könyvet is, amit el akartam olvasni, de nem tudtam, hogy itt is megvan. :) Illetve rengeteg könyv érkezik egy év alatt. :)
A statisztika készítés volt az elsőszámú kedvencem. Itt a könyvtár havi forgalmát - könyvkölcsönzések, nyomtatások, internethasználat, ilyesmik - kellett összesíteni.Egy másik statisztika is volt, amiben a beiratkozókat kellett számolni, aszerint, ki mit dolgozik, melyik korcsoportba sorolható, nő vagy férfi. Számomra mindegyik meglepő volt, egyrészt, egy ilyen közepesnek tűnő könyvtár mekkora forgalommal bír, másrészt, a nők többségben vannak, mint olvasok. Bár ez utóbbin nem annyira lepődtem meg. :)
 |
| Tetszik ez a steampunk dolog :) (kép forrása: librarything.com) |
Tetszett, hogy bepillantást nyerhettem a könyvtár működésének egy kis részébe. Volt, hogy új könyvet vihettem ki, amint bekerült, és csak annyi volt a kikötés, igyekezzek vele vissza. :) Illetve mindig láttam, mik érkeztek, és hogy dokkal összetettebb dolog ez, mint amilyennek először tűnik.
Nem tetszett as nyilvántartások összehasonlítgatása. Ahogy az sem, hogy egyszer sem állítottak oda hogy például adjak ki könyvet. Az is jó feladat, ajánlani valamit, ami felkelti az olvasó figyelmét, vagy megkeresni a polcsorok között egy könyvet. Ezt jó lett volna megtapasztalni. Enélkül kicsit olyan volt, mintha az unalmasabb dolgokat adták volna a közösségi szolgálatosoknak.
Mindent összevetve érdekes dolog volt a könyvtárban teljesíteni az órákat. Jó volt belelátni a dolgokba, többet láttam így, mint amikor csak olvasóként látogattam a könyvtárba. :)
Egy összetett, és érdekes dolog ez.
Egy összetett, és érdekes dolog ez.
Könyvtárosi szakmán gondolkodóknak, és könyvkedvelőknek a legjobb hely a közösségi szolgálathoz! :)
 |
| (Kép forrása: motleynews.net) |
No eljutottam ide is, ne haragudj, hogy nem szóltam hozzá azonnal. :)
VálaszTörlésNagyon kíváncsi voltam egyébként, úgy tűnik, akkor elég változatos feladatokat kaptatok (őszintén szólva a könyvek visszapakolásán kívül, plusz a balesetvédelmi oktatás ugye, fogalmam sincs, nálunk mit csinálnak a közösségi szolgálatosok, pedig van egy csomó dolog felsorolva, de mindig csak ezt hallom, pedig hosszú távon nem izgi, tapasztalat...)
Tudod az a helyzet, hogy (nem tudom, mekkora könyvtár, ahol voltál), de többnyire nem túl sok olyan könyvtáros van, akinek nincsen tennivalója, és az összetettebb, komolyabb dolgokhoz (akár egy könyvajánláshoz) nagyon kell ismerni a saját könyvállományt, főleg ha a szakirodalmi részen van az ember, és lehet hogy nem tűnik túl nagy dolognak, de kell hozzá előismeret. Arra pedig nem nagyon van keret, hogy normálisabb, komolyabb feladatoknál végig a fiatalok mellett álljon a könyvtáros, hiszen az egy könyvtárost kb. egész napra lefoglal. Ami meg szomorú, hogy pont emiatt nem is fektetnek bele nagy energiát, hogy bármire is rá legyen tanítva a fiatal, mert olyan kevés időt tölt aztán ezzel a munkával, hogy a fele el is megy a betanítással (most akármilyen munkafolyamatra gondolok, nem csak erre).
Hidd el, hogy a leltár könyv/címlista is fontos (én két hétig csináltam minden nap nyolc órában, szóval tudom, hogy bazi uncsi, monoton dolog), de az állomány maga nagyon fontos, ha nem tudná a könyvtáros, hogy mi az ami elveszett/ellopták/lemaradt a törlése selejtezéskor, végül káoszhoz vezetne.
Sokszor ez van, hogy kiadják az egyszerűbb, unalmasabb, kevesebb hozzáértést igénylő dolgokat vagy így diákoknak, vagy gyakorlatosoknak, szóval ez másutt is így megy. (Ez azért is van, mert 1-2 kivétellel minden pozícióban diplomás, de legalább segédkönyvtáros papírral rendelkező emberek kell, hogy legyenek, és egy csomó dolog van, amit tudni kell előzetesen az érdekesebb, változatosabb részekhez.)
Mi pl. szkenneltünk is anno /"digitalizálás" címszó alatt/, meg tartalomjegyzékeket vittünk gépre /"analitikusan feltártuk a dokumentumokat"/, például ezek is olyan dolgok, amiket akárki meg tud csinálni, de nem igazán érdekes - sok van belőle, sokáig tart és uncsi. De gondoljunk arra, hogy lehetett volna rosszabb is :) Na meg hogy túl vagy rajta ^-^
Majd holnap privátban kérdezek ezzel kapcsolatban valamit, még az előző leveledre sem válaszoltam végül tegnap :c
Nem baj az, a lényeg, hogy írtál :)
TörlésIgen, változatosak voltak a feladatok, sokkal, mint ahogy először mondták, mikre számítsak. :) Balesetvédelmi oktatás nekünk nem is volt... Hosszútávon izgalmas lehet, ha az ember igazán szeret elmerülni az ilyesmikben, bár ha őszinte akarok lenni, akkor voltak percek mikor untam magam nagyon.
Itt inkább a regényeket vitték, meg a kötelező olvasmányokat, a korombelieknek tudtam volna ajánlani, de végül ebből nem is lett semmi. Legalábbis hivatalosan. Persze ha hátrajöttek az ifjúsági részhez (amit törzshelyemnek és tökéletes feladatvégző helynek nyilvánítottam (: ), és nem tudtam dönteni, akkor javasoltam pár könyvet, de persze ez nem volt valami gyakori dolog.
Tudom, hogy fontos, csak például azzal kezdték, hogy mindenki utálja, de így hamarabb letudjuk... nem volt valami biztató. Ráadásul 2007-es volt az utolsó nagy leltár, legalábbis onnan voltak utoljára törlési bejegyzések.
Igen, a leltár szinte mindig unalmas, hiába fontos. Bár ha ki kell találni, melyik kódhoz mi tartozik, illetve pontosan hogy ismeri fel a rendszer, akkor az már eggyel érdekesebb. :)
Rendben, kíváncsi vagyok, mit akarsz kérdezni. :)