Touch - Érintés

Jus Accardo

Touch - Érintés

Denazen 1.

Fülszöveg:

Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.

Mint minden felkapott könyvnek, ennek is kicsit félelemmel álltam neki. Már az első néhány oldalnál kiderült, hogy a félelmem alaptalan, ugyanis nem egy nyálas tiniregényt rejt a borító, hanem egy kemény, jól kidolgozott történetet.

A fülszövegben eléggé sokat elárulnak arról, mi történik, de épp így jó, legalább nincsenek akkora meglepetések, amíg beindul a sztori - ami eléggé hamar megvan -, de nem is unja magát halálra az ember addig.

Eléggé fura volt eleinte Deznee bátorsága, ami a Kale-lel való találkozásakor már-már vakmerőség határát súrolta, de talán ez tette őt különlegessé. Jó kis csavar volt, hogy Dez apja az egyik legnagyobb szemét, és hogy mindketten eltitkoltak dolgokat egymás elől. Tetszettek Kale vicces jelenetei - például a buszozás, agy mi volt, amikor körülbelül mindenkinek beszólt, még akkor is, ha akaratlanul tette azt. :D A legjobb karakterek egyike - bár az is igaz, ez a könyv eléggé sok jó karaktert sorakoztat fel - volt.

Elgondolkodtató volt, hogy egyrészt, amikor az ember találkozik a sokaknak természetes világgal, mennyi mindent furcsának találhat. Ahogy az is, hogy mennyire bele tudnak nézni egy ember életébe. Telefonál egyet, és máris megtalálhatják, merre van, kiderítik a kapcsolatait, és ha valaki próbál ezt-azt kideríteni róluk, akkor azt kegyetlenül megbüntetik. Úgy, ahogy Brandt-et is...

Az egész történet pergő volt, folyamatosan figyelni kellett, nehogy elszalasszak egy-két fontos dolgot, és olyan jól volt megírva, hogy olvastatta magát. Néha még alvás helyett is, ami a jó könyvek ismérve. :)

A történet eléggé szövevényes volt, nem mindig tudtam kitalálni, mi lesz, sőt Brandt halálánál én egy kis ideig le is tettem a könyvet, mondván, menjenek már a francba, megölték a kedvenc szereplőmet, de szemetek... És mikor Brandt visszatért, mint egy idióta, vigyorogtam, teljesen meglepett.

A fogalmazás hibátlan volt, félregépelést sem találtam, így ez sem zökkentett ki. A szereplők nagyon jó karakterek voltak, mindenkiben találtam valami szimpatikus dolgot.

A második rész, a Mérgezés borítóján lévő kép
(kép forrása: lizzy-olvasokuckoja.blogspot.hu)

Deznee volt az egyik kedvencem, egyrészt mert minden helyzetből megpróbálja a legjobbat kihozni, nem nyavalyog, sőt eléggé vagány szereplő. :)

Kale-n néha jót nevettem, mikor olyan volt a helyzet, bár nem nagyon bontakozott ki, jó lenne megtudni miért olyan amilyen, ebből a regényből ez nem teljesen derült ki. Az ő szemszögében megírt jeleneteken nagyon érződik a női író, kár érte.

Alex egy szemét volt, őt utáltam talán a legjobban. Persze csak Dez apja után. Azt hiszem, körülbelül erre mondják, hogy zsák a foltját. Illetve a Mojourn gyerekről ki se tudtam találni, kinek a pártján akar állni, de szerintem még ő sem volt ebben biztos.

Brandt volt a kedvencem. Remélem, a következő részben többet szerepel majd. :) A könyv fénypontja számomra az Ő visszatérése volt.

Sueshanna karaktere itt nem bontakozott ki, kíváncsi lennék az ő történetére is, de az nagyon tetszett, hogy próbálja az embereket megmenteni az agymosástól.

Úgy tűnik, lesz még mit olvasnom. :)
(Kép forrása: moly.hu)

Tetszettek a karakterek, a történet. Viszont nem tetszett, hogy a vége ilyen fura, nem szeretem a függővéget, és most mérges vagyok, mert nem tudom azonnal elolvasni a folytatást. :) továbbá fél pont levonás jár azért, mert folyamatosan idegesítettek a szemét szereplők, akik mindenhol ott voltak, és az, hogy nem mindig lehetett tudni, kiben bízhat meg az ember. Alex és Sheltie árulása nagyon kiborított.

Ajánlom mindenkinek, egy igazán jó és érdekes történet. Egy olvasást - de többet is - mindenképp megér.

Nekem ez 4,5 / 5 volt.