Ropogott a fű a talpa alatt. Az égbolt alján megjelenő napfénysugarak még világosabbá tették az erdőt. A nő ennek örült, mivel tudta, a sötétben a fák között bármilyen teremtmény vagy lélek rejtőzhet anélkül, hogy ő tudna róla. A teljes sötétség túlságosan veszélyes rá nézve...
Megállt az erdő közepén. Letette a kosarát, és elkezdte kipakolni a hozzávalókat. A különböző füveket, kis üvegcséket, melyekben különféle főzetek voltak, a füstölőt, melynek száraz levél illata volt, és a gyertyák, melyek hófehérek voltak.
A füveket kör alakban helyezte el, és a körre egymástól egyforma távolságra tette le a gyertyákat. Végül a főzeteket a földre locsolta. Némelyiktől megperzselődött a fű, másiktól csak jobban fénylett, ahogy az egyre magasabbra törő napra visszamosolygott.
A nő megállt a pentagramma mellett, és halkan kántálni kezdte a varázsigét, mellyel megidézheti a Földanyát. Már nem tudta kimondani az utolsó szót, mikor a szellemalak megjelent a mágikus ábra közepén. Ismét halványabbnak tűnt, mint a tavasszal. Ám csak a láthatóságán mutatkozott meg az, hogy az emberek fokozatosan gyengítik. Ugyanúgy tette a dolgát, mint máskor: kilépett a pentagrammából, és a fák között útra kelt. A törzsüket megérintve ment közöttük, majd sok idő múlva visszatért. A tenyerén egyensúlyozott egy levelet, mely még csak épp, hogy megsárgult.
- Idén ő az első álmodó - mondta a szellem.
A nő tudta, mit jelent ez: hogy az első falevél lehullott, és így folytatódik a végtelen körforgás: a kis levél lebomlik, hogy új levél keletkezhessen belőle, és így egymást éltetik. Elmosolyodott, mert rájött, a természet rendje folytatódik, és így egy ideig minden rendben lesz.
A szellem közelebb lépett, és a nő lecsukta a szemét. Tudta, mi következik: a látomás a természet elalvásáról és a felébredéséről. Látta, ahogy a lomb földre hullik, hogy vastag hótakaró fedi a tájat, majd ahogy a nappalok egyre melegebbek lesznek, a virágok ismét megmutatják magukat... De ehhez ismét el kell hívnia a Földanyát, hogy elindítsa a folyamatot.
Ahogy az illúzió szertefoszlott, a szellem visszalépett a pentagrammába, és a nőre tekintett, aki elkezdte mondani az elegnedő igét.
A szellem elhalványult, és csak egy szélrohamot hagyott maga után. A fák megborzongtak a hűvössé vált levegőtől, és elengedték néhány levelüket.
Az emberek ekkor kezdek el ébredezni, és csak annyit vettek észre az egészből, hogy beköszöntött az ősz. Arról pedig, hogy ez egy valóra vált csoda, egy különleges és létfontosságú varázslat, megfeledkeztek az idők folyamán.
Tetszett, nagyon is! Bár rövid, kellemes volt olvasni és érdekes a vég kifejlett. ^^ Viszont, ha nem bánod, nekem feltűnt valami. Jó, nem sokat olvastam tőled sajnos, igyekszem bepótolni. Ebben úgy láttam, nehezen kezdted el. Illetve az, hogy Örült a fénynek, mert a sötétben bármilyen lény megbújhat kezdés... nem tudom, fura az a két mondat, amivel ezt leírtad. Lehetett volna egyszerűbben, vagy másként. Például, biztonságban érezte magát, a fényben úszó aljaz között és rettegett attól, hogy idő előtt leszáll az éj és találkozhat a sötétség lényeivel. - Bár ez sem jobb, sejtelmes mint a tiéd. :D
VálaszTörlésA szóhasználatod nekem tetszik, a szellem mondata is. Az egyetlen beszéd, mégis a legszebb az egész írásban. ^^ Tetszett, hogy kísértet helyett szellemet használtál. Illetve mikor írod, hogy "letette kosarát és elkezdte kipakolni a hozzávalókat" elsőre meghökkentem, hogy mi van? Még csak sétált az erdőben, de már pakol is? Volt nála bármi is? - A folyamatosság ilyenkor megszakad és kellemetlen tud lenni.
Utána, amint "kipakolt" már folyamatos volt a történet, csak addig ment nehezen. :) Bár, szerintem ez egy vélemény, lehet (sőt biztos) egy hozzáértő másként látná.
Jó volt olvasni. ^^
Örülök, hogy tetszett. :)
VálaszTörlésAz építő kritikáknak örülök, elvégre ezért is írom ki ide ezeket a kis apró jeleneteket. :)
Mivel hajnalban van, nem félhet attól hogy hamar eljő az éj. Ennél egyszerűbben már csak egyszerű kijelentő mondatokban tudtam volna leírni, de az meg olyan furán hatna.
Még egy másik az elejével kapcsolatban, hogy amikor nekiáll pakolni. Igen, fura, de az első bekezdésbe hogy írtam volna bele? Nem illett volna eléggé ahhoz a hangulathozó részhez.
Örülök hogy tetszett, és hogy írtál véleményt :)