Folti története

Sziasztok!
Az utóbbi komor írásom után sem fogok egy vidámabbal jelentkezni...
Ez volt az első írásom, ami rövid volt, és akkoriban, amikor írtam (2012-ben), még aktuális is volt (ebadó, meg ilyesmik miatt). Azóta is ez a kedvencem, mert valahogy úgy érzem, hiába fejlődtem, most se tudnám jobban megírni.

Foltos, mint minden reggel, ma is úgy kezdte a napot, hogy felugrott fiatal, csupán hétéves gazdájának ágyára, és hangos csaholással köszöntötte a felkelő napot. A kislány szerette az e fajta ébresztést, és köszönetképp beletúrt az eb bozontos, selymes, fehér szőrébe, majd össze készült, és elindult az iskolába.

A másik, szomszédos szobában lévő, negyvenes éveit kezdő férfi azonban nem szerette a kutyát, mert mindig felébresztette az álmából a csaholásával.

Amint a kislány kilépett a kapun, a deresedő halántékú ember levette a fogasról Folti pórázát, majd megpróbálta elkapni a vidáman ugráló állatot.

Hosszas próbálkozás után viszont már sikerrel járt.

Ahogy Foltos nyakörvére lett csatolva a sétáltatáshoz fontos eszköz, a lány apja elkezdte vezetni az általa gyűlölt élőlényt. Foltos nem akarta ezt az utat: hátrálni és nyüszíteni kezdett, mire egy erős rántás volt a válasz.

Ekkor lépett be a helyiségbe az anya:

- Minek rángatod azt a szerencsétlen kutyust? - Átvette a vezetőszárat, és megcirógatta Folti fejét.

- Add ide! Azonnal el kell innen távolítani!

- De miért? - Kérdezte az asszon értetlenül.

- Azért, mert Panni már túlságosan megkedvelte, és jövőre meg jön az ebadó, meg egyre elviselhetetlenebb, amit minden reggel művel! Add ide!

A nő visszaadta a pórázt, és hagyta, hogy férje kivezesse az apró ebet az ajtón.

A bejárat előtt állt a család fekete autója, ezért a férfi felvette a kutyát, és beült a sötét járműbe.

Sokáig utaztak, ám egyszer csak a kocsi hirtelen megállt.

A vezető melletti ülés ajtaja kinyílt, és a borzas jószágot az árok szélére hajította az ember. Majd megfordult, és hazafelé indult.

A kutya egy ideig futott az autó után, de aztán feladta.

Panni délután kereste kis kedvencét, és mikor megkérdezte az apjától, hová lett Folti, az csak ennyit felelt:

- Nem tudom. Déltájban, amikor kimentem, kiszaladt mellettem, és valamerre elrohant. Hiába próbáltam meg elkapni, nem sikerült.