Smaragdzöld

Kerstin Gier

Smaragdzöld

Időtlen szerelem 3.

Fülszöveg:

Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek.
Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó…
Érzelmi hullámvasút az évszázadokon keresztül: Gideon és Gwen kalandjai Kerstin Gier, kitűnő bestseller-szerző tollából.
Beleszeretsz!

Nehéz elengedni egy jól megalkotott világot, egy jó szereplőcsapatot, egy olyan történetet, ami egy kis idő alatt könnyedén az ember részévé vált. Félve vártam a trilógia utolsó részét, nem tudtam, folytatja-e azt a javuló, egyre izgalmasabbá váló tendenciáját, mint eddig, vagy marad lagymatag tinitörténetnek. Szerencsére sokkal jobb volt, mint a Zafírkék, így kellemes csalódás volt - leszámítva néhány apró hibát.

A történet most pörgött igazán, ez volt az a gyorsaság, amit igazán szeretek. Kissé a háttérbe szorultak a vívódások, illetve nekem kicsit sok volt néha Gwendolyn aggodalma Gideon miatt, meg a vitatkozás, és még mindig keveset szerepelt Gideon. Jó volt, hogy sokáig húzták, hogy kiderüljön, ki volt az áruló. Sosem gondoltam volna, ki az a szemét, így az nagyon meglepett. A borító pedig zseniális, a kis apró elem, ami engem idegesített, a sztori végére értelmessé vált.

Tetszett az akció a múltban, mikor kiderült, mit is jelent még a holló hatalma. Ez is meglepett, és egy igazán pozitív csalódás volt. :)

"Gideon, aki most mindkét kezét a sebemre tette, és teste egész súlyával ránehezedett.
– Nem fogom hagyni, hogy elvérezzen. Bárcsak még idejében… – Kétségbeesetten zokogni kezdett. – Nem hallhatsz meg! Hallod, Gwenny?
A mellkasom még pihegett, és a bőröm apró izzadságcseppekkel volt tele, de nem lehetett kizárni, hogy Darth Vadernek és Lord Alastairnek igaza van. Hiszen tulajdonképpen már most is csillogó porszemcseként repültem a levegőben, és odalent, az arcomból már minden szín kifutott. Még az ajkam is szürke volt.
Gideonnak könnyek gördültek végig a arcán. Továbbra is teljes erejéből a sebre szorította a kezét. – Maradj velem, Gwenny, maradj velem! – suttogta, és hirtelen nem láttam többé semmit. Újra éreztem azonban magam alatt a kemény padlót, a tompa fájdalmat a hasamban és a testem súlyát. Hörögve szívtam be a levegőt a tüdőmbe, és tudtam jól, hogy még egy lélegzetvételre már nem lesz időm.
Ki akartam nyitni a szemem, hogy még egyszer utoljára láthassam Gideont, de nem sikerült.
– Szeretlek, Gwenny! Kérlek ne hagyj el! – zokogta Gideon és ez volt az, amit utoljára hallottam mielőtt elnyelt volna a nagy semmi."

 

Aranyos volt még a főszereplő páros bénázása, néha annyira elbeszéltek egymás mellett, hogy az valami hihetetlen :D A mindig felnőttes Gideon végre nem olyan, mint egy félisten - még ha azt is állítja magáról -, hogy végig húzták, hogy akkor most pontosan mit is éreznek a másik iránt, de végül szerencsére csak tisztázódott a dolog. Jó volt még a múltbéli mentőakció is. Megszegték a szabályokat, de ez egy számomra nagyon szimpatikus lépés volt Gwendolyn részéről.

"Amikor megcsókolsz, Gwendolyn Shepherd, az olyan, mintha elveszteném a kapcsolatot a szilárd talajjal. Fogalmam sincs, hogyan csinálod, vagy hol tanultad. Ha egy filmből, akkor mindenképpen meg kell néznünk együtt. – Egy pillanatra elhallgatott. – Amit tulajdonképpen mondani akartam: amikor megcsókolsz, akkor semmi mást nem akarok többé, mint téged érezni, és a karomban tartani."

 

Igaz, hogy a többi szereplő is kitett magáért. A karakterek még színesebbé váltak, és feldobták az amúgy is igencsak jó történetet.

Gwendolyn néha idegesített a kissé gyerekes hisztijével Gideon miatt. Megértem, oké, de azért egy cseppet bedobhatta volna a "francba is, nem érdekel, az időutazás fontosabb, most ara figyelek inkább, a srác meg ráér később" taktikát is. De voltak szimpatikus lépései, és a könyv vége felé egészen úgy viselkedett, mint egy fiatal felnőtt. Rengeteget fejlődött az első rész óta.

Gideon most is túl keveset szerepelt. Abban a kevés szereplésében is megmaradt annak a kellemes, okos, szimpatikus alaknak, akinek az előző két könyvben megismertem.

Xemerius még mindig haláli figura. Ő a morcos, de vicces beköpéseivel ellensúlyozta az egész történet izgalmasan idegesítő voltát.

"– Készséggel állok szíves szolgálatára, asszonyom. – Mr. Bernhard megrakta a kandallót, majd jó éjszakát kívánt nekünk.
Xemerius követte. – Feltétlenül meg kell néznem, hogy leveszi-e a szemüvegét, mielőtt lefekszik aludni – mondta. – És reggel beszámolok, ha esetleg kisettenkedne a házból, hogy titokban basszusgitárosként lépjen fel egy heavy metál zenekarban."

Mr. Whitman megint az a behízelgő modort nyomata amit utálok, és hoppá, a végén kiderült, miért is került az a bizonyos kis idegesítő mókus arra a zseniális borítóra. :)

"Az ördög egy mókus."

Lucy és Paul, rajtuk lepődtem meg leginkább. Egyrészt a titkukon, másrészt, hogy mégiscsak volt egy nagyon jó okuk arra, hogy megszökjenek. Nagyon utált szereplőimből kedvenc szereplőimmé nőtték ki magukat, néhány oldal alatt. :)

Lucas-t nagyon sajnáltam. Kár érte, mert nem csak, hogy átlátta a dolgokat, de még segített is az embereknek. Kár, hogy megölték... 

Miro Rakoczy is egy érdekes alak volt. Egyrészt a magyar vonatkozása miatt, másrészt, mert kiszámíthatatlan volt. A drogos húzásánál csak lestem, de amikor próbálták megölni Gwendolynt, az is egy érdekes fordulat volt. Azért meglepett, hogy a kurucok is szóba kerültek. A magyarok mindenhol ott vannak!

Charlotte-ot végre nem teljesen utáltam. Vagy legalábbis megértettem, mert bár akármilyen kőszívűnek tűnik, ő is lehet szerelmes, és ez az érzés mindenkiből kihozza a rosszabbik énjét. :)

 "…azon töprengtem, vajon Hamupipőkének volt-e némi bűntudata, amikor elvágtatott a fehér lovon érkező herceggel."

Tetszett, hogy mind a múltban, mind a jelenben csodálatosan pörögtek a dolgok, és néha annyira megcsavarták az egészet, hogy csak néztem, ezt hogy sikerült összehozni? :) Hogy mindenre megvolt a magyarázat. Az a néhány rövid rész, amikor Gideon elmondta az érzéseit - titkon talán mindenki hasonlót szeretne hallani a szelemétől. :) Bár nem szeretem az ilyen dolgokat, de ebben a könyvben ezek különösen tetszettek. Nem ment át az egész egy hatalmas nyáltócsába, de azért nem is hiányoztak az ilyen részek, nagyon jól el volt találva ez is. Xemerius tiszta kis hülye, pont ezért szeretem. Tőlem kap egy macskát. :) Érdekes volt még James megmentése is, mert hiába nem szerettem, ez egy igazán kedves, veszélyes, és önzetlen dolog volt. Saint Germain grófot, ha lehet, még jobban megutáltam. De azért lenyűgözött az egész terve, és hogy milyen ügyesen manipulálta az embereket évszázadokon keresztül. Azért az sem volt semmi...

Viszont, ami nagyon nem tetszett, az Gideon és az ő kevés szereplése volt. Elvártam, hogy most kicsit többet szerepeljen mint az előző két részben, hogy legalább még többet megtudjunk róla, de most sem lettünk sokkal okosabbak. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy a vége kegyetlenül összecsapott lett. Nagyon hiányzott valami boldog jelenet Gwenny és Gideon részéről. Mert az rendben van, hogy kaptunk egy Lucy és Paul - jelenetet, de ennyi? És mi lesz a főszereplőkkel? Ez nagyon elszomorított a végén, pedig amúgy egy zseniális könyv volt.

Az egész trilógia nagyon tetszett, kis idő alatt nagyon a szívemhez nőtt. Sőt, túl rövidnek tűnt, pedig azért nem is voltak olyan nagyon rövidek ezek a könyvek :) Azért sajnálom, hogy a végére értem. Remélem, még sokszor újraolvashatom, vagy hogy találok valami hasonlóan jó könyvet. :) Addig is, kérek szépen itthonra egy Gideont, egy vízköpő démont, illetve egy kronográfot, és senkinek sem fog baja esni. :D :)

"Xemerius szemtelenül vigyorgott. – De ha egyedül érzed magad: mi lenne, ha beszereznél egy macskát?"

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretnek olvasni, és nyugodt szívvel annak is, aki nem. Jó, pörgős, és teljesen magával ragad. Csak elengedni lesz nehéz, de a jó könyvekkel mind így van, nem igaz? :) Igaza van a fülszövegnek: Tényleg beleszeretsz. :)

Marcipánszívű lányoknak pedig kötelező! :)

Nekem ez 5* / 5 volt.