Anastasia részlet

"Ahogy megpillantottam a démonokat, eszembe jutott a néhány héttel - nekem úgy tűnt, néhány élettel - ezelőtti látomásom. Most értettem csak meg, miért robbant apró szilánkokra a jégangyal, és, hogy a szilánkok miképp hasították fel az ördögi teremtmény bőrét. Aztán eszembe jutott az, ahogy megértettem az erdő beszédét. A fák alakját megjegyeztem, és ezt az emléket idéztem fel. A lombok susogására emlékeztető hang hallatszott. A szél elcsendesedett, csak azért, hogy egy pillanat múlva még haragosabban cibálja a hajam.
Amint kinyitottam a szemem, megdöbbentem: koromfekete hajam több méternyire meghosszabbodott, a tincseim vége indákká alakult, és a démonok ocsmány teste köré tekeredett. Az emberekre emlékeztető szörnyek bőre az indék érintése nyomán füstölni kezdett, és ahogy megkapták a számukra mérgező angyali részemet, köddé váltak.
Hát erre értette Lucifer, hogy az én erőm a leghatalmasabb... A természet része voltam, és ha kellett, eggyé tudtam válni a legnagyobb csodával."