2015. december 14., hétfő

Könyvek, amiknek a borítója egyszerűen gyönyörű XX.



Az Assassini trilógia az, aminek nem teljesen értem, miért ilyenek a borítói. A hangulat úgy-ahogy összefügg, mindegyik titokzatos, de ha mondjuk egy utcán különböző plakáton jelennének meg, már nem biztos, hogy összekötném a három könyvet. Egyáltalán nem illenek össze, leszámítva az utolsó kettőn a piros ruhás alakot.
A Pusztító angyal borítója tetszik nekem a legjobban, tökéletesen visszaadja azt a misztikus hangulatot, amit a könyv rejthet. Sokkal csábítóbb, mint a következőek. Leginkább ez adja vissza azt a hangulatot, amit egy múltban játszódó könyvtől remélnék.
A Száműzött angyal borítója tetszett a legkevésbé. Kellemesek a színei, ha a kép nyári, de mivel nem az, nekem eléggé fura. A jobb felső sarok felé lévő vércseppek pedig csak úgy lógnak ott, jobb lett volna úgy megoldani, mint az Elátkozott angyal borítóján, hogy több helyen is legyen belőle. Utóbbi nagyon tetszik, főleg a telített színek miatt. Bár ennek is hideg-hangulata van, amit nem nagyon szeretek, attól még kifejezetten tetszik, érdekes, figyelemfelkeltő. Talán az első és a harmadik részt olvasnám el, ha borító alapján döntenék. De akármilyen is a külcsíny, a belbecsre attól még mindig kíváncsi vagyok. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése