 |
| a csapat! :) keringő fordított beállással. :) |
November huszonhetedikén elérkezett a szalagtűzőm napja. Rengeteg előkészület előzte meg, mind a táncpróbák, mint a kinézeti dolgokra való készülés miatt. Egy héttel azelőtt már mindenki túlságosan izgult, még a fiúk egy nagyobb is látszott, hogy nem teljesen nyugodtak, persze ezt nem vallották volna be... :)
Szóval elérkezett a nagy nap. Összegyűltek a vendégek, ahogy kell, az ünnepség is elkezdődött... Körülbelül egy óra alatt véget is ért. Hogy pontosan miről volt szó, arra nem emlékszem, annyira untam magam, hogy inkább azt néztem, kik vannak ott, csodáltam a bordó és fehér díszítést, nézegettem a bordó szalagomat, és cseppet sem figyeltem arra, amit mondtak. Pedig még verset is olvastak fel a két beszéd után. Vagy előtt. Elénekeltük a választott énekünket is (Pál Dénes A széltől is óvsz dalát választottuk, kellően pörgős, ballagásra majd jöhet a kicsit szomorúbb), majd végre leülhettünk (ezt a végig álldogálós dolgot sem úgy találták ki, hogy a magassarkús lányoknak jó legyen :D ), az eggyel lejjebb lévő osztály is elénekelte a dalát, ami nekem eléggé szomorúnak tűnt, és inkább Trianont juttatta eszembe, mint a felnőtté válást, amiről valójában szólnia kellett volna, de nem baj. :)
Utána szépen kimentünk átöltözni a fehér menyasszonyi keringős ruhába. Szép, szép, de... Valahogy nem az én világom az a hatalmas szoknya, amiben az öltöző ajtaján alig fértünk ki, és a fűző, amit ha úgy fűztek be, hogy jól nézzen ki, akkor nem lehetett benne egy mély levegőt venni, ha pedig kényelmesre akarták akkor meg furán nézett ki....
No mindegy, végül a keringőt eltáncoltuk, hibátlanul ment, és igazán gyönyörű volt. Egy régiesebb kinézető ruhában, egy régies helyen, simán mehettünk volna filmforgatásra, olyan szép volt. :) Ahogy kellett, kivonultunk, volt hatalmas taps, de nem nagyon akartak visszatapsolni, vagyis nem úgy, ahogyan elképzeltük... Mindegy, mit érdekel az minket? :) Visszamentünk, eltáncoltuk a keringőt, és mivel olyan rövid volt a szám, hogy nem tudtuk körbeforgatni a beállítást, ezért a második eltáncolásnál fordítottuk a beállásokat, hogy mindenki jól látszódjon. Szóval muszáj volt visszamennünk, elvégre nem azért bajlódtunk vele hetekig, hogy aztán ne adjuk elő! :) (Ellentétben egy pet palackokkal dobolós műsorszámot, ami egyrészt egyedi lett volna és kicsit felrázta volna az embereket, másrészt viszonylag jól ment, ezt az utolsó héten mondták vissza, pedig szerintem az is nagyon jó lett volna, kár érte.)
Mindenki átöltözött a következő ruhájába, ami a többieknek farmert és valami egyszínű pólót jelentett, nekem pedig egy goth csipkés ruhát. Eltáncolták a második táncukat, ami egy kis zenei összeállításra ment, kicsit ugrabugrálós-vagánykodós volt, mint a második táncok szoktak lenni. Ezt is kétszer táncolták el, utána pedig jött a vetítés. Fél órás volt, ezalatt eléggé sokan elmentek. Valamiért nem voltak kíváncsiak az ötszázadik képre ugyanarról a pár emberről.
A vetítés után következett a virágátadás, és a szülőtánc. Utóbbi vicces volt, mivel Anyu nem tud táncolni (mondta úgy, mintha én tudnék... (: ), és eléggé szégyellős is, így beletelt egy kis időbe, míg rá tudtam beszélni, jöjjön már... Végül jött, és ezzel az élménnyel is gazdagabb lett. :)
Ezután jött a bál. Ami annyiból állt, hogy a zenekar jó hangosan játszott valami mulatós zenéket. Amiktől zuhogott a sportcsarnok, és még a kapuban is lehetett hallani, mit játszanak. Éjfél előtt pár perccel értünk haza.
Összességében egy igazán jó nap volt, nekem a keringő volt a kedvencem, a hangulata miatt, jó lenne ilyen többször is táncolni... :)
Az énekünk :)
A keringő... :)
És lesz egy szép zene, amiről mindig ez a nap fog eszembe jutni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése