Si - MOTOR - nya 2015

Szombat reggel Shadow-val elmentünk a Simontornyai sörfesztiválra, amit tavaly kihagytunk. Idén azonban mégis kikíváncsiskodtunk, és nem bántuk meg. :)

Az első napot egy az egyben kihagytuk, mert nem volt olyan, ami érdekelt volna minket. Szombat reggel eléggé korán mentünk, hétre már ott is voltunk a helyszínen, persze ekkor még szinte senki sem volt ott. Ellézengtünk, tízkor kezdődött a kispályás foci, addig vettünk rágcsálnivalót, és benéztünk a könyvtárba.

A Tolnanémedi csapatnak szurkoltunk, mivel Shadow ismeri az összes tagját - kit régebb óta, kit csak azért, mert Ő is ott él -, és vártuk, mi lesz a fejlemény. Jót nevettünk, mikor az egyik tag hangosan megkérdezte a csapattársától: "És mi lesz akkor, ha kiejtünk mindenkit?" Persze ez az önbizalom nem volt hiábavaló, mivel volt olyan csapat, amelyik teljesen szervezetlen volt. És ott voltak az olyan különbségek is, hogy egy huszonéves erőből rúgta a labdát az alig tizenkét éves kissrácnak. Nem voltak korcsoportok, néhány település (ha jól emlékszem, hat volt) indított egy pár fős focicsapatot, és kész. És a Tolnanémediek mindenkit lenyomtak. :) Náluk volt a gólkirály is, aki három óra alatt tizenegy gólt rúgott.

Ahogy megvolt az eredményhirdetés, nem maradt semmi érdekes. Kevés volt a motor (harminc egynehányat láttam, mikor először hátramentem megnézni, mik vannak a Motorfalva felirat mögött), és a beígért programok is eléggé el voltak csúszva. A legtöbben ittak, vagy már eléggé részegek voltak ahhoz, hogy hangosan énekeljenek, mintha még jó hangjuk is lenne... A hőség és az alapjában is hangosan szóló zenéhez ez nagyon hiányzott. Másfél órát vártunk, végül eluntuk, és Shadowéknál kötöttünk ki. Engem érdekeltek a koncertek, mivel arról volt szó, hogy idén nyáron most már tényleg elmegyünk valami koncertre, plusz jól hangzottak a bandák nevei is, kár, hogy egyiket sem ismertük... Így utánuk néztünk, megkerestük őket youtube-on, hátha érdemes lesz visszamenni... Végül arra jutottunk, elég visszamenni a legkésőbbi busszal, mivel csak a Recalling Dreams és The Fleet Street tűnt érdekesnek, a Fate valahogy nem szólt olyan jól felvételen.

Mire visszaértünk, pont a Fate volt a színpadon. Három vagy négy számot hallottunk csak tőlük, de nekem ennyi elég is volt ahhoz, hogy megbánjam, hogy nem mentünk előbb. Az énekesnek kegyetlen jó hangja volt, és kinézetre, mikor először megpillantottam, Alexi Laiho-t juttatta eszembe, amitől egyből szimpatikussá vált. Tetszett, ahogy játszottak, de a legjobb az volt, mikor a "vissza, vissza" kiabálás eléggé gyér volt, az énekes meg megkérdezte: "Milyen Kriszta?" :) Még két számot lejátszottak, aztán elpakoltak. (Mekkora szívás az, hogy nem elég, hogy - ahogy az énekes mondta, nem ihat, mert vezet, és át is kell öltöznie, mert még a gatyáját is teleizzadta -, még nekik is kell elpakolni... Mindegy, végül megoldották.)

Jött a következő zenekar, a Recalling Dreams. Közben megérkezett Shadow két barátja is, illetve az unokatesója, és annak a kislánya. A kislányról annyit kell tudni, hogy eléggé eleven, és nem szokott hallgatni a szép szóra. Szereti, ha foglalkoznak vele, és mindig megoldja, hogy foglalkozzanak vele. Szóval a kétfős csapatunk hat fősre bővült néhány perc alatt, és mire elkezdődött a RD koncert, már a kislánnyal kellett foglalkozni, dobálgatni, ilyesmik... Nem néztek minket hülyének, mikor a Skillet Monster című száma közben járkáltunk körbe-körbe. Persze a TDG Animal I Have Become száma közben is eléggé jó volt tombolás helyett bújj-bújj zöld ágat játszani... Bár, mintha ebből már kissé kinőttünk volna, így, tizennyolc-tizenkilenc éves fejjel :D Mindegy, a lényeg, hogy ez semmit sem vett el a zene minőségéből. Meglepett, hogy egy teljesen átlagosnak tűnő srác miféle hangokat tud kiadni. Fene sem nézte volna ki belőle, hogy mikor felmegy a színpadra, milyeneket üvölt. A felvételek ezt nem is tudják teljesen visszaadni. Mindenesetre jó volt élőben hallani, és külön öröm volt, hogy két kedvenc számomat is játszották. :)

nagyon tetszhetett nekik a koncert...

The Fleet Street is tetszett, de csak eleinte, egy idő után már nem figyeltem rá. Össze-vissza mentünk, íjászkodni is voltunk, elbúcsúztunk a hozzánk csatlakozott négy embertől, és megvártunk még valakit, aki az íjászkodásnál volt - nevezzük őt Adamnek. (És akivel annak idején jártam egy kis ideig, de ez majd egy későbbi jelenetnél lesz fontos)

Mivel már eléggé sikerült inni, pontosabban egy pohár sör is megártott, nem nagyon terveztünk semmit sem. Leültünk, és hallgattuk a következő bandát (Hungarokarma), ami egyáltalán nem tetszett - túl unalmasnak találtuk -, de legalább telt vele az idő.

Közben leültünk az egyik raklapokból készült ülőhelyre, és mellénk ült egy bácsi, aki olyan hatvan-hetven körülinek nézett ki. Nézelődtünk, néztük az embereket. Néha beszéltünk egy kicsit, de nekem nem volt kedvem sokat beszélni, mivel kiabálni kellett, olyan hangos volt a zene, és már fájt a torkom... Kis ideig elvoltam, aztán jött valami jó ritmusú zene, amire elkezdtem rázni a fejem, mint valami őrült. :D A bácsi kérdezett valamit, amit nem hallottam. Shadow közelebb ült, Ő válaszolt, majd a bácsi tőlem is kérdezte, amit szintén nem hallottam. Közelebb hajoltam, elismételte a kérdést, még mindig nem hallottam semmit sem... Még közelebb hajoltam, amikor hallottam, hogy németül megkérdezi, milyen a buli. Lestem, hogy itt még németek is vannak? De nem baj, minden némettudásomat felhasználván elmondtam, hogy igen, jó. Erre kérdezett még valamit németül, mire Shad már eléggé nevetett, majd mondta a bácsinak, hogy tudok magyarul, mire egyből nyelvváltás történt, így már értettem is amit mondott. :) Jól elbeszélgettünk, tízszer elmondta mi a neve, az apja annak idején milyen tisztséget töltött be a termelő szövetkezetben... Végül elment sörért, kivárta a tízperces sort, és mire visszafordult, már elfelejtette, kik mellett ült. Kissé rosszul esett, hogy ilyen felejthetőek vagyunk, de azért kivártuk, mi lesz ebből. A bácsi végigjárta körülbelül az összes asztalt. Pár perc után integettünk, vegyen észre minket, persze hogy elsiklott a tekintete. Végül valaki ránk mutatott, és akkor már mindent tudott. Visszajött, iszogatta a sörét, Adammel eléggé jól elbeszélgetett, eliszogattak, ilyesmik. Végül kitalálta, menjünk el táncolni. Ezzel csak két baj volt: egyik, hogy nem tudunk táncolni, másik, hogy nem is akartunk. Kitaláltam, hogy a Recalling Dreams énekesének akarok gratulálni a koncerthez. Valójában tényleg tetszett a koncert, és el is akartam mondani a srácnak, de ott volt egy másik ok is, mégpedig az, hogy meg akartam lépni már onnan. Adam persze tök jól eltársalgott, plusz a bácsi is figyelt minket. Nem úgy tűnt, hogy el akarnak indulni nélkülünk. De nem jöttek utánunk. Utánunk, mert ittasan olyan bátor vagyok, hogy egyedül nem merek odamenni bárkihez is. :D Magammal rángattam Shadowot is, és elkaptuk a gyereket, az énekest, aki éppen az asztaltársaságához tartott. Elmondtam neki, tetszett a koncert, tök jó volt, mik voltak a kedvenc számaim, ilyesmik... Majd hirtelen ötlettől vezérelve hozzátettem: "Egy bácsi nem hagy minket békén, táncolni akar, de mi nem, kimentenél minket?" Srác (Mint később kiderült, Márk a neve) vigyorgott egyet, majd mondta, kövessük. Megtalálta a bácsit, jól elbeszélgetett vele, pár perc után gondoltam illene bemutatkozni... Kézfogás, név mondás, ilyesmik... Shadow kapott egy speciális kézfogást a sráctól, körülbelül olyasmit, amit azok alkalmaznak, akik régóta haverkodnak már. (Szóval, Shad, itt az ideje, hogy megvalld, mióta is ismeritek egymást? :D) Márk kijelentette, hogy ő most elvisz minket táncolni. Elmentünk a színpad elé, ahol épp az United szólt, és ahol az eléggé részeg emberek álldogáltak. Váltottunk pár szót, megköszöntem a segítséget egy öleléssel, és lehet, hogy szegény srác megszeppent, vagy le is öntötte magát, nem tudom, eléggé sötét volt... Végül távozott, bár szerintem akkor fogadta meg, hogy Simontornyára többé be nem teszi a lábát... :D

Némi punnyadás után Shadow kitalálta, készít Adamről és rólam egy közös képet. Beállított minket, majd kereste a gépén a megfelelő felvételi módot. Amíg a gépen kutakodott, Adam felkapott - valahogy úgy, ahogy a menyasszonyt a küszöb előtt szokás -, hogy majd úgy készüljön rólunk a kép. Értem én, hogy akart egy kissé szokatlan közös képet, de akkor is... Akkor ez egyáltalán nem jutott eszembe, meg nem is akartam én ilyen képet. Plusz jobb szeretek a saját lábamon állni. Ki tudja, lehet, még a végén úgy jött volna ki, hogy olyan részeg vagyok, hogy a saját lábamra se tudok állni, azért kell karban cipelni :D  Elkezdtem kapálózni, és sikítani, hogy engedjen már el. Eléggé ficánkoltam ahhoz, hogy ne bírjon megtartani, mire végre letett. Így lett egy egyszerű, egymás mellett álldogálós kép. :)

A következő zenekar, az Accident, még a dobosát is elhagyta... Pontosabban, már kezdték volna a koncertet pár perces késéssel, az egyik bandatag azt hitte, a mellékhelyiségben van a dobosuk, a másik viszont tudta, hogy csak ittas és csajozik. Majdnem elkezdték nélküle a koncertet, de végül valahogy mégis a színpadon kötött ki a srác. Mikor észrevette, hol van, meg akart lépni, de a gitárosuk visszaparancsolta a dobszerkó mögé :D Mégis, milyen az, hogy még a dobos sem akarja a saját zenéjüket hallani?! :D

Unatkoztunk, és végül meg is léptünk. Ekkor már másnap volt, legalábbis a naptár szerint. Számunkra a másnap reggel hétkor indult, mikor felébredtünk.

Tízkor kezdődött a Tolna megyei amatőr erősember bemutató és verseny, amire szintén nagyon kíváncsiak voltunk. Kezdésre persze ott is voltunk, és végignéztük a számokat, illetve én végig fényképeztem, amit csak tudtam, mivel Shad előtt ott volt valami kuka, vagy mi.

Több versenyszám volt: kamionhúzás (kb 9,5t), lengősúly cipelés (200 kg), súly kilökés (80 kg), kőgolyó emelés (100 kg), gumi forgatás (300 kg), és autóemelés (757 kg plusz a fémváz súlya, amit nem mondtak el)

Itt inkább beszéljenek a képek:

A versenyzők.

A kilenc és fél tonnás kamiont 20 méteren kellett elhúzniuk a versenyzőknek. Akit a képen láthattok, nem amatőr versenyző. Két hete megsérült a térde, de még így is két és félszer elhúzta a megadott távon a kamiont.

a legkisebb kamionhúzó :)

egy jól elkapott pillanat. Mintha csak a cipőjén támaszkodna. :)
Külön tetszett az is, hogy a többi, kicsit gyakorlottabb versenyző odament a többihez, egyrészt, hogy elmagyarázzák neki a technikát, másrészt, hogy kiabálásukkal felhergeljék aki éppen küzd, hogy még több erőt bele tudjon adni a dologba. Volt olyan is, hogy valaki nem tudta rendesen végighúzni a kamiont, mert leszakadt a cipője talpa. Egy másik versenyzővel cipőt cseréltek, amíg ismét megpróbálta.

Szintén nem amatőr versenyző bemutatta, hogy egy háromszáz kilós gumit fél kézzel is el lehet forgatni. Csak így, lazán. :)

A simontornyai versenyző, akit reggel hívtak meg. :)
Meglepő volt, hogy minden készülés nélkül derekasan helyt állt.

Egy gitárt is simán el tudnék képzelni a kezébe. Amúgy azért tartja így a fejét, mert ahogy mondták, ha előre hajtja a fejét, akkor könnyen elájulhat.

van ám izomzat :)

Körülbelül öt percig álltak ott ezek a motorok, de olyan jól festettek. :)

És végül az eredményhirdetés. :) Hihetetlen volt látni, hogy olyan emberek, akikből ki sem néznénk, mekkora súlyokat képesek megmozgatni.

Ez a két nap csodálatos volt, még jó, hogy elmentünk, és nem maradtunk ki semmiből sem. Jövőre, ha megrendezik a rendezvényt, akkor természetesen megyünk. :)