Itt voltam

Gayle Forman

Itt voltam

Fülszöveg:

Codyt óriási megrázkódtatás éri, amikor a legjobb barátnője, Meg öngyilkosságot követ el egy motelszobában.
Mindent megosztott Meggel, és Meg is vele – hogy tehetett ilyet minden előzetes figyelmeztetés nélkül? Amikor Cody elutazik az egyetemi városba, ahol Meg tanult és szobát bérelt, és összeszedi a holmiját, rájön, mennyi minden titokban maradt előtte. Beszűkült kisvárosi életébe zárkózva alig tudott valamit Meg lakótársairól, ahogy a színpadon vadnak és lehengerlőnek tűnő, de közben fájdalmas titkokat őrző rockgitárosról, Ben McCallisterről sem. Sejtelme sem volt a jelszóval védett mappáról Meg laptopján, de miután váratlanul sikerül megnyitnia, lassan mindent kétségbe von, amit korábban a legjobb barátnőjéről tudott.
A világhírű írónő most sem okoz csalódást a Ha maradnék és a Hová tűntél? rajongóinak.

Eddig négy könyvet olvastam Gayle Forman-től. Tetszettek a karakterei, bár az okokat nem mindig értettem, de én ezért is nem szeretem a szerelmes történeteket. De amikor ezt megláttam, tudtam, hogy mindenképp el kell olvasnom. Egyrészt, mivel az írónő tényleg jól tud írni, bár a szerelmes részeket nem szeretem olvasni,  másrészt, mert bár annyi mindent el lehet mondani és meg lehet beszélni ebben az új társadalomban, az öngyilkosság még szinte mindig tabunak számít, és egy igazán nehezen megközelíthető, és feldolgozható téma. Épp ezért voltam kíváncsi, mi újat kaphatok ettől a könyvtől.

Hogy öngyilkosnak lenni gyávaság, bátorság, vagy éppen mindenkinek a saját joga azt tenni az életével, amit csak szeretne, azt mindenki eldönti maga, mit gondol erről. én úgy vagyok ezzel, tegye mindenki amit a legjobbnak lát, de azért gondoljék néha a körülötte lévő emberekre is. Amit persze az öngyilkosok általában nem tudnak megtenni, mivel nem látják át a helyzetüket.

Az egész történet, a könyv, megdöbbentett. Nem értem, hogy sok fiatal, még az olyanok is, akikről egy pillanatig sem feltételezné az ember, hogy kárt tesznek magukban - mint például Meg is -, meg bírják ezt tenni. Hogy mennyi aprónak tűnő dolog tud idáig elvezetni. És, hogy mennyire el tudják titkolni az okaikat.

A történet egyszerű volt, de nem kitalálható, ami egy nagyon jó pont. Tetszett, hogy mennyire össze tudtak tartani az emberek egy jó ügyért. Illetve, hogy a szereplők eléggé árnyaltak voltak.

Az viszont nem tetszett, hogy mennyire szemetek voltak azon a bizonyos végső megoldás fórumon. Komolyan, hogy lehetnek ilyen rohadékok az emberek? Hogy másokat öngyilkosságra akarnak buzdítani? Ha annyira profin tudnak meghalni, akkor miért nem mennek, és csinálják maguk? Miért kell másnak az elkeseredettségét elmélyíteni, tippeket adni neki? És ezt a Minden_BS felhasználót sem értettem. Hogy úgy tűnt, az élete egész jól megy, de mégis azt akarja, hogy mások rosszul "oldják meg" a problémáikat? Mire volt jó ez neki? Nem tudom felfogni...

 Kár Meg-ért. Sok ilyen ember kéne a világba, akik ennyire a szívükön viselnek tényleg fontos dolgokat, és akik tesznek is érte. Akik kissé "különcök", de ezzel csak színt és értelmet visznek a dolgokba. Persze a depressziója nélkül, mivel azt senki sem érdemli meg.

Cody kitartása és felnőttes gondolkodása nagyon tetszett. Csak azt sajnálom, hogy ennyire kihagyták mindenből, hogy Meg titkába például nem avatták be. Lehet, hogy tudott volna segíteni. Bár így utólag, ki tudja.

Ben-t először szívből utáltam, de mikor segített azzal, hogy elvitte a kismacskákat, akkor már eléggé szimpatikus volt, és amikor elkísérte Codyt ahhoz a nem normális emberhez, illetve megtudtuk, mi is az ő története, kedvenc szereplőmmé vált.

Harryt is megkedveltem, bár kissé keveset szerepelt. Mindenesetre sokat segített a titok megoldásában.

Végig hatásosan volt megírva, és többször is könnyeket csalt a szemembe - néha az emberek szemétségével, néha azzal, hogy valaki ennyire elkeseredhetett... Persze nem az a fajta könyv, ahol agyon van pörgetve a cselekmény, de talán éppen ebben rejlik a vonzereje, amivel odaragasztott magához... Bár hiányzott valami, amire utólag jöttem csak rá: Meg indokai, amiket akár úgy is végig lehetett volna vezetni, hogy ahogy Cody sorra jön rá a dolgokra, kis dőlt betűs részekben, jelenetek formájában teljesen jól ki lehetett volna bontogatni. De így is kerek és tanulságos volt a történet.

Mondhatnám, hogy minden szál el lett varrva, de egy ilyen dologban, sosincs ilyen. Mindig ott van az értetlenség, hogy miért nem talált másik megoldást... De ezt már sosem tudjuk meg, és ennek talán így is kell lennie.

Ajánlom mindenkinek, mivel egy elgondolkodtató könyv. Segít kicsit másképp látni a dolgokat.