R. I. P. kütyümentes élet

Felkelsz, kinyomod az ébresztőt, esetleg megnézed, érkezett-e üzeneted...  Nap közben nem annyira, délután talán kicsit több ideig, de minden nap a telefonjában bújva töltik a fiatalok a szabadidejük nagy részét. Egy kis, eldugott faluban élek, ahol alig vannak fiatalok, de akik igen azok mind a telefonjukat bújják. Az elmúlt egy-két évben nem is láttam őket úgy, hogy ne lett volna a kezükben a kedvenc érintőképernyős szörnyetegjük. Akármerre megyek, mindenhol telefonozó embereket látok. A fiatalok is, egymás mellett ülnek. Nem lennék különösen meglepve, ha egymásnak írnának, mert beszélni lassan már nem lesz divat...

Persze sokan vannak, akikre ez nem igaz, és szerintem Nekik lesz később jobb, mivel nem lesznek teljesen belefásulva a dolgokba, és sokkal több mindent észrevesznek majd a világban. Míg akik állandóan a telefonjukat bújják, könnyebben elsiklanak a dolgok felett, és sokkal türelmetlenebbek, ezért sokkal több kudarc éri majd őket.

...Mondom ezt úgy, hogy napi rendszerességgel frissítem a blogom, és az olvasás, illetve anyunak segítés mellett a számítógépembe és a telefonomba vagyok belebukva, zenét hallgatok, gépen pedig írok, olvasok... A természetben eltöltött időm minimálisra csökkent, tényleg csak annyit vagyok kint, amennyi feltétlenül szükséges... Már szinte csak a vélemények számítanak. Kezdek belegabalyodni ebbe az egészbe, rosszabb az alaphangulatom, és amellett, hogy nem sok értelme van, sokkal jobban leszívja az energiámat, mint bármikor máskor. Illetve, egy nyarat ennek a hülyeségnek szenteltem. Túlságosan belekeveredtem ebbe, és rájöttem, hogy ezzel többet ártok magamnak mint amennyit először hittem. én sem vagyok különb, csak én telefonon zenét hallgatok, gépen pedig mindenféle aprósággal foglalkozom. De ettől még pont ugyanolyan vagyok, mint az összes többi tizenéves, aki nem tud szabadulni a digitális fogságból, melyet önmagára szabott ki.

Lehet mondani, hogy az internet mennyire hasznos, teljesen igazuk van, viszont a mérték ma már kezd eltűnni, itt legalábbis. Jobban kéne figyelnünk egymásra, és több időt együtt tölteni, ezzel talán megakadályozhatnánk azt, hogy az emberek elvesztegessék az idejüket.

Így tűnt el a közösen eltöltött idő, a nyugalom, a pihenés varázsa, a magánélet, és az egyéniség... És pont ugyanígy gyengült el a kreativitás, és távozott az ihlet nevezetű csoda az emberek életéből.