Inni és élni hagyni

Charlaine Harris

Inni és élni hagyni

True Blood 1.

Fülszöveg:

Reszkess Edward és Bella, itt jön Sookie Stackhouse!
Sookie Stackhouse pincérnő a louisianai Bon Tempsben. Csinos, de csendes lány, aki nem jár el szórakozni. Oka van rá. Sookie ugyanis olvas mások gondolataiban. Bill magas, sötét hajú, jóképű srác – és a lány egy árva szót sem hall a gondolataiból. Tehát pontosan az a fajta pasi, akire egész életében várt…
CHARLAINE HARRIS a világ sötét oldalára kalauzol minket. Magával ragadó bestsellerében mesterien népesíti be világunkat vámpírokkal, nem kevés humorral és izgalommal fűszerezve.

Jó ideig nem mertem elolvasni ezt a könyvet. Részben azért, mert vannak eléggé béna vámpíros történetek is, (lásd: Alkonyat-sorozat) és vannak zseniálisak is. Persze akkor még nem tudtam, hogy a történet inkább az utóbbi kategóriába tartozik. A fülszöveg nekem nem tetszik, eléggé semmitmondó, plusz az első mondata már eleve szörnyű :D Miért kell mindig minden vámpíros sorozatot, könyvet, filmet az Alkonyathoz hasonlítani? Hiába a legismertebb, attól még eléggé pocsék.
Vissza a könyvhöz, a fülszövege eléggé semmitmondó, viszont a híre miatt mégis elolvastam, és szerencsére nem volt elvesztegetett idő. :)

Már az első oldalaknál lekötött a történet, eléggé hamar magába szippantott, pedig már rég olvastam ilyesmi stílusú könyvet, nagyon tetszett a hangulata. Külön öröm volt, hogy végre egy olyan történet, ahol biztosan tudak a vámpírok létezéséről. Eléggé érdekes volt az emberek hozzáállása a vámpírokhoz, és elgondolkodtató, vajon mi mit tennénk? Valószínűleg azt, mint a könyvben, megpróbálnánk pénzt húzni a gyanútlan vámpírok lecsapolt véréből.

Az első néhány oldal is érdekes volt, nem az a kis mesélős, hanem egyből bele az eseményekbe, és tényleg csak a legszükségesebb információkat tudtuk meg. Jó volt hogy Sookie nem az az ijedős fajta, hanem ki mer állni egy vadidegenért is. Nem az a típus, aki szívbajt kap, ha valaki csúnyán néz rá, és ez már az elején szimpatikussá tette.

Bill, hát fogalmam sincs, ő mit gondolt, amikor majdnem lecsapolták. Kíváncsi lettem volna arra a szövegre, amivel egy idős, tapasztalt vámpírt tőrbe lehet csalni...

Hamar bekerülnek a képbe a gyilkosságok, és tényleg érdekes, hogy mégis ki lehet az, a vége engem eléggé meglepett, mivel az én az őrült vámpírokra (Bill "barátaira") gondoltam, de végül mégsem nekem lett igazam.

A vége volt talán a legérdekesebb, mikor kiderült Rene titka, és az akciójelenetek, amik feldobták az egészet, anélkül nekem kissé sivár lett volna, bár így is, a nyomozás nem volt valami előtérben, pedig én úgy gondoltam, hogy az majd jobban előjön, de nem baj így sem. :)

Az írásmód érdekes, szórakoztató, a regény is jól szerkesztett, bár izgalmasabb is lehetett volna. Olyan a hangulata, mintha egy nagy prológust olvasnék, valaminek az előkészítését, és a további izgalmas csak a  későbbiekben kezdődnének el. A szereplők jól kidolgozottak, szerethetőek voltak, bár volt néhány fura húzásuk, például Bill nem volt az a kifejezett vámpír-alkat, vagy hogy is mondjam. 

Sookie végre egy vagány, nem annyira ijedős főszereplő. Érdekes a képessége, de ezt még nem bontakoztatták ki eléggé, pedig lehet, hogy ezzel is fel lehetett volna dobni néhány jelenetet. A neve nagyon fura, eleinte alig bírtam megjegyezni. :) A vámpírmániáját jobban megmagyarázhatták volna, ez a kalandvágy nekem nem volt elég.

Bill eléggé fura, nem sok megfontoltság van benne, túlságosan jóhiszemű, cseppet sem az a fajta vámpír aki nekem a kedvencem lenne. Nem fogott meg, a való életben sem szívesen ismerném meg, olyan semmilyen karakter, átlagembernek jó lenne, vámpírnak nem az.

Sam eléggé jó karakter, meglepett, mikor kiderült, hogy alakváltó. Jó képesség, a későbbiekben biztos fontos lesz majd valamiért.

Összességében egy jó történet, szórakoztató, bár vannak hibái, mégis szerethető, érdekes, és mindenképp elolvasom majd a második részét is. :)

Ajánlom azoknak, akik egy szokatlan, érdekes, de nem túl bonyolult könyvet szeretnének olvasni.

Nekem ez 4 / 5 volt.