![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcuVOPeimKBFr0YDs-FVyVV7ABjEQpwfBFtPxcIyczcmOZqSLCMDt3hDdDoumi_mhdw9fnRjVctkpHMDM5I_N95wHlWN3BgEQ0v1b_jcRzhWlz26T_ssC8Zx9A9ixYMlsCItA6nQTWV7k/s200/witchh.jpg)
Látta, ahogy a helyi pap a rőzse- és fakupac mellé sétál, majd a tömeg felé fordul, készen arra, hogy megkezdje a kis felvezető szövegét.
Még ilyen távolságból is látszódott az arca jobbik felén végighúzódó rózsaszín heg, ami mellett apró, rózsaszín pontok sorakoztak - az öltések nyomai. A boszorkánynak kikiáltott nő gúnyos vigyorra húzta a száját, mikor eszébe jutott, hogy a férfi, amit megsérült, és a rablóbandák sem ostromolták már a város falait, hozzá rohant segítségért. Rémülten kérte, hog kezdjen valamit a sebével, mielőtt túl sok vért veszít... Miután különféle gyógyfüveket rakott a sebre, majd némi fájdalomcsillapítóként használt növényi nedvet öntött a seb környékére, apró mozdulatokkal összevarrta a kard nyomán maradt vágást. Az a nyavalyás hogy örült annak, hogy nem marad csúf egész életében!
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgroNVRi2bflE_FN6AT1LLf-GLu9caKawKHWNuVuaWXoEgtdKUIT9sUhoa7gKEAsrhPWtgGUBJtQ_Jmv6mzRXzB5QveVvmw9IXebQ2wq1TIo7_N3xiTehrD-IxAEASplB2AE0KtrhIpYxg/s200/darkmori.jpg)
Senki sem hitte el ezeket azok közül, akiket ő gyógyított, ám a főtér mégis megtelt emberekkel, akik arra voltak kíváncsiak, hogyan égetik el őt. Az arcokon csak megvetés, félelem, vagy értetlenség látszott. Néhányan még fel is szisszentek, amikor a pap lángra lobbantotta a farakást.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2nGof3TAsjfpTvUnDRO411r3uMhTKWctJO196P6ArjLgPwL7EycRmC5J3QWv8d9CGzfoAVjdFe6XoG8pZFke061Nan1yRqPGsFgunKCUEmp00OEZVLAywl0FK4E3JjrB93Jm4YXCnbIA/s200/m8.jpg)
Szóra nyitotta a száját, de már nem tudta elmondani, hogy csak azért kell meghalnia, miért nem tesznek ellene valamit, mikor biztosan az ördög praktikáit alkalmazza... A felszálló füst köhögésre kényszerítette.
- Akármilyen hazugságokat is talál ki ez a boszorkány, ne higgyenek nekik! Meg akarja sajnáltatni magát, ez az egyik fegyvere. Nem akar a túlvilágra jutni, nem akar Isten színe elé járulni, mert a lelke bűnös... - ordította túl a pap a tűz egyre hangosabb ropogását.
Hirtelen a forróság fokozódott. A tűz a nő szoknyáját is elérte, és tovább haladt felfelé.
Sosem fordult a mágiához, pedig az alapvető tudása megvolt hozzá.Most azonban, már nem tudta elviselni az igazságtalanságot. Képesek megölni valakit, mert nem hisz abban, amiben ők... Amiért a természet kincseit használta, és nem egy kitalált világba csábította a hiszékeny embereket, akik aztán idő előtt haltak meg, mert nem volt hatásos gyógymódjuk, a hitükön kívül? Hány embert fognak még megölni emiatt?!
Nem volt a bosszú híve, most viszont, nincs más megoldása. Használnia kell a mágiát, méghozzá azon, aki itt ezért felelős: A papon. Csak annyira, hogy az az átkozott megértse azt, amit mágiának nevez. Hogy neki is legyen késztetése a varázsok alkalmazására, hogy neki is a gondolatai közé furakodjanak a varázsigék, a mozdulatok, és addig kísértsék, amíg nem alkalmazza valamelyiket... Hátha ezzel megment valakit.
Elmormolta a varázsigét, ami éppen eszébe jutott, és amit egykoron a tiltott könyvben talált, és érezte, hogy a lelkének, a tudatának egy darabja kiszakad testéből, és megállapodik tőle nem is olyan messze, egy férfi testében, aki még mindig a szokásos mondókáját mondta, ám tudta, mikor érzi meg az idegen részt.
Még a tűz mindent elemésztő ropogásán keresztül is hallotta a pap fájdalmas kiáltását, és a tömeg felhördülését.
Kíváncsi lett volna, mi történt, de ezt az érzést is elvesztette, mint minden mást, mikor a lángok eggyé váltak derékig érő, vörös hajával, és bőrével. Behunyta a szemét, és átadta magát a végtelennek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése