Ropogott a fű a talpa alatt. Az égbolt alján megjelenő napfénysugarak még világosabbá tették az erdőt. A nő ennek örült, mivel tudta, a sötétben a fák között bármilyen teremtmény vagy lélek rejtőzhet anélkül, hogy ő tudna róla. A teljes sötétség túlságosan veszélyes rá nézve...
Megállt az erdő közepén. Letette a kosarát, és elkezdte kipakolni a hozzávalókat. A különböző füveket, kis üvegcséket, melyekben különféle főzetek voltak, a füstölőt, melynek száraz levél illata volt, és a gyertyák, melyek hófehérek voltak.
A füveket kör alakban helyezte el, és a körre egymástól egyforma távolságra tette le a gyertyákat. Végül a főzeteket a földre locsolta. Némelyiktől megperzselődött a fű, másiktól csak jobban fénylett, ahogy az egyre magasabbra törő napra visszamosolygott.
A nő megállt a pentagramma mellett, és halkan kántálni kezdte a varázsigét, mellyel megidézheti a Földanyát. Már nem tudta kimondani az utolsó szót, mikor a szellemalak megjelent a mágikus ábra közepén. Ismét halványabbnak tűnt, mint a tavasszal. Ám csak a láthatóságán mutatkozott meg az, hogy az emberek fokozatosan gyengítik. Ugyanúgy tette a dolgát, mint máskor: kilépett a pentagrammából, és a fák között útra kelt. A törzsüket megérintve ment közöttük, majd sok idő múlva visszatért. A tenyerén egyensúlyozott egy levelet, mely még csak épp, hogy megsárgult.
- Idén ő az első álmodó - mondta a szellem.
A nő tudta, mit jelent ez: hogy az első falevél lehullott, és így folytatódik a végtelen körforgás: a kis levél lebomlik, hogy új levél keletkezhessen belőle, és így egymást éltetik. Elmosolyodott, mert rájött, a természet rendje folytatódik, és így egy ideig minden rendben lesz.
A szellem közelebb lépett, és a nő lecsukta a szemét. Tudta, mi következik: a látomás a természet elalvásáról és a felébredéséről. Látta, ahogy a lomb földre hullik, hogy vastag hótakaró fedi a tájat, majd ahogy a nappalok egyre melegebbek lesznek, a virágok ismét megmutatják magukat... De ehhez ismét el kell hívnia a Földanyát, hogy elindítsa a folyamatot.
Ahogy az illúzió szertefoszlott, a szellem visszalépett a pentagrammába, és a nőre tekintett, aki elkezdte mondani az elegnedő igét.
A szellem elhalványult, és csak egy szélrohamot hagyott maga után. A fák megborzongtak a hűvössé vált levegőtől, és elengedték néhány levelüket.
Az emberek ekkor kezdek el ébredezni, és csak annyit vettek észre az egészből, hogy beköszöntött az ősz. Arról pedig, hogy ez egy valóra vált csoda, egy különleges és létfontosságú varázslat, megfeledkeztek az idők folyamán.
