Emlékképeim :)

Ma ébredtem csak rá, hogy ismét eltelt egy év. Olyan, mintha csak pár hét telt volna el. Számomra még mindig hihetetlen. Visszanéztem a képeket, és rájöttem, rengeteg különleges nap, pillanat volt idén is, amiért kár lenne, ha csak úgy elveszne a digitális útvesztőben. :) Számomra ezek voltak az év szép pillanatai, amikről készült bizonyíték is. :)

Idei kedvenc könyveim

Ezzel a könyvvel indítottam az újévet. Még most is szívesen gondolok rá vissza. Bár végig pörgős volt, mégis megvolt a maga kellemes hangulata.

Ez a rész nem annyira tetszett, mint az előző - sőt, az egész sorozatból ezt szerettem a legkevésbé -, mégis érdekes volt, tetszett.

Végre egy kicsit többet is megtudhattam Milanról. Illetve még bejött pár szimpatikus szereplő, és jobban kibontakoztak a dolgok. Erről a könyvről mindig az jut eszembe, hogy a suliban, az órák közti szünetekben olvastam :)

Persze, hogy a kedvencem a legrövidebb... :D Akárhogy is, imádtam ezt az érzést ami az egész sorozatot körüllengte, és már alig várom, hogy a folytatását olvashassam.

Kellemes esős délután-hangulata volt. Már várom, hogy a második részt olvashassam.

Ha olvastál már ilyen könyvet, nem kell magyaráznom, miért tetszett.
Ha pedig még nem olvastál ilyet, sürgősen pótold be. :)

Azt hittem, már kinőttem a rocksztáros - farkasos korszakomat. Ez a könyv bebizonyította, hogy érdemes kivételt tenni, és, hogy ez nem így van. :) Maggie írásai még mindig lebilincselnek. Illetve ez a könyv a legjobb választás egy forró nyári délutánra. :)

Kicsit nehézkesen indult ez a könyv, de a hangulata utánozhatatlan.

Szeretnék én is az időben utazni... Lehetőleg valami Gideon - kaliberű társsal. :)
Tökéletes könyv az őszi, kellemesen bebábozódós olvasáshoz. :)

A mókus maga az ördög.
Ez a történet pedig maga a varázslat. :)

A nyugalom ellen elkövetett gyilkosságnak minősül ez a könyv. Egyik legnagyobb kedvencem, és nagyon nem bántam meg, hogy újraolvastam. Sok apró, de fontos összefüggésre csak most jöttem rá. Egy hátborzongató csoda ez a történet.

Maggie és Ronan varázsa még a borongós téli napokat is boldoggá varázsolja. Már csak ezért is szerettem olvasni. Bár a Kék liliomtól félek. :)

Idén ezeket a könyveket olvastam a legszívesebben. Mindegyikhez egy-egy időszak, egy különleges hangulat kapcsolódik.

Örülök, hogy ennyi kiváló történettel ismerkedhettem meg. Remélem, ez továbbra is így lesz. :)

Ti miket olvastatok, ami tetszett? :)

A Nap ünnepe - Karácsony

Így, év vége felé mindenki kicsit várja az év legnagyobb ünnepét - van, aki azért, mert szereti ezt az ünnepet, és van aki azért, mert szeretne minél előbb túlesni rajta, esetleg pihenni egy kicsit az egész éves hajtás után.

Az utóbbi időben úgy érzem, kicsit kezdtek áttérni az utóbbi kategóriába. Már nem várom úgy ezt az ünnepet, mint kiskoromban, mikor ez volt az év fénypontja. Sőt, mostanában kicsit elgondolkodtam azon, honnan ered ez az ünnep, ez a szokás, és hogy mik is ezek az újfajta elvárások. Kezdem úgy érezni, eltorzították az ünnep lényegét. Mert az szép, hogy a szeretet ünnepe, ilyenkor összegyűlnek a rokonok, barátok, és megajándékozzák egymást. De ott van az is, hogy merő szeretetből fákat vágnak ki, hogy feldíszítsék, majd néhány nap / hét múlva kidobják, mintha csak ennyit érne. A szeretetből már nem sok maradt, a legtöbb embert leköti a vásárlás, készülődés, az ünnepek miatti kavarodások a munkákban. Az ajándékozásról pedig nem is nagyon tudok mit mondani, csak annyit, hogy nem örülök annak, hogy a fogyasztói társadalom ilyen buta elvárásokat támaszt ezzel kapcsolatban. A hitelekről már nem is beszélve. (Nem elég, hogy életképtelen a dolog, de még buzdítják is rá az embereket.) Egyre inkább kezd efelé elmenni ez az egész, és ez a legszomorúbb az egészben. Már majdhogynem versengés bizonyos körökben, hogy ki mit vesz a másiknak, vagy éppen mit kapott. Mintha nem is az számítana igazán, hogy amit kap, annak örüljön, az legyen kedves valamiért. Sőt, mintha nem is a szeretetről szólna már ez az ünnep.

Ezen felbuzdulva kicsit utánaolvasgattam az ünnep eredetének. Bíztam abban, hogy őseink sokkal jobb módon ünnepeltek mást, és hogy az az ünnep nekem jobban tetszene. Így is lett. Egy oldalon találtam meg azt, amire kíváncsi voltam, és megörültem. Téli napforduló. - Sokkal logikusabb, mint a szeretet ünnepe, mert szeretni nem csak három napon kell, hanem az összesen. Az, hogy megörülnek, megünneplik azt, hogy a napok hosszabbak lesznek, és elkezdődik az új termőév. Érdemes elolvasni az Árpád Rendjének Jogalapja Tradicionális Egyház lapján lévő cikket. Kifejezetten tanulságos.

Elszomorító, hogy egy magyar eredetű ünnepet eltorzítanak, rábírják az embereket, hogy megvegyenek olyan dolgokat amik nem biztos, hogy kellenek nekik, és ezt elnevezik a szeretet ünnepének, mikor ez az ünnep valójában az Életről szólt, és nem csak egy dologról.

Remélem, eljön az az idő, mikor az emberek visszatérnek az ősi hagyományokhoz, visszateszik az ünnepet a megfelelő napra, vagyis huszonegyedikére, és szeretteik körében, tüzekkel segítenek a Napnak legyőzni a sötétséget. Akkor talán az újfajta belső sötétséget is sikerül eltüntetni.

Persze ez csak az én magánvéleményem.

Ti mit gondoltok erről? Mit ünnepelnétek szívesen?

Ezúton is köszönöm a megtisztelő figyelmeteket!

Sok boldog Téli Napfordulót! :)

Beth

Eltelt a november, és a december is vége felé jár...

Az idei utolsó rózsánk. :)

Ez az utolsó őszöm és telem gimisként. Legalábbis remélhetőleg. Még mindig furcsa erre gondolni. Amikor elkezdtem ezt a sulit, kissé nagyon utáltam ide járni, és el sem tudtam képzelni, hogy valaha is a végére érek. Az utóbbi a mai napig változatlan maradt. Csak akkor kezdtem elhinni, hogy lassan ki kell lépnem az igazi életbe, mikor már pár napja hordtam a szalagomat. A várt szalagtűző, amitől annyira féltünk, hogy valamit elrontunk, végül csak meglett, és semmi nagy baj nem történt. (erről korábban már írtam).

A november végét pedig egyszerűen csak pihenéssel töltöttük. A nagy ünnepség, a folytonos készülődés után hirtelen egyhangúnak tűntek a napok. Így kezdődött a december. De legalább gyorsan elfutott ez a hónap is. Megvolt a tablófotózás, meg persze a szokásos viták is. A csuriavatót is letudtuk, voltak jó pillanatok - például mikor megszámoltattuk a sráccal a csempét, aztán mondtuk, nem jó, inkább úgy számolja, hogy egy csempe, két csempe csempe, három csempe csempe csempe.... és húsznál rájöttünk ,hogy ez bizony taposólap, szegény srác kezdhette elő a nyelvtörőnek is beillő taposólapozást... vagy mikor szétrugdaltuk a kukoricát, amin azelőtt térdeltek, hadd söpörjenek... vagy amikor a békatalpas futónak pluszban odaadták a rosszul beállított távcsövet, használja azt is... -, de eléggé szervezetlen volt, ebből többet is ki lehetett volna hozni.

Könyvek ihlette - Időtlen

Idei kedvenc olvasmányom. Azért örülök, hogy akadnak ilyen jó könyvek, bár az elszomorít, hogy bár egyedi ötlet, és a kivitelezése is egész jó, nem kap akkora hírnevet, mint néhány újabb, de sokkal rosszabb minőségű írás.

És végül idén már nem kell többet suliba menni. Végre jut időm mindenfélére, például rengeteg olvasásra, új blog létrehozására, rendezkedésekre, ékszerkészítésre - első üveglencsés próbálkozásom katasztrófába fulladt -, rajzolgatásra, szóval tényleg mindenfélére, ami csak eszembe jut. Kivéve az írásra. A gonosz ihlet-manóm mostanában megharagudhatott rám, mert az íráshoz egy csepp ötletet sem akar hozni, akárhogy is kérlelem. :)

 Alkotásaim az elmúlt napokból :)

A suli utolsó hetében már szinte semmit sem csináltunk, csak filmet néztünk. Mivel az ilyenek nem nagyon kötnek le, inkább rajzoltam egyik kitalált szereplőmet. Nem a legjobb, de néha csak ilyenre telik. :)

Imádom ezeket a kellemes színeket. Az új blogunkra készült :)

Kedvenc részem - a tegnapi könyvespolc dekorációm. Néha nem árt egy kicsit téliesebb hangulatot hozni, ha az időjárás már nem akar.... :)
A Méreghercegnő (Poison Princess) volt a Könyvmolyképző kiadónál a szeretetcsomagos ajándék könyvünk, az Árnyból az angyal, a Kék liliom, és a Whitechapel réme még nem került ki, vagyunk olyan mazochisták, hogy karácsonyig várjunk az elolvasásukkal, addig magunk elől csomagolópapírba rejtettük az újabb csodákat. :)

 Ezeken kívül még készült egy rajzom Luciferről, de arról nem lett jó kép, ahogy az elbénázott nyakláncomról sem. :)

A jövő évi tervezgetéssel úgy vagyok,m hogy idén kihagyom, csak annyi a terv, hogy azt csináljam, amit szeretnék, és hogy minél inkább önmagam legyek. Egyszerűnek hangzik, de nem minden esetben sikerül. Most egy időre jönnek a sulis unalmas hétköznapok, azután, alig fél év múlva, hihetetlen, de elkezdődik majd az igazi élet - erre viszont nagyon kíváncsi vagyok! :)

Anastasia részlet

"Ahogy megpillantottam a démonokat, eszembe jutott a néhány héttel - nekem úgy tűnt, néhány élettel - ezelőtti látomásom. Most értettem csak meg, miért robbant apró szilánkokra a jégangyal, és, hogy a szilánkok miképp hasították fel az ördögi teremtmény bőrét. Aztán eszembe jutott az, ahogy megértettem az erdő beszédét. A fák alakját megjegyeztem, és ezt az emléket idéztem fel. A lombok susogására emlékeztető hang hallatszott. A szél elcsendesedett, csak azért, hogy egy pillanat múlva még haragosabban cibálja a hajam.
Amint kinyitottam a szemem, megdöbbentem: koromfekete hajam több méternyire meghosszabbodott, a tincseim vége indákká alakult, és a démonok ocsmány teste köré tekeredett. Az emberekre emlékeztető szörnyek bőre az indék érintése nyomán füstölni kezdett, és ahogy megkapták a számukra mérgező angyali részemet, köddé váltak.
Hát erre értette Lucifer, hogy az én erőm a leghatalmasabb... A természet része voltam, és ha kellett, eggyé tudtam válni a legnagyobb csodával."

Smaragdzöld

Kerstin Gier

Smaragdzöld

Időtlen szerelem 3.

Fülszöveg:

Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek.
Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó…
Érzelmi hullámvasút az évszázadokon keresztül: Gideon és Gwen kalandjai Kerstin Gier, kitűnő bestseller-szerző tollából.
Beleszeretsz!

Nehéz elengedni egy jól megalkotott világot, egy jó szereplőcsapatot, egy olyan történetet, ami egy kis idő alatt könnyedén az ember részévé vált. Félve vártam a trilógia utolsó részét, nem tudtam, folytatja-e azt a javuló, egyre izgalmasabbá váló tendenciáját, mint eddig, vagy marad lagymatag tinitörténetnek. Szerencsére sokkal jobb volt, mint a Zafírkék, így kellemes csalódás volt - leszámítva néhány apró hibát.