Képcsokor: Őszi Kisszékely

A kisszékelyi képekből sosem elég :D Főleg, hogy ez a kis falu minden évszakban szép! Most az elmúlt három hónapban készült képeimből szemezgettem. :) Néhol beleszerkesztettem, inkább a színek telítettségét segítettem elő ezzel, mivel a telefonos képek nem szoktak valami jó minőségűre sikerülni... :)

Képcsokor: Steampunk

Számomra ezt a stílust a színei, és a fogaskerekes-bonyolult elrendezései tették széppé, különlegessé. Próbáltam összeszedni olyan képeket, amik eléggé visszaadják a hangulatát, és nem erőltetett, mint például hogy egy ékszert letesznek egy fehér alapra. nekem az nem tetszik, ellenben amik most következnek, azok nagyon. :)

Könyvek, amiknek a borítója egyszerűen gyönyörű XIX

Jó ideje gondolkodtam már azon, mi is legyen ezzel a bejegyzéssorozattal. Egyszerűen nem találtam olyan borítót, amire jó érzéssel azt mondtam volna, hogy igazán tetszik. Hogy semmit sem változtatnék rajta. Ennek több oka van, egyrészt, hogy mostanában nem nézelődök könyvek után, egyszerűen vagy kedvem, vagy időm nincs rá, másrészt ott van az, hogy egyre finnyásabb vagyok, egyre kevesebb dolog tetszik, legalábbis kinézetben. A legkisebb dolog is annyira fel tud bosszantani, hogy azt mondom, nem is tetszik már az egész, még akkor is, ha ez nem teljesen így van. :)

Ám a Szentjánosbogár lányok borítója mégis elnyerte a tetszésemet. Tetszik az egyszerűsége, hogy nem túlbonyolított, mégis szép, kellemes ránézni. Szép a betűtípus, kellemes a színösszeállítása is. Az utóbbi miatt tetszett meg. Nekem visszahozza az esték hangulatát. Azokat a kellemes esték hangulatát, amikor az ember leül egy könyvvel, és olvasgat egy kellemes történetet, vagy amikor egyedül sétál a kihalt utcákon, utóbbi dolog színeit hozza ez a borító, és épp ezért tetszett meg. Illetve ez az üveg és fény téma, az ami nagyon-nagyon tetszik. Örökké el tudnám nézegetni. :)

Egy régebbi írásom (Elátkozottak) részlete: A Boszorka halála

17.

Már majdnem kilépett a tisztásra, mikor nyöszörgést hallott, mire jéggé dermedt. Nem, nem lehet ő az, gondolta hitetlenkedve. Az egész helyzetet kezdte egyre valószerűtlenebbnek látni. Nem tudta elhinni, hogy a nővérét, akit mindig olyan sokra tartott, valaha újra látja majd. Mintha csak biztatni  akarná, menjen oda, újra hallotta azt a fájdalmas hangot.

 Sietve indult a nőhöz. Az a néhány farkas, aki közöttük állt, úgy távolodott el előle, mintha csak parancsszóra tenné.

 És akkor meglátta őt, ahogy ott feküdt, letűnt korokat idéző szoknyában, fekete, derékig érő haja úgy terült el körülötte, mintha vízen lebegne. Sápadt arcán sötétvörös csík futott végig.

Lenának eszébe jutott, hogy amikor Seraphina fiatal korában túl sokszor használta az erejét, ugyanígy vérzett az orra.

 - Hát élsz! - remegett meg a hangja. Letérdelt a nő mellé, mire az megfogta a kezét, mintha csak így akarna meggyőződni a valóságosságáról.

 - Eljöttél - állapította meg Seraphina döbbenten. Zavarodott tekintete a húgán állapodott meg.

 Lenának könnybe lábadt a szeme, miközben bólintott. Mióta szerette volna látni őt! És most végre megtalálta...

 - Nem sok időm van.. Elfogyott az erőm, lassan meg fogok halni... De te, még sokáig élsz majd... Vigyázz a farkasokra... Megszerettem őket... - Mondta lassan, akadozva. Lena nem akarta ezt. És mégis, muszáj lesz megígérnie.

 - Vigyázok majd rájuk - fogadta meg csendesen, mire Seraphina arcán valami, számára megfejthetetlen kifejezés suhant át.  Nem tudta, ilyen hosszú idő után mit mondjon neki. Az sem segített, hogy a nővére egyre gyengébb lett, figyelmeztetvén őket arra, hogy már nincs sok idejük.

 - Szeretlek. Vigyázz magadra. Vigyázni fogok rád - jelentette ki Seraphina úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Igaz, számára az is volt.

 Lena torka elszorult, ahogy rájött, mit jelent ez a pár mondat, hogy nővére mikor mutatta csak ki az érzéseit. A testvére arca felé hajolt, hogy adjon rá egy puszit, ahogy búcsúzáskor szokták, de a mozdulat közben megtorpant, mikor Seraphina szája kinyílt, mintha mondani akarna valamit, de szavak helyett csak valami furcsa, lilásfekete, füst szerű anyag jött ki a száján, ami Lena arcára szállt, és a bőre alá kúszott.

 Könnyei függönyén keresztül még látta, hogy a nővére szeme megváltozik, ahogy a lelke távozik. Halványan érzékelte, hogy a farkasok köréjük gyűlnek, és megállnak mellettük.

Touch - Érintés

Jus Accardo

Touch - Érintés

Denazen 1.

Fülszöveg:

Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.

Mint minden felkapott könyvnek, ennek is kicsit félelemmel álltam neki. Már az első néhány oldalnál kiderült, hogy a félelmem alaptalan, ugyanis nem egy nyálas tiniregényt rejt a borító, hanem egy kemény, jól kidolgozott történetet.

Közösségi szolgálat a könyvtárban - tapasztalataim

Most, hogy nemrégiben bevezették az érettségihez kötelező ötven óra önkéntes munkát, sokan nem tudják, merre menjenek. Most ehhez nyújtanék egy kis segítséget, elsősorban könyvkedvelőknek. Egy kicsit mesélek arról, mit csináltam, mi tetszett és mi nem, meg ilyesmik. :)  

(Képek híján sajnos csak netről szedett képekkel tudom színesebbé tenni ezt a bejegyzést. (: )

A munkák: játszóház előkészítés, polctörlés, kiállítás leszedése, új újságok/magazinok bejegyzése és pecsételése, régi és új nyilvántartások összehasonlítása, statisztika készítése.

A legtöbbeknek, ha nem mindenkinek, csak nyűg ez a kötelező óraszám, de azért mégsem volt ez olyan förtelmes... hogy miért? Olvass tovább! :)

Andrew Lucas McIlroy interjú

Lassan egy éve, hogy kezembe akadt az Árnyból az angyal című könyv, vagyis, hogy bepillantást nyerhettem Lucas különleges világába. Ezúttal kicsit kifaggathattam, többek között arról, hogy miért kezdett írni, hogyan ír, hogy jött az ötlet az Árnyból az angyal-hoz, és, hogy miket tervez.

***

októberi összesítés + novemberi tervek és inspirációk :)

Sziasztok!
Ahogy közeledik az év vége felé, mintha gyorsabban telne az idő. Hihetetlen, hogy az álmosító napok milyen gyorsan elrohannak.

A suliban szerencsére jól haladnak a dolgok, önmagamhoz képest igencsak jó jegyek (tanulás nélkül, mint mindig), és szépen haladunk a szalagtűzős tánccal is. A közösségi szolgálatot is befejeztem. :) A könyvtárban töltöttem le, és erről majd szeretnék egy kis tapasztalatos bejegyzést is, mivel eléggé érdekes, sokszínű volt, nem is gondoltam, hogy ilyen. :) Így most már kicsit több időm marad majd mindenre.

Már visszaszámolunk a szalagtűzőig. Van, aki azért, mert borzasztóan várja, és van, aki azért, hogy minél előbb túlessen rajta. :)

egyetlen előnye, ha Te gyűjtöd az idézetet, biztos olyan kerül a meghívóba, amit amúgy is szeretsz. :)

A rajzolásban eléggé rosszak a helyzetek most, alig rajzolgatok valamit :D Októberben csak két említésre méltó rajzom lett. :) 

angyalos-pontozós...

Johnny Depp (akart lenni :)

Egyre többet olvasgatok, és elkezdtem egy új történetet írni, a Kísértő emlékeket. :) Még az első fejezettel kínlódok - furcsa, hogy az első és az utolsó fejezettől rettegek mindig a legjobban, mintha csak és kizárólag ezen állna vagy bukna az egész sztori -, de már most kezd előjönni a hangulata, ami szép gyorsan beszivárog a mindennapjaimba. :)  Jó lenne beadni az Aranymosás pályázatra, de nem tudom, addig kész leszek-e vele, és hogy mennyire fog tetszeni, mennyire lesz jó, szóval ez még csak egy ötlet.

Jó szólásokat persze most is jegyeztem. Jó visszaolvasgatni ezeket, és jókat derülni, vagy éppen elgondolkodni. :)

Angol szódolgozatban: pénz átutalás egyik osztálytársam szerint: "transformer money"

 véletlenül egyik képem alá: "tél vége felé, egy nyári délutánon."

Az osztály nem figyel, nem haladunk a verselemzéssel. Tanár: "Nem figyeltek, és ezt a verset kell majd elemezni érettségin, és én halálra fogom röhögni magam, ha-ha-ha."

Osztálytársam érthetetlenül kérdezett valamit, amit nem ismételt meg, mire a tanár: "Yes, sir, bár semmit sem értettem belőle. De attól még tanulságos volt."

Magyartanárunk a munkautálatról, és a péntek-várásról: "Mi lenne, ha egy héten minden nap örülnénk? Eltelik az életünk úgy, hogy a pénteket várjuk. Aztán egy pénteki napon boldogan dobjuk fel a papucsot."

Persze megint utoljára hagytam a legjobbat. Jó bejárni néhány órára, olyan dolgokat hallhatok, amik változtatnak a gondolkodásomon. Már csak ezért is szeretek suliba járni. Több indok, meg, nem nagyon jut eszembe... :)

Terveim novemberre:

- Szalagtűzőn minél hamarabb túl lenni (mintha ezt annyira tudnám siettetni...)

- írni, írni, írni, minél többet. :)

- borítóterv Phury könyvéhez (Fekete Tőr Testvériség 6.). igen, még mindig nem készült el... :)

- apró rajzok minél több témában, medálokhoz.

- befejezni két könyvet, amiket elkezdtem. eddig még csak jókat tudok mondani róluk, de majd ha végeztem velük, kifejtem pontosan miről mit gondolok. :)

inspirációim

Könyvek, amiknek a borítója egyszerűen gyönyörű XVIII.

A Hollófiúk

Álomrablók

Kék liliom

A Hollókirály

A Hollófiúk sorozatról eddig fogalmam sincs, miért nem írtam, pedig egyik legnagyobb kedvenceim. Eddig még csak az első két rész jelent meg itthon, a Kék liliom elvileg ősszel jelenik meg, a Raven King pedig csak jövőre jelenik meg Amerikában...

Mindegy, a lényeg, hogy igazán szépek, főleg így együtt. Bár az nekem fura, hogy az első két rész kékes-rózsaszínes, a többiben például már nem jelenik meg a rózsaszín. Sőt, ez a zöldes dolog eléggé fura, túlságosan kilóg a sorból... Az utolsó résznél szerencsére már valamennyire visszatértek az eredeti színekhez. Így együtt eléggé fura, ha a stílus nem lenne egyértelműen ugyanaz, nem biztos, hogy azonnal látszana, hogy egy sorozathoz tartoznak. Formára a Kék liliom tetszik, színre inkább a Hollókirály. Ám  nálam mégis a Hollófiúk borítója a kedvenc, talán az illik legjobban a hangulatához. :)

Interjú Macher Zolival, az Ihalator énekesével és gitárosával :)

Pár hónappal ezelőtt barátnőm küldött át egy Ask.fm-es linket, nézzek már körül, érdekesek a válaszai. Így hallottam először Macher Zoliról, akiről később megtudtam, az Inhalator nevű zenekar énekese és gitárosa. Miután meghallgattam a zenéiket, rájöttem, akad még olyan zenekar, amelyik simán megérdemelné, hogy többet foglalkozzanak vele.

Feltettem Zolinak néhány kérdést arról, hogyan szerette meg ezt a fajta zenét, hogyan indultak el, és hogy mit szeretnének majd. :)

***

Könyvek, amiknek a borítója egyszerűen gyönyörű XVII.

Az ilyenekért szeretek céltalanul bolyongani a könyvtárban, hogy ilyen szép borítókat is lássak. :) Egyszerű színek, és betűtípus (a cím tényleg kaphatott volna egy kicsit izgalmasabb betűtípust, nekem egyedül ez nem tetszik benne), de attól még kellemes érzése tölt el, ha meglátom.

Sajnos a fülszöveg nem fogott meg, így talán ez az első, amire azt mondom, elég a borító, a történetre nem nagyon vagyok kíváncsi.

A nap zenéje

Mostanában ez a zene ad erőt, ha úgy érzem, semmihez semmi kedvem. :)

Obszidián

Jennifer L. Armentrout

Obszidián

Luxen 1.

Fülszöveg:

Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…

Nehezen kezdtem neki. Nem szeretem a földönkívülis történeteket, és féltem, ez is valami gagyi lesz, amire kár időt pazarolni. Még jó, hogy a végén nem így voltam vele, bár így is eléggé vegyesek az érzéseim ezzel kapcsolatban.

Könyvek, amiknek a borítója egyszerűen gyönyörű XVI.

A Sikoltók sorozat borítói is hívogatóak. Nagyon tetszik, hogy mindig egy-egy szín lesz a hangsúlyos - gondolom ez valamiért fontos a történetben, bár még nem olvastam, így ebben nem vagyok biztos -, és, hogy világos borító. A betűtípusok is szépek. Lényegében az összes egyszerű, visszafogott, mégis megragadja a figyelmem.