Képcsokor: Kisszékely

Eddig még csak netről letöltött képekből állítottam össze a képcsokraimat, így most már úgy érzem ideje, hogy megmutassam, nem csak mások képeivel tudok villogni. :) Így  a leggyakrabban fényképezett témámról (Kisszékely) hoztam most Nektek néhány képet. :) Szóval, nem baj, ha még nem hallottatok Kisszékelyről, mivel egy eléggé eldugott kis falu, de attól még gyönyörű hely - legalábbis most ezt igyekszem bebizonyítani. :)

Az utolsó varázsige

   Egyre szorosabbra húzták a köteleket, melyek a fához szorították a nőt. Már nem kapott rendesen levegőt, de semmi jelét nem mutatta. Tudta, hogy ha bármilyen gyengeségnek tűnő dolgot mutatna, akkor így emlékeznének rá, mint olyanra, aki egész életét a mágiának szentelte, ám a halála előtt megretten.

  Látta, ahogy a helyi pap a rőzse- és fakupac mellé sétál, majd a tömeg felé fordul, készen arra, hogy megkezdje a kis felvezető szövegét.

   Még ilyen távolságból is látszódott az arca jobbik felén végighúzódó rózsaszín heg, ami mellett apró, rózsaszín pontok sorakoztak - az öltések nyomai. A boszorkánynak kikiáltott nő gúnyos vigyorra húzta a száját, mikor eszébe jutott, hogy a férfi, amit megsérült, és a rablóbandák sem ostromolták már a város falait, hozzá rohant segítségért. Rémülten kérte, hog kezdjen valamit a sebével, mielőtt túl sok vért veszít... Miután különféle gyógyfüveket rakott a sebre, majd némi fájdalomcsillapítóként használt növényi nedvet öntött a seb környékére, apró mozdulatokkal összevarrta a kard nyomán maradt vágást. Az a nyavalyás hogy örült annak, hogy nem marad csúf egész életében!

   A pap elkezdte mesélni, a nő ellen szóló bizonyítékok felderítését. A főtéren összegyűlt nép pedig tátott szájjal hallgatta a rövid kis hazugságokat. Kuruzslás, szellemidézés, rontás, ördöggel való cimborálás...

   Senki sem hitte el ezeket azok közül, akiket ő gyógyított, ám a főtér mégis megtelt emberekkel, akik arra voltak kíváncsiak, hogyan égetik el őt. Az arcokon csak megvetés, félelem, vagy értetlenség látszott. Néhányan még fel is szisszentek, amikor a pap lángra lobbantotta a farakást.

   - Áruló! Én mentettelek meg, amikor végigvágták az arcod! Akkor nem volt ellenedre, hogy a tudásomat használjam! - Kiáltotta a nő dühösen, mikor rájött, hogy innen bizony senki sem fogja kimenekíteni, hiába számított az emberek segítségére. Hány ennyit ért az, hogy az egész életét a gyógyításnak szentelte, és nem az egyház támogatta módszerekkel tette a dolgát? Persze nem hibáztatta őket. Az embereket sorban égették el, a legapróbb ürüggyel. Ha valaki lázad, akkor azt még meg is kínozzák... Az életéért cserébe pedig nem kívánta más halálát.

   Szóra nyitotta a száját, de már nem tudta elmondani, hogy csak azért kell meghalnia, miért nem tesznek ellene valamit, mikor biztosan az ördög praktikáit alkalmazza... A felszálló füst köhögésre kényszerítette.

    - Akármilyen hazugságokat is talál ki ez a boszorkány, ne higgyenek nekik! Meg akarja sajnáltatni magát, ez az egyik fegyvere. Nem akar a túlvilágra jutni, nem akar Isten színe elé járulni, mert a lelke bűnös... - ordította túl a pap a tűz egyre hangosabb ropogását.

   Hirtelen a forróság fokozódott. A tűz a nő szoknyáját is elérte, és tovább haladt felfelé.

   Sosem fordult a mágiához, pedig az alapvető tudása megvolt hozzá.Most azonban, már nem tudta elviselni az igazságtalanságot. Képesek megölni valakit, mert nem hisz abban, amiben ők... Amiért a természet kincseit használta, és nem egy kitalált világba csábította a hiszékeny embereket, akik aztán idő előtt haltak meg, mert nem volt hatásos gyógymódjuk, a hitükön kívül? Hány embert fognak még megölni emiatt?!

   Nem volt a bosszú híve, most viszont, nincs más megoldása. Használnia kell a mágiát, méghozzá azon, aki itt ezért felelős: A papon. Csak annyira, hogy az az átkozott megértse azt, amit mágiának nevez. Hogy neki is legyen késztetése a varázsok alkalmazására, hogy neki is a gondolatai közé furakodjanak a varázsigék, a mozdulatok, és addig kísértsék, amíg nem alkalmazza valamelyiket... Hátha ezzel megment valakit.

   Elmormolta a varázsigét, ami éppen eszébe jutott, és amit egykoron a tiltott könyvben talált, és érezte, hogy a lelkének, a tudatának egy darabja kiszakad testéből, és megállapodik tőle nem is olyan messze, egy férfi testében, aki még mindig a szokásos mondókáját mondta, ám tudta, mikor érzi meg az idegen részt.   

   Még a tűz mindent elemésztő ropogásán keresztül is hallotta a pap fájdalmas kiáltását, és a tömeg felhördülését. 

   Kíváncsi lett volna, mi történt, de ezt az érzést is elvesztette, mint minden mást, mikor a lángok eggyé váltak derékig érő, vörös hajával, és bőrével. Behunyta a szemét, és átadta magát a végtelennek.

Day and Night Book - TAG

Tipegő Zombi blogján találtam rá erre a kérdéssorra. Mivel tetszettek a kérdései, úgy gondoltam, én is kitöltöm. :)

D - Nappal vagy éjszaka olvasol többet?

Általában nappal, mivel estére kidőlök. És amúgy is, ha este állok neki olvasni, valószínű, hogy nem fogok eleget aludni... Persze csak akkor, ha jó a könyv. :)

A - Van olyan könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásmódod (valamiről)?

Minden könyv változtat valamennyit az emberen, persze csak akkor, ha nyitottak vagyunk az üzenet befogadására, ha eléggé figyelünk a mondanivalóra. 

De kettőt azért kiemelnék: az egyik Karin Alvtegen Árnyak című könyve. Hihetetlen, hogy az emberek néha milyen messze el tudnak menni valami miatt, de a legtöbbjüket meg lehet érteni. Talán az Árnyak erre a legjobb példa, mivel megmutatja a történet azon oldalát, ahogy mindenki szenved, és ott van a kiváltó ok is, amire nem gondoltunk volna, mégis valamilyen szinten megértjük a problémát. 

A másik ilyen könyv A heroin naplók. Régebben mindig azt hittem, hogy ha valaki zenésznek áll, és igazán híres lesz, akkor szórakozás az egész élet, alkotás és buli, meg néha egy kis komolyság keveréke, de ez a könyv bemutatta, milyen az, amikor az ember nem tudja feldolgozni a hirtelen hírnevet, és belegabalyodik a dogokba, amik teljesen tönkreteszik, majd mint egy főnix, ki lehet ebből jönni. Kétségkívül tanulságos könyv.

Y - YA vagy nem?

Régebben azt mondtam volna, hogy nem, mivel akkoriban inkább krimiket olvastam, de aztán valamiért túlságosan megváltoztam, és most már simán igent mondok, főleg úgy, hogy mostanában a Young Adult könyvek teszik ki az olvasmányaim nagy részét. :)

A - Van olyan karakter, akiről úgy gondolod, hogy létezik?

Minden karakter létezik, még ha nem is teljesen úgy, ahogy abban a könyvben le van írva. Minden író akarattal vagy anélkül, de mintázza valakiről a szereplőjét, és ez meglátszik a történetben, főleg azoknak, akik igazán ismerik.

 

N - El a kezekkel a könyveimtől, vagy szívesen kölcsönadom?

Attól függ, kinek. Ha az illető mindig mindent tönkretesz, akkor egyértelmű hogy nem, de ha úgy néz ki a dolog, hogy egyben és olvashatóan kapom vissza a könyvem, akkor szívesen kölcsönadom. :)

 

D - Meg szoktad szagolni a könyveid?

 Hm... Na jó, meg, főleg a régiek illatát szeretem, a titok szóról is a régi könyvek illata jut eszembe. :)

N - Nem mindenki kedveli a könyveket – baj / nem baj?

Mindenkinek szíve joga, hogy kedveli-e a könyveket vagy sem. De ha azzal kezdi a mondanivalóját, hogy kijelenti, ő csak akkor szereti a könyveket, ha jól égnek... Hát, akkor én is szívesen felgyújtanám... Valami ilyesmit mondanak hirtelen felindulásból elkövetett testi sértésnek, nem?

 

I - Vigyázok a könyveimre, vagy nem?

Természetesen vigyázok rájuk, ez alap.

 

G - Úristen, túl sok könyvem van! Igaz vagy hamis?

Hamis. Könyvből sosincs elég, jó könyvekből meg főleg. A beszerzendő listámon több, mint 70(!!) könyv van, szóval ha úgy vesszük, kevés könyvem van. :) Szóval mi is a kérdés? :D

 

H - Előfordult már, hogy leöntötted vagy összekented a könyved? Ha igen, hogyan?

Szerencsére még nem, bár nem is szándékozom ezen változtatni. :)

 

T - Ha olvasol, akkor csak olvasol, vagy csinálsz közben valami mást is?

Ha nagyon pocsék a könyv, akkor zenét hallgatok, klipeket nézek, írok valakinek/valakivel, ilyesmik. :) Jó könyvek olvasásakor meg szinte semmi sem érdekel, szóval...

Szívesen látnám a Ti válaszaitokat is... :)

Októberi inspirációm, terveim és egy kis mese arról, mi történt velem mostanában

Sziasztok!

Sikerült összehoznom az eddigi leghosszabb címemet, de nem akartam ennek a három dolognak külön bejegyzést írni, mivel egy lusta dög vagyok :D egyik sem olyan hosszú, legalábbis eddig úgy tűnik. :)

Nos, a szeptember eléggé gyorsan eltelt. Még épp hogy suliba indultam, és már vége is a hónapnak, persze a napok mintha csigalassúsággal telnének, mégis csak úgy rohan az idő. Nem tudom jobban körülírni, de biztos mindenkinek ismerős ez az érzés. Mikor egyszerre várod hogy egy évvel később legyen, de nem akarod, hogy teljen az idő, aztán csak csodálkozol, és nem tudod eldönteni, hogy akkor most rohan vagy cammog az idő...

Az iskolában nem sok újdonság történik, ahhoz képest hogy utolsó év a gimiben, olyan, mintha egy bármilyen másik év lenne, annyi különbséggel, hogy táncot gyakoroljuk, szalagavatón vitáznak az osztálytársaim (én csak kijelentem, hogy nekem van igazam, majd csendben szemlélem az eseményeket), és napjában többször valaki említi az érettségit.

Délutánonként néha tánc van - ami szerintem gyönyörű lesz, és négy alakalom alatt sikerült teljesen összeállítani, ma volt a hatodik vagy a hetedik táncóra és már most eléggé jól megy, még a tanár szerint is, csak apróbb hibák vannak, mint például hogy valaki előbb lép, jobban siet (ez vagyok én, mindig rohanok :D ), vagy hogy valakinek lejjebb van a könyöke, esetleg a másik lábára lép, vagy nem olyan szép lesz a kör, mert valaki beljebb áll... Ahhoz képest, hogy milyen kevés idő telt el, eléggé szép lett, sokat alakult. Már a második tánc is kérdés - pontosabban vita tárgya - lett. Kíváncsian várom a fejleményeket, az osztály húzó tagjai mit találnak ki. Még az volt egy vicces dolog, hogy az igazgatónő bejött a terembe, elmondani hogy szeretnének egy igazán szép szalagtűzőt, és hogy ne legyen vita... Amint kilépett az ajtó, máris vitatkoztak. Lehet, hogy így hívta fel a figyelmet arra, hogy még mindenki nyugis volt, és ne törjük már meg  a hagyományokat? :)

Szerencsére mindenki ruhája megvan már, így erről hamar letettek, mindenki megnyugodott. :)

A közösségi szolgálattal is szép lassan haladok, Tényleg nagyon lassan, szeptemberben csak huszonegy órát sikerült ledolgoznom. Még van hátra huszonhárom, ezt szeretném minél előbb elvégezni. Bár megvan ennek az az előnye, hogy az újonnan érkezett könyveket előbb láthatja az ember, mint hogy kiraknák a polcra. Sőt, ha eléggé cukin vigyorogsz, még elsőként ki is vehetsz egy olyan könyvet, ami most érkezett, és amire többen várnak... Csak időben hozd vissza! :) én így jártam a Reményvesztettel is. :)

A fakultációkkal nincsen sok bajom, csak az, hogy a rajz faktra egyedül kell kidolgoznom a művészeti korokat, így sokkal kevesebb időm marad a rajzolásra. Meg minden másra...

Olvasni sem nagyon volt időm, mivel még itthon is akad tennivalóm, de sikerült elolvasnom a Losing Hope-ot, amiről véleményt is írtam. Illetve elkezdtem Tammara Webber Easy - Egyszeregy című könyvét, lényegében kiolvastam, csak azokat a részeket hagytam ki, mikor a főszereplő siránkozik azon amin elvileg már túltette magát... Nem szeretem feleslegesen idegesíteni magam. :) Bár az biztos, ha most végzek a hat kint lévő könyvvel, jön a Breakable - törékeny is, mivel nagyon megkedveltem Lucast. Az eddig olvasott könyvek közül ő volt a kedvenc férfi főszereplőm. Eddig. Aztán ki tudja, mi változik még ezen.

Írás terén úgy-ahogy elvagyok. Befejeztem a Kísértő emlékek vázlatát, már csak másik füzetbe kell átírni, bal kézzel, mert a jobb kezes írásom enyhén szólva olvashatatlan, főleg ceruzával. :) Illetve írtam két kis novella-féleséget, vagy szösszenetet, nevezze mindenki annak aminek akarja. Az egyik az Őszi varázslat, a másik pedig Az utolsó varázsige, amit igyekszem minél előbb feltölteni. :) Illetve eszembe jutott még egy történet ötlete is, ami a Halott lelkek címet fogja viselni. Miért mindig akkor jutnak eszembe a legjobb dolgok mikor semmi időm megvalósítani őket?

Visszatérve a sulira, most rákaptam arra, hogy összeírom a legviccesebb beszólásokat, félreértéseket. Gyűlik szépen. Most a kedvenceimet mutatom meg Nektek. :)

bioszon felkerült a szőrös fülűség, hogy az is egy öröklődő dolog. Egyik osztálytársam bekiabál: "A szőrös fülű az az, mikor olyan a füle, mint a mangalica háta?"

Kiskori képeket gyűjtenek egy vetítéshez, mindenki viszi be a kiskori képét, mait körbe mutogatnak.. Egyik képnél az egyik lány, miután páran nem tudták kitalálni, ki van a képen, így szól: "Ő Ádám! Rá sem lehet ismerni, olyan szép kisfiú volt!" - Hát nem kedves? :)

Filmet nézünk (Öreg halász és a tenger), támadnak a cápák, irodalom tanár: "Jönnek a vízi pitbullok."

A sebesült hal a csónak oldalához van kötözve, jó nagy részét megették a cápák, osztálytársam felteszi a következő kérdést - persze jó hangosan, mint mindig: "Nem ázik ki a bőre?!"

Történelemórán jegyzetet diktál a tanárnő, előtte az Erzsébet királyné ellen elkövetett merényletről mesélt:

Tanár: "Anarchista irányzatok: cél szabadság, eszköz:..."

Osztálytársam: "...reszelő".

Magyartanár életrajzot mesél, de mivel nem figyelnek, mondja  a dolgokat, és kicsit megmagyarázza, mit is jelent a műszaki egyetem rövidítése: "A műegyetemen tanult, mert az igazira nem vették fel..."

És szintén az irodalomtanárunk mondott egy olyan dolgot, ami bár nem vicces, de nekem mégis ez a kedvencem az összes közül:

"Ezer dolgunk van, ha abból egyet elvégzünk, akkor jó napunk volt."

Szóval így telnek nálunk az órák. :)

És az októberi terv-listám. :)

-első és talán a legfontosabb, folytatni a művészeti korok kiírását.

-tanulni a tételeket, de jobban, mint ahogy eddig tettem, szóval tényleg megtanulni, nem csak átnézni.

-Elolvasni a könyveket, amiket kihoztam:

Stephen King: A mobil

Cynthia Hand: Angyalnyár

Charlaine Harris: Inni és élni hagyni

Kerstin Gier: Rubinvörös

J. L. Armentrout: Obszidián

Tammara Webber: Breakable - Törékeny.

-Csontváros - hét a blogon. Ezt az őszi szünetre tervezem.

-könyv borítóterv a Fekete Tőr Testvériség hatodik részéhez, Phury könyvéhez. :)

-közösségi szolgálatot befejezni

-és véleményt írni Tom Query könyvéről. :)

Könyvek, amiknek a borítója egyszerűen gyönyörű XIII.

Régen voltak már borítók... :)

Ma ahogy sétálgattam a könyvtárban, megpillantottam a Sötét Erő trilógiát. Ismét elbámészkodtam, mint mindig amikor meglátom, milyen szép könyvek... És mennyire nem illenek a borítók a könyvhöz! Jó, persze, valamilyen szinten illenek, és össze is kapcsolódnak, de akkor is, voltak dolgok, ami a könyvből nem derült ki, vagy annyira mélyen el volt bújtatva, hogy átsiklottam felette, például, mit jelent a medál színének a változása? Talán a főszereplő lány, Chloé erejét? Vagy azt, hogy mennyire tudja kezelni, vagy azt, hogy milyen erős? És a borítókon miért másabb a formája? A könyvben nem változik...

forrás: X

Továbbá még ami nagyon tetszik, de nem teljesen értem, hogy mire ez a csipke a gerincén és a hátulján? Igaz, gyönyörű és figyelemfelhívó (ha nem lett volna rajta el sem olvastam volna), de nem értem, hogy miképp kapcsolódik a történethez... Akármennyire próbálom belemagyarázni, nem jövök rá az összefüggésre.

A történet kicsit sablonos volt, engem az X-Men filmekre emlékeztetett (Variánsok - Mutánsok, külön intézmény amiről az emberek nem tudnak, ilyesmik miatt), de a 12-15 éves korosztálynak nagyon jó kis olvasmány, mert eléggé akciódús (bár gyakran kiszámítható) kis könyv ez. Szép a borítója, és nem gyakran fordul elő, de az az érzésem, hogy egy jobb minőségű, különlegesebb könyvé is lehetett volna egy ilyen különleges borító.

Képcsokor: Medieval

Nem tudom, Ti ismeritek-e a Medieval stílust. Mivel minden nap a Weheartit-et bújom, már pár hónappal ezelőtt elém került néhány ilyen kép, és azóta is csak ámulok-bámulok, és nem tudom eldönteni, melyik a gyönyörűbb, így Rátok bízom ezt a nehéz döntést. :)