Őszi varázslat

Ropogott a fű a talpa alatt. Az égbolt alján megjelenő napfénysugarak még világosabbá tették az erdőt. A nő ennek örült, mivel tudta, a sötétben a fák között bármilyen teremtmény vagy lélek rejtőzhet anélkül, hogy ő tudna róla. A teljes sötétség túlságosan veszélyes rá nézve...

Megállt az erdő közepén. Letette a kosarát, és elkezdte kipakolni a hozzávalókat. A különböző füveket, kis üvegcséket, melyekben különféle főzetek voltak, a füstölőt, melynek száraz levél illata volt, és a gyertyák, melyek hófehérek voltak.

A füveket kör alakban helyezte el, és a körre egymástól egyforma távolságra tette le a gyertyákat. Végül a főzeteket a földre locsolta. Némelyiktől megperzselődött a fű, másiktól csak jobban fénylett, ahogy az egyre magasabbra törő napra visszamosolygott.

A nő megállt a pentagramma mellett, és halkan kántálni kezdte a varázsigét, mellyel megidézheti a Földanyát. Már nem tudta kimondani az utolsó szót, mikor a szellemalak megjelent a mágikus ábra közepén. Ismét halványabbnak tűnt, mint a tavasszal. Ám csak a láthatóságán mutatkozott meg az, hogy az emberek fokozatosan gyengítik. Ugyanúgy tette a dolgát, mint máskor: kilépett a pentagrammából, és a fák között útra kelt. A törzsüket megérintve ment közöttük, majd sok idő múlva visszatért. A tenyerén egyensúlyozott egy levelet, mely még csak épp, hogy megsárgult.

 - Idén ő az első álmodó - mondta a szellem.

A nő tudta, mit jelent ez: hogy az első falevél lehullott, és így folytatódik a végtelen körforgás: a kis levél lebomlik, hogy új levél keletkezhessen belőle, és így egymást éltetik. Elmosolyodott, mert rájött, a természet rendje folytatódik, és így egy ideig minden rendben lesz.

A szellem közelebb lépett, és a nő lecsukta a szemét. Tudta, mi következik: a látomás a természet elalvásáról és a felébredéséről. Látta, ahogy a lomb földre hullik, hogy vastag hótakaró fedi a tájat, majd ahogy a nappalok egyre melegebbek lesznek, a virágok ismét megmutatják magukat... De ehhez ismét el kell hívnia a Földanyát, hogy elindítsa a folyamatot.

Ahogy az illúzió szertefoszlott, a szellem visszalépett a pentagrammába, és a nőre tekintett, aki elkezdte mondani az elegnedő igét.

A szellem elhalványult, és csak egy szélrohamot hagyott maga után. A fák megborzongtak a hűvössé vált levegőtől, és elengedték néhány levelüket.

Az emberek ekkor kezdek el ébredezni, és csak annyit vettek észre az egészből, hogy beköszöntött az ősz. Arról pedig, hogy ez egy valóra vált csoda, egy különleges és létfontosságú varázslat, megfeledkeztek az idők folyamán.

Ősszel jelennek meg, de én már most nagyon várom őket. :) (Könyvmolyképző kiadó)

Amerikai borító

Julie Kagawa - A halhatatlanság szabályai

Ha életben akarsz maradni ebben a pusztuló világban, fel kell venned a harcot az ellenséggel…
Allison Sekemoto a fallal körülvett város legkülső körében, a Peremben él. Nappal társaival együtt előmerészkednek, és élelem után kutatnak, éjszaka azonban bármelyikükből áldozat válhat, és nem tudják biztosan, megérik-e a holnapot. Ebben a világban a vámpírok két lábon járó vérzsáknak tekintik az embereket, Allie-t pedig az irántuk érzett gyűlölet tartja életben. Aztán egy éjszaka Allie meghal, és maga is szörnyeteggé válik.

 

Amerikai borító

Jessica Shirvington - Csábítás - Violet Eden krónikák 2.

Violet Eden a Grigori tagja – részben angyal, részben emberi lény. Arra a sorsra született, hogy megvédelmezze az emberiséget a száműzött angyalok bosszújától.
Életbevágóan fontos, hogy Violet pontosan tudja, kiben bízhat meg, ám amikor megérkezik az erősítés a Grigoritól, hamar nyilvánvalóvá lesz számára, hogy mindenkinek van titkolnivalója. Még Lincolnnak is. Egy tényt azonban Violet már biztosan tud… hogy Phoenix hatalma, amellyel a markában tartja, egyre nagyobb veszedelmet rejt számára.
A verseny, hogy megszerezzék az egyetlen dolgot, ami akár örökre kibillentheti a hatalom ősi egyensúlyát, mindnyájukat a Jordán szent hegyei közé vezeti, és a végsőkig próbára teszi Violet képességeit. S lelepleződik a legszörnyűbb árulás.

Magyar borító

Colleen Hoover - Helló, Hamupipőke! - Reménytelen 2.5

Egy véletlen találkozás a sötétben pont elég ahhoz, hogy a tizennyolc éves Daniel és a véletlenül belé botló lány szerelmet valljon egymásnak. A románc azonban feltételekhez kötött: megállapodnak, hogy csupán egy órán át tart, és csak úgy tesznek, mintha.
A hatvan perc elteltével a lány éppúgy válik köddé, mint Hamupipőke. Daniel pedig igyekszik meggyőzni magát arról, hogy a történtek csak azért látszottak tökéletesnek, mert eljátszották az egészet. Ilyen csak a tündérmesékben szokott történni, ugye.
Egy évvel és egy boldogtalan kapcsolattal később viszont már kénytelen hinni benne, hogy létezik szerelem első látásra – hiszen találkozik Six-szel, a furcsa nevű lánnyal, akinek még furcsább a személyisége. Daniel számára sajnos az igaz szerelem megtalálása nem jelent egyet a happy enddel. Sőt, talán távolabb is visz tőle.
A múlt elképesztően sötét titka vajon képes-e árnyékot vetni Daniel és Six egyetlen esélyére, hogy megmentői legyenek?

Amerikai borító

Kylie Scott - Riff - Stage Dive 1.

Az ébredést Las Vegasban nem éppen így képzelte

Evelyn Thomas úgy tervezte, hogy hatalmas bulival ünnepeli a 21. születésnapját Las Vegasban. Őrült nagy bulival. De a legvadabb álmaiban sem jutott volna eszébe, hogy másnap reggel a fürdőszoba padlóján ébred, élete legdurvább másnaposságával, mellette egy kimondhatatlanul vonzó, félmeztelen, tetovált férfi, és az ujján gyűrű, amelyben akkora gyémánt van, hogy King Kong is elismerően csettintene. Bár emlékezne rá, hogyan jutott el ide!

Magyar borító

Maggie Stiefvater - Kék liliom - A Hollófiúk 3.

Az álom veszélyes műfaj, ám az ébredés talán még veszélyesebb.

Blue Sargentnek szerencséje volt. Életében először olyan barátokra lelt, akikben megbízhat, akik nem vetik ki maguk közül. A hollófiúk befogadták őt, és jóban-rosszban kitartanak mellette.

A szerencsével azonban van egy óriási baj, tudniillik forgandó.

A barátaid elárulhatnak.

Anyukád eltűnhet.

A látomásaid megtéveszthetnek.

A magabiztosságod meginoghat.

A The Bulletin így nyilatkozott az Álomrablókról, a Hollófiúk-sorozat előző kötetéről: „mágikus fondorlatok és idegborzoló események bonyolult szövedéke.” A folytatásban ez a szövedék, ha lehet, még áthatolhatatlanabbá válik, egyik ámulatból a másikba ejtve az olvasót.

Losing Hope - Reményvesztett

Colleen Hoover

Losing Hope - Reményvesztett (Hopeless II.)

Fülszöveg:
Colleen Hoover, New York Times sikerlistás szerző valósággal megbabonázta olvasóit a Hopeless-szel. A történet egy hányatott sorsú lányról, Skyról szól, aki összetalálkozik rég elvesztett gyermekkori barátjával, Dean Holderrel. A fiú segít a sokkoló családi múlt feltárásában, így Sky végre elcsitíthatja magában a mély sebet hagyó emlékeket és érzéseket.
A Hopeless Sky szemszögéből mutatta be az eseményeket, a Losing Hope pedig bepillantást enged Dean Holder történetébe, akit régóta kísért a kislány elvesztése. Úgy érzi, kudarcot vallott, amiért nem tudta őt megmenteni. Holder életét beárnyékolja a megbánás és a bűntudat. Sohasem hagyott fel Sky keresésével, mert úgy érzi: ha megtalálná, tovább tudna lépni végre. Arra viszont nem számított, hogy a találkozás pillanata még kínzóbb fájdalmat hoz.
Holder a Losing Hope-ban meséli el, hogy a tizenhárom évvel korábbi események miként hatottak az ő és családja életére, s hogyan lett magányos küldetés számára a lány megmentése. A végleges gyógyulást azonban csak a Sky iránt érzett szerelem hozhatja el…

Mostanában egyre gyakrabban botlok olyan könyvekbe, ahol ugyanazt a sztorit írják meg, ami előtte is volt, csak a másik főszereplő szemszögéből. Miután nem tetszett Jamie McGuire írása, eléggé félve vártam ezt a könyvet, de amikor a kezembe került, azonnal elkezdtem olvasni, és nem is bántam meg.

Még mindig a Three Days Grace Never Too Late - je jut eszembe erről a történetről.

A történet nem sokban különbözött a Reménytelen-től, DE, voltak plusz jelenetek, és a Less-nek szóló levelek sok mindent megmagyaráztak. Még olyan dolgokat is, amiket eleinte ellenszenvesnek találtam - például hogy miért Holder - nek kell szólítani Dean-t. Eleinte ezt egy keménykedős gesztusnak véltem, aztán kiderült, hogy ennek is van története. Plusz még az is érdekes volt, hogy milyen szemetek voltak az iskolában a diákok amikor kiderült, mit tett Less. Érthetőbb lett hogy Dean miért nem akart visszamenni abba a suliba.

Plusz nagyon jó volt, hogy kicsit jobban megismerhettük Danielt. Egyik kedvenc szereplőm lett a hülye neveivel meg a frappáns mondásaival, elsősorban itt az ebédlős jelenetre gondolok, nem sokkal Less halála után. Jól megmutatta az embereknek, hogy milyen kétszínű a többség.

Sky/Hope története is egy picit jobban kibontakozott, plusz itt nem volt annyi érzelem, mivel nem szeretem ha egy könyv túl csöpögős (igaz a Hopeless sem volt az), én jobban szeretem a megrázóbb könyveket, mint amilyen a Reményvesztett is. Sokkal hitelesebb volt nekem kívülről látva, sokkal jobban bele tudtam képzelni magam az eseményekbe, és végre teljesen megértettem Dean minden egyes tettét is, ami még jobbá tette az egészet.

Sky itt még szimpatikusabb lett, még jobban előjött az erős énje, amit nagyon tudok szeretni egy főszereplőben.

Dean végre teljesen érthető lett, és végre meg is kedveltem. Sokkal szimpatikusabb volt ebben a könyvben, mint az előzőben, jobban ki tudott bontakozni.

Daniel, teljesen kész vagyok tőle, színt és némi vidámságot vitt a történetbe. Belevaló srác, remélem, a rajongók kikövetelik az ő történetét is, persze a szokott stílusában. én elolvasnám. :)

Karen itt is jó fejnek tűnt, róla egyebet nem nagyon tudok mint mondani.

Less végre egy csomó mindent megmagyarázott a búcsúlevelével, és megint újabb megvilágításba helyezte a történetet, ami nagyon jó, és megint ott volt az a "fenébe, ezt se gondoltam volna..." érzés, ami szintén nagyon érdekessé tudja tenni.

A Less-nek szóló levelek színesebbé tették a történetet, és jobb volt Dean szemén keresztül is meglátni a dolgokat. Bár már tudtam, hogy mire számítsak, még mindig megleptek a fordulatok, és egyáltalán nem érződött, hogy nő írta, aminek nagyon örültem.

Akárhogy is, a Hopeless is nagyon tetszett (már amennyire egy ilyen könyv tetszhet), de a Losing Hope szerintem sokkal jobban átadta a lényeget, és sokkal hatásosabb volt.

Ajánlom mindenkinek, mivel bár lassú fogyasztású könyv (néha tényleg annyi minden érzést vált ki az emberből, hogy egy időre félre kell tennie, hogy aztán tiszta fejjel tudja folytatni), de egy életre szóló élményt ad.

Nekem ez 5*/5 volt.

Hopeless - Reménytelen

Colleen Hoover

Hopeless - Reménytelen

Fülszöveg:

Készen állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel a hazugságoknak?
Colleen Hoover, a közkedvelt bestseller-író lebilincselő történettel tér vissza. Ez a szenvedélyes, magával ragadó románc két, szörnyű múltat cipelő fiatalról szól, akik az élet, a szerelem és a bizalom útvesztőjében bolyongva együtt ismerik meg az igazság gyógyító erejét.
A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.
A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…

Rengetegszer hallottam már erről a könyvről, így amikor megláttam a könyvtárban, azonnal lecsaptam rá. Kicsit féltem, hogy nem fog tetszeni, ugyanis már rengeteg szerelmes könyvet olvastam, ami nem igazából tetszett, de ahogy belelapoztam, rájöttem, ez másabb mint az eddigiek. Többet ad, és sokkal felnőttesebb, mint amilyennek elsőre tűnt.

Az alaptörténet körülbelül annyi, hogy vagy egy lány, Sky, akit a nevelőanyja otthon nevel, és aki eléggé el van zárva (mármint nem tévézhet, netezhet, de még telefonja sem lehet), viszont van egy barátnője, Six,  aki mindig felvidítja (és aki közben elmegy külföldre, mert ösztöndíjat nyert). Sky találkozik az ügyeletes rosszfiúval (ez sem valami meglepő fordulat), Holderrel. 

Itt kezd az egész érdekessé válni. Holder ugyanis eléggé hangulatember, és van egy nagy titka: próbálja megtalálni Hope-ot, a kislányt, aki egykor neki és a nővérének (Less-nek) a legjobb barátja volt, ám tizenhárom évvel ezelőtt elrabolták. Mikor meglátja Sky-t, úgy gondolja, Hope az, de aztán úgy tűnik, mégsem, és egy idő után - mikor meglátja Less karkötőjét Sky-on megint úgy tűnik, hogy mégis... 

Persze közben halad a szerelmi szál is, nem csak hogy folyton vívják a szócsatáikat, amik amúgy nagyon aranyosak, sokszor megmosolyogtattak.

Vissza Sky múltjához. Folyamatosan bontakozik ki a történet folyamán, és apró részleteket mindig kap az ember. Végül összeáll a kép, és a teljesen megdöbbentő, szörnyű az igazság. Persze mindenki próbálja a legjobbat kihozni az egészből, és úgy-ahogy sikerül is. Mégis, engem elborzasztott ez a pedofil-dolog, és még mindig nem értem, miért jó ez néhány embernek, hogy ilyet művel a gyerekekkel... Mindenesetre jó, ha valaki ilyen ellen is felemeli a szavát - még akkor is, ha egy könyvvel hívja fel erre a figyelmet.

A főszereplőkben általában csak a hibát szoktam keresni, és sajnos eléggé gyakran találok is. De Sky nem volt tele hibával. Tetszett, hogy folyton van valami rövid, frappáns beszólása, és, hogy nem nyavalyog, mikor kiderül az igazság. Sokkal jobban bírta, mint ahogy a legtöbben tették volna. Szimpatikus karakter, és nem valami tucat.

Holder, hát... Tudom, ő az álompasi, és meg is fogott a karaktere, de nem nagyon tudok annyira odalenni érte, mint ahogy kellene. Olvasom a Losing Hope-ot is, már a felénél vagyok, remélem, mire a végére érek, teljesen megkedvelem. Nekem ő egy kicsit tucatnak tűnt, ezzel a tipikus "rosszfiú"-ra hajazó viselkedésével. Bár az sokkal szimpatikusabbá teszi, hogy mindent okkal tesz. 

Breckin-t eléggé bátor húzás volt beleszőni a történetbe. Aranyos és különleges mellékszereplő.

Six is szimpatikus, bár ő eléggé keveset szerepelt.

Karennel kapcsolatban eléggé vegyes érzéseim voltak. Mikor megtudtam, hogy ő rabolta el Sky-t, eléggé mérges lettem, és meg is utáltam, mikor kiderült, hogy nem önzésből tette, akkor viszont kedvenc szereplőmmé nőtte ki magát.

Less pedig az volt, akit nem nagyon tudtam hová tenni. Még megvárom a Losing Hope végét, és róla csak akkor nyilvánítok véleményt, mivel van egy olyan megérzésem, hogy ott még fontos tényezők fognak kiderülni. 

Külön örültem annak, hogy nem akadt felesleges rész vagy szereplő. Tökéletesen meg volt szerkesztve az egész, és olvastatta magát. A frappáns párbeszédek, és a jó karakterek még élvezhetőbbé tették a történetet, ahogy a szójátékok (HopeLess, Love + Like = Live) is.

Mindenképp csak ajánlani tudom. Elsősorban azoknak, akik szeretnének valami megrázó, érdekes, és szövevényes történetet olvasni.

Nekem ez 5/5 volt.

Könyvek, amiknek a borítója egyszerűen gyönyörű XII.

Benina Bíborhajú sorozatát még az év elején olvastam, de minden sorát imádtam. És a borítóik is igazán tetszetősek, nem csak hogy jól megjelenítik az adott történetben lévő legfontosabb dolgot, de látványosak is ezzel a tüzes megoldással. nekem a legnagyobb kedvencem a második és a negyedik könyv borítója, a kép miatt. Az első nekem kicsit egyszerű, jobb lett volna egy égő erdő közepén egy női sziluett, az sokkal jobban jellemezte volna a könyv legfontosabb jeleneteinek egyikét. (ami amúgy nekem a kedvencem volt, mikor Claire végre rájön, ő uralja a tüzet... (: ) Illetve a harmadik könyvön nekem kicsit furák a kezek, főleg a bal oldali, az túl mű, és ez zavaró... De mindegy, nem csak hogy egyik kedvenc könyvsorozatom,  még az írója is magyar, úgyhogy ezeket az apró hibákat elnézem ,és csak a szépségét figyelem. :)

Képcsokor: Goth ékszerek

Most néhány képpel jelentkezem. A téma pedig az egyik kedvencem, az ékszer. És a kedvenc stílusom, a goth. A saját ékszereimet nem fotóztam be, pedig mint gyűjtő, már ebből is beszereztem néhány darabot. :)

Na jó, inkább jöjjenek a gyönyörűségek. :) ( Katt a tovább-ra a folytatásért! :) )