Ébred a tűz

A gyertya lángja fellobban

Majd el is alszik

Ébred a tűz,

Mely elfojtatik

Gonosz emberek - szerte a világban

Minket uralnak

Szétszórattunk,

Elhullunk!

Mérges kezek

Tépik szívünket

Megragadják lelkünket

Kitépik - elveszett!

Fiatalok érzik a méreg ízét

Ismerős dermedtség

Uralja életünket

Elvesztünk a nagyvilágban

Félünk, egyedül maradunk

Teljesen elveszünk

A család darabokban,

A bizalom romokban

Az élet kevés

Ha pénzed elég...

Boldog ki szegény,

Kinek élete teli remény

Mohó urak

Építgetik utad

Mezítelen lelked

Éhezteted

Egyetlen lelked

Kivérezteted

Itt vagyunk, mögötted

Szeretünk, veled vagyunk a sötétben

Fogd a kezem,

Ne engedj el

Nélküled semmi vagyok

Ígérem, nem hagyom

Hogy ez a világ maga alá temessen

Együtt veled

Száraz virágok

Ódon könyvek lapjai közé préselve

Jön a tavasz!

Ébredjetek!

Mutassátok arcotokat a napnak

Viruljatok, legyetek boldogak!

Legyél maga a tűz,

Mi el nem szunnyad

A világ viharai közt

Veszélytelen a bűn?

Ez az élet csak elsuhan

De mi fog Rád várni odafönt?

Ébredj hát, kedves tűz,

Legyél, mi belül űz!

Mutasd arcod Napistennek,

Emeld fel lelkemet,

Vezesd hajómat viharos vizekre,

Kérlek, taníts meg engem!