Mi az első jellemző, ami eszedbe jut arról, ha azt mondom, goth blogger?
Ha a sok különleges ruha, és még több szokatlan kiegészítő, illetve a kencék, valószínűleg ugyanazokat a blogokat nézzük.
A goth bloggerek közössége itthon olyan kicsi, hogy gyakorlatilag mindenki ismer mindenkit, még ha csak neten keresztül is. Mint mindenhol, ebben a kis közösségben is vannak csendesebben, hangadók, és klikkek. És ahogy a blogvilágban is, itt is megfigyelhető egyfajta felületessé válás.
Hogy mit értek ez alatt?
Egyre kevesebb bejegyzés szól irodalomról, zenékről, képzőművészetről... Leginkább a sminkes, fotózásos, öltözékes bejegyzések ami az aktívabban blogolóknál gyakoribb mostanában.
Persze ezek a bejegyzések is olyanok amik kellenek, hozzátartoznak a szubkultúránkhoz. Elvégre a beauty bloggerek nem biztos hogy a hófehér bőrre illő alapozót keresik, ahogy nem a legsötétebb rúzst és szemhéjfestéket kutatják. Persze, vannak ilyen szépségbloggerek is, de nyugodtan bevallhatjuk, hogy nem ez a jellemző. Továbbá kell olyan bejegyzés is, ami sötétebb színekből mutat be gyönyörű sminkeket, ezzel motiválva másokat. Ahogy a különleges ruhákat, és öltözékeket is meg kell mutatnunk, hátha másnak is megtetszik, vagy valami ötletet ad. A fotóknak is örülök, hiszen nincs két egyforma kép (kivéve ha lelopták a képet valahonnan, de szerencsére ez nálunk nem jellemző), és nincs két egyforma goth sílus sem. Mert akad olyan aki vámpírkirálynőnek öltözik, más az irodában is elfogadott stílust dobja fel különleges kiegészítőkkel... Ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk, és épp ezért jó látni a képeket egymásról. Időnként. Ám vannak akik néha túlzásba esnek, és néhány posztot teleraknak olyan képekkel, amik alig különböznek egymástól... Ahelyett, hogy a legjobban sikerült képet közzétéve csak ámulnánk a fotós és a modell tehetségén.
De ezek mellett nem szabad elfelejtenünk, hogy a goth "fashion" és a goth szubkultúra nem ugyanaz! Vagy a goth szubkultúrába tartozol, vagy a goth divatot követed. Nem mindegy!
Ha a goth divatot követed, akkor maradj csak meg a kinézeti dolgoknál. Azok valók neked. Persze, tisztában vagyok vele, hogy a kencés dolgok több olvasót hoznak - de miért akarsz népszerű lenni? Vannak olyan emberek akik teljes mértékben önmaguk, és népszerűek? Ha népszerű akarsz lenni, miért nem írsz csak egyszerűen beauty blogot, vagy vezetsz egy szokványos személyes blogot?
Hová lettek a könyvajánlók? A filmélmények még hellyel közzel megtalálhatók néhány blogon - bár nem vagyok valami filmszerető, de ezeket mégis élvezettel olvasom. Mert a film is valamilyen szinten művészet. De egy könyvben jobban el kell mélyülni, több időt töltesz el egy könyvvel mint egy filmmel, és szerintem maradandóbb élmény is... Talán épp ezért felejtődnek el a könyves bejegyzések? A rohanás közepette senki sem akar már olvasni? Vagy csak az elmúlt pár depresszívebb hónap szipolyozott volna ki minket ennyire? Egyáltalán, vannak még olyan goth bloggerek, akik olvasnak, írnak a könyvélményeikről? Adnak ki mostanában olyan könyveket, amik hangulatukban illenek ehhez a szubkultúrához?
Mi lett az alkotókkal? Hová lettek a különleges ruha átalakítások, és a saját kezűleg készített ékszerek? Annyira jó volt látni, mikor valamelyikőtök lépésről lépésre megosztotta, hogy készül egy fűző... Pontosabban, hogy készít el saját magának egy fűzőt. Ahogy annak is nagyon örültem, mikor egy másik blogon bemutatták, néhány egyszerű apróságból hogy lehet egy szép felsőt készíteni - csak hogy néhány példát említsek. Eltűnőben vannak a sötét hangulatot árasztó rajzok. Eltűnőben, ahogy a novellák, melyek különleges helyekre kalauzoltak el minket.
Lesz még olyan bejegyzés a goth blogok világában, mely egy másik megközelítésből mutat be egy problémát? Olvashatunk majd olyat, amiben valaki a véleményét fejti ki olyan témákról, amit egy átlagos ember nem él át úgy mint mi?
Ismeritek még, mi az, hogy fekete humor? Az, amit nem szabad elfelejteni. Mondhatni, ez is a szubkultúra sajátja, hogy tudunk mosolyogni azon, hogy a legnagyobb hőségben is ragaszkodunk a fekete öltözékekhez, vagy hogy a kívülállók mennyire tévesen ítélik meg ezt az életstílust.
Bár biztosak vagyunk benne, hogy tévesen ítélik meg az életünket? Nem lehet, hogy a közvetlen környezetünknek is azt mutatjuk, ami a blogjainkból leszűrődik? Nem lehet, hogy mi magunk is egyre felületesebbek leszünk?
Lesz újra olyan, hogy goth (blog)közösség? Úgy, ahogy régen volt, talán már sosem. Elfelületesedtünk, ahelyett, hogy megerősödtünk volna. Nem működnek a jó elképzelések, az érdekes kezdeményezések. Erre a legjobb példa az Expression magazin, mely több év utáni újraélesztése után csak pár hónapot élt még meg. Sőt, az is inkább széthúzást eredményezett, mintsem összekovácsolta volna a csapatot... (igen, én voltam az, aki mindig kritizálta az aktuális számot - de a szerkesztők a felajánlott segítséget nem fogadták el, még csak egy próba erejéig sem.)
Színfolt a kevésbé aktív blogolók bejegyzése. Örömmel olvasom a kerti teendőket, az írásról szóló néhány bejegyzést, jó látni a kirándulások során készült képeket... Bár ők sokkal ritkábban írnak, mégis a bejegyzéseik feldobják a napomat.
Színfolt a kevésbé aktív blogolók bejegyzése. Örömmel olvasom a kerti teendőket, az írásról szóló néhány bejegyzést, jó látni a kirándulások során készült képeket... Bár ők sokkal ritkábban írnak, mégis a bejegyzéseik feldobják a napomat.
A legfontosabb: amit fentebb írtam, magánvélemény. Azt tükrözi, amit az elmúlt hónapok során láttam. Ha magadra, vagy bármely bloggertársadra ismertél, tudd, nem bántás volt a célom.
Ti hogy látjátok ezt?
B.
A goth bloggerről nekem személyek ugrottak be, leginkább egy.
VálaszTörlésAmúgy én nem vagyok ehhez a szubkultúrához tartozó, viszont általánosítható probléma ez, mert én azt vettem észre, hogy legyen sok kép, kevesebb szöveg, mintha az lenne a sikk, hogy inkább nézzünk, mint értelmezzünk.
Halkan megjegyzem, hogy nálam egy átlagos bejegyzés 100 körül dübörög, a könyves, a kultúra, kirándulás pedig jó, ha elmászik a tizennégyes kattintásszámig. Másoknál szeretek könyves írásokat olvasgatni, jó más nézőpontokat megismerni.
Én azt látom, hogy egyfelől felületesedik minden szubkultúra, hígul fel a felhozatal rendesen, és néha olyan érzésem van ettől, hogy eltűnnek az emberek. Számomra ez kicsit olyan nagyban, mint én kicsiben. Hogy értsd, mire gondolok. Én például a hétköznapokon is képviselem, azt, amit, csak mondjuk, néha fejbe rúg a békegalamb, és azt viselek, ami nekem tetszik. Ez csajos vagy elegáns. Ugyanakkor, sok embernél megütköző tény, hogy be nem teszem a lábam egy diszkóba, mert a rock és metál zenét kedvelem. – Nagyban ugyanez a probléma a bloggerekkel is. Szeretnének önazonosak lenni, de ugyanakkor idomulni is a nagy többséghez. Ez a kettősség látszik meg a blogokon leginkább, mely idővel eltolódik valamelyik irányába, vagy bezár az adott oldal.
De ez általánosságban értendő.
Van amikor a képek többet beszélnek, mint a szöveg. Nem minden bejegyzés ugyanaz a kategória, van ahol inkább a képeken van a hangsúly, máshol a zenén, vagy a szövegen. Azt sem szabad efelejteni, hogy mindenkinek más a stílusa, mert nem mindenki szeret hosszú bejegyzéseket írni, vagy csak alkalmanként.
TörlésA felhígulásban sajnos igazad van, ezt én is megfigyeltem egyeseknél. Nem csak itt, a közvetlen környezetemben is. Épp ezért volt egy vitám a napokban, mert az egyik hozzám legközelebb álló ismerősöm egyhangúan azt állította, hogy szűklátókörű vagyok, mert elutasítom azt a médiaszutykot, amit mindenhol bömböltetnek.