A gyertya lángja fellobban
Majd el is alszik
Ébred a tűz,
Mely elfojtatik
Gonosz emberek - szerte a világban
Minket uralnak
Szétszórattunk,
Elhullunk!
Mérges kezek
Tépik szívünket
Megragadják lelkünket
Kitépik - elveszett!
Fiatalok érzik a méreg ízét
Ismerős dermedtség
Uralja életünket
Elvesztünk a nagyvilágban
Félünk, egyedül maradunk
Teljesen elveszünk
A család darabokban,
A bizalom romokban
Az élet kevés
Ha pénzed elég...
Boldog ki szegény,
Kinek élete teli remény
Mohó urak
Építgetik utad
Mezítelen lelked
Éhezteted
Egyetlen lelked
Kivérezteted
Itt vagyunk, mögötted
Szeretünk, veled vagyunk a sötétben
Fogd a kezem,
Ne engedj el
Nélküled semmi vagyok
Ígérem, nem hagyom
Hogy ez a világ maga alá temessen
Együtt veled
Száraz virágok
Ódon könyvek lapjai közé préselve
Jön a tavasz!
Ébredjetek!
Mutassátok arcotokat a napnak
Viruljatok, legyetek boldogak!
Legyél maga a tűz,
Mi el nem szunnyad
A világ viharai közt
Veszélytelen a bűn?
Ez az élet csak elsuhan
De mi fog Rád várni odafönt?
Ébredj hát, kedves tűz,
Legyél, mi belül űz!
Mutasd arcod Napistennek,
Emeld fel lelkemet,
Vezesd hajómat viharos vizekre,
Kérlek, taníts meg engem!
