Interjú Vörös Pannival, az Initium megalkotójával

Régóta figyelemmel kísérek egy különleges képregényt, az Initiumot. Teljesen magával ragadt a látványvilága, és a története is. Természetesen Vörös Panni összes munkája figyelemre méltó, nem csak a különleges színek, és szereplők miatt, hanem a szokatlan témái miatt is. Most Vele olvashattok egy kis interjút - arról, mi terelte a képzőművészet útjára, az alkotás folyamatáról, illetve a képregényéről.

***

Mióta rajzolsz? Mi indított el ezen az úton?

Egészen kis korom óta. Már az óvodában is a rajzolás volt a legkedvesebb elfoglaltságom.

Az úton valószínűleg olyan mesekönyvek és animációs filmek, melyeknek a világa nagyon megfogott. Mai napig gyűjtöm a régi tündérmesék illusztrációit, mert még mindig sok ihletet tudnak adni. 

Mi szerettél volna lenni felnőttként? A művészetet mint hobbit, vagy mint foglalkozást választottad volna?

Mindig is azt mondtam, ha felnövök képzőművész leszek, illetve az animációs filmrajzolás is vonzott.

Mennyi valósult meg ebből?

Végül úgy alakult, hogy valóban művészeti iskolába jelentkeztem és így lett a szakmám díszítőfestő. Sajnos az élet úgy hozta, hogy mára már csak a hobbim a festés, de egészen biztosan végig fogja kísérni az életem.

Honnan jött az angyalok és démonok - illetve a többi természetfeletti lény - iránti vonzalmad?

Nagyon régről ered ez a dolog nálam. Szeretem az ősi vallások misztikumát, és maguk az angyalok és a démonok is más értelemben szerepelnek az én gondolataimban.

Mi ihlet meg? A zenék, amiket megosztasz, ihletik a rajzaid?

Igen. Sok olyan zene van ami beindítja nálam a dolgot. Lehet akár film, akár egy szép kép, sok mindenből tudok meríteni.

Melyik a kedvenc alkotásod?

Van egy ami különösen nagy kedvencem. Úgy szoktam fogalmazni ha gyorsan kéne döntenem, akkor az lenne az amit felkapnék. Egy régi rongydarabra festett Gabriel arkangyalt ábrázoló munkám.

Honnan jött az Initium alapötlete? Régóta tervezted már? Egyszerre egy oldalt, vagy egy egész részt tervezel meg?

Az Initium szintén nagyon régről ered. Fejben megvan az egész történet, regény formában már a sokadik oldalnál járok. A képregénynek is van forgatókönyve, az alapján dolgozom. Egyszerre, mindig csak egy oldalt készítek el vázlattól egészen a kész szöveges verzióig. 

Mennyi időbe telik egy oldalt elkészíteni?

Ha összeadom az órák számát, körülbelül egy teljes napra jönne ki.

Az egész olyan mint egy sorozat. Elmondasz valamit arról, hogy fog folytatódni?

Ez a történet sorsokról, döntésekről, a szabad akaratról szól legfőképp. A regényben sok szereplőt irányítok, egyengetem a rögös útjukat, de a végén minden egy irányba fog futni. Az egyik fő szál egy nagyon ősi vonzalom, egy olyan erős szerelem amiért a főhőseim bármit képesek megtenni. A másik szál igazán a Föld bolygón élő ősi lelkek és az égből érkezettek harcát veszi alapul. Nálam Gaia gyermekei azaz a Földszellemek lesznek az úgynevezett démonok. Az angyalok viszont Isten harcosai, más bolygóról hozott (vagy inkább) elhurcolt katonák. Ugye a képregény napjainkban kezdődik egy elég brutális gyilkossággal. Szépen lassan minden ki fog bontakozni, majd visszaemlékezések által.

Milyen üzenetet hordoz számodra a képregényed? Mit szeretnél vele üzenni a világnak?

Elsődlegesen a tiszta érzések erejét, illetve a jó rossz viszonyát. Nagyon összetett karaktereket igyekszem megalkotni és kíváncsian várom majd, hogy kiben milyen gondolatokat fog ébreszteni egy – egy tettük.

Körülbelül mikorra lesz elérhető a képregényed? Megjelenik majd nyomtatásban is?

Öt könyvesre tervezem, az első kötet hamarosan befejeződik. Elképzelhető, hogy lesz néhány kézzel fogható példány.

És ezek után? Mik a terveid?

Alkotni. Kirajzolni magamból a bennem élő világot és lakóit.

Köszönöm az interjút! :)
Remélem, minél több gyönyörű alkotásod csodálhatjuk még meg! :)

Tényleg ez lenne a feladatunk?

Mint minden nap: felkelés, rohanás, hazaérkezés hullafáradtan, magadra cseppnyi időd sincs, energiád meg... nos, mi is az? Már rég elfelejtetted. Kilátsz néha a teendőid mögül? Mikor voltál utoljára kipihent? Miért hagyod, hogy ebben a mókuskerékben kelljen leélned az életed? Mire jó ez?

Tényleg azért kell itt lennünk, hogy végigdolgozzuk ezt az életet, karriert építsünk, megkésve kezdjünk neki a családalapításnak, folyamatosan boldogtalanok legyünk, és mindig csak az anyagi javakat keressük? Hogy mindig azt érezzük, nem vagyunk elég jók? Mikor mondja ez a társadalom ránk, hogy úgy vagyunk tökéletesek, ahogy vagyunk? Pontosan: soha.

Nem hinném, hogy tényleg ezért kapott a lelkünk egy (vagy ez már a sokadik?) esélyt arra, hogy egy tökéletesen felépített bolygón, egy varázslatos testben élhessen, érzékelhessen, létezzen tovább - bár ez csak egy perc az örökkévalósághoz képest, mégis felbecsülhetetlen érték. És mégis, erre a téveszmére kell elpazarolnunk?

Elvesztettük a lehetőséget arra, hogy a természetünkkel barátságban, varázslatos környezetünket csodálva élhessük az életünket. Helyette azt próbálják ránk erőltetni, hogy folyton rohanjunk, alakítsuk kedvünk szerint a természetet, mindegy, mit teszünk vele... Pörgessük le az életünket, hiszen minden (és mindenki) pótolható.

Ez ellen kéne tennünk, hogy kicsit visszatérhessünk önmagunkhoz, a valósághoz. Hogy megismerhessük önmagunkat, a környezetünket, embertársainkat. Megtanulnánk, milyen az igazi boldogság, ha lenne alkalmunk kicsit élvezni azt, ami körülvesz.

Szivárvány minden árnyalata, vagy inkább fekete?

Nemrégiben Charlotte Madness írt egy bejegyzést, melyben összegyűjtötte, milyen furcsa-buta dolgokat szoktak kérdezni a goth stílusú emberektől. Erre egyfajta válaszként, Bleeding Raven is írt egy bejegyzést, amiben arról mesélt, miféle élményei, gondolatai vannak arról, hogy a fekete öregít.

Furcsa mód, egyikkel sem értek egyet, de valamilyen szinten mégis igazuk van.

Egyrészt, a ruhát nézi mindenki, és hiába mondja az ember, hogy neki csak a belső, vagy a tettek számítanak... ez valójában sosincs így, akaratlanul is, de megnézik az ember kinézetét, és az alapján ítélkeznek. Ezt az előítéletet pedig nagyon nehéz megváltoztatni, főleg, ha faluhelyen él az ember, egy kisebb közösségben, ahol nehezebben viselik az extrémebb, a szokványostól kicsit is eltérő dolgokat.

Másrészt, mindenkinek joga megélni azt az életstílust, ami közel áll hozzá, akármiben nyilvánuljon is meg ez - és ebben általában elég gyakran a ruha is egy fontos tényező.

Azt talán már felesleges is megemlíteni, hogy mindenki azt veszi fel amit szeretne, vagy hogy az előítélet nem a legjobb, legértelmesebb dolog, de attól még nagyban befolyásolja a megítélést, és könnyen előfordulhat, hogy az ember sorsát is alakítja egy extrémebb kinézet - gondolok itt például egy jól látható helyen lévő tetoválásra, ami miatt elesel egy jó munkalehetőségtől. Bár az sem jó érzés, amikor egy munkahely miatt nem a megszokott dolgaidban kell nap mint nap megjelenned. Igaz, mindenki másképp öltözik, ha mondjuk a mindennapi közösségbe (suli vagy munkahely), rendezvényre megy, vagy éppen kikapcsolódni van valahol, esetleg otthon tölti az egész napot - mégsem akarunk mindenhol ugyanúgy kinézni, jobb esetben legalábbis.

És, ahány öltözék, annyiféle stílus. Most nem egy teljesen jó dolog, ha egyik nap valami vagány, másnap pedig egy igazán csinos, nőies ruhába bújhatsz? Pláne, ha másik stílusok alapelemeit kevered össze, és valami még egyedibbet hozol ki az egészből. A férfiaknak azért távolról sincsenek ilyen lehetőségeik! (és mégsem akadnak ki ezen. (: )

Valójában mi alapján öltözzünk fel? Kinek feleljünk meg? Magunknak vagy a többieknek? És miért is annyira fontos a csomagolás? Elvégre a halálunk után jobb esetben nem arra fognak emlékezni, milyen göncöket aggattunk magunkra, hanem, az élményekre, tettekre, vagy arra, amit tanítottunk a másiknak. A többi meg úgysem számít...

***

Mindegy, a lényeg, hogy mostanában eléggé sokat foglalkoztat ez a kérdés, mivel én is próbálok, a megítélés miatt, színeket hordani. Persze nem viszem túlzásba - egy zöld póló, egy szürke pulcsi, vagy egy barackszínű trikó, vagy bármi ilyesmi, a többi a szokásos fekete vagy sötétszürke. Egyrészt, tavasszal és nyáron szeretek a színekkel is variálni egy kicsit - a természet is ébredezik, ilyenkor én is egy kicsit boldogabb leszek, és nem mindig van kedvem a koromfekete cuccokhoz -, másrészt a fekete nem mindig nyerő, mivel egy kis helyen élek, ahol sokaknak számít.

Ebben az elmúlt pár hétben azt vettem észre, hogy minden nap egy színes ruha, rengeteget tud változtatni sok apró dolgon. Ami most az egyik legfontosabb számomra, mivel érettségi előtt vagyok, a minél jobb megítélés a suliban, a jegyek miatt. Alig néhány hét alatt, sokkal jobb jegyeket kapok, és ha egy fél pont hiányzik a jobb jegyhez, akkor azt összeszedik, akármilyen nehéz is. Régebben ilyen nagyon elvétve volt csak, mostanában elég gyakran előfordul. Vagy, ami még fontosabb, hogy az emberek nem kerülnek akkora ívben. Persze a csendességem miatt még mindig nem közelednek felém, de legalább már nem utasítanak el élből. Ez is egy fontos dolog.

Vagyis összességében, mióta egy kis színt is hordok, jobban kijövök az emberekkel - pedig a viselkedésem cseppet sem változott. Ennyit tesz egy kicsit másabb öltözék.

Nos, hogy lássátok, következzen néhány kép arról, milyen másabb, ha valaki tetőtől talpig feketében van, és ha színesben van. Nem feltétlenül lesz öregebb az ember, és különben is... Miért éppen életkor alapján kell színeket viselni, vagy miért következtetnek a színekből életkorokra? Teljesen logikátlan az egész.... Kicsit olyan, mintha felfújnák az emberek a ruha kérdést - sőt, nagyon is olyan, ezt köszönjük meg a hülye fogyasztói társadalomnak, meg a még hülyébb téveszméinek...

Teljesen feketében - néhány, a legtöbb embernek furcsa, vagy nem teljesen elfogadható ékszerrel.

egy kis színnel - mostanában körülbelül így járok minden nap

Ritka pillanat, de fekete nélküli öltözékben. :)

Egy kis összehasonlításnak ez is elég, mivel a netről különböző emberekről lehet összeválogatni előnyös és eléggé előnytelen képeket, aszerint, nekünk mi a véleményünk... de egy ember esetén jobban megmutatkozik, mi az, ami egy fiatalnak jobban állhat (alkattól függetlenül) és mi nem. Plusz, nem hinném, hogy ha másmilyen színt vesz fel az ember, legbelül másabb lesz.

Szóval, a kérdés: ezek alapján a képek alapján, a fekete öregít, vagy a színes is elfogadható? Melyik milyennek mutat? Másabb ember lesz valaki attól, ha másba bújik?

Illetve, számít a ruha? Tényleg ez a legfontosabb? Ettől jobbak leszünk legbelül?

Ti mire szavaztok? Fontosabb a megítélés, vagy inkább felveszel bármit, ami tetszik?

Véleményeiteket kíváncsian várom! (:

Bettina