2015. július 29., szerda

Angyalszárnyak

A sötét utcán járkálva nem figyelt másra, csak a csillagos ég szépségére és az éjszaka csodálatos illataira. Ezért szeretett vidéken élni: nem szennyezte a levegőt az autók bűze.
Lassan sétált, hiszen nem tudta, hová akar menni, pusztán csak a sétálásnak hódolt.

A település leglepusztultabb, legelhagyatottabb utcácskájába ért. Talán már nem is lehetett volna utcának nevezni, hisz csak néhány ház maradványai alkottak egy majdnem egyenes sort... Az udvarukat benőtte a gaz, a falakat graffitik borították. Az ablakok betörték, bentről vészjósló sötétség látszott csak. Nappal némelyik házba benézve látszottak széttörött, vagy éppen megégett bútorok.

Nem tudta, mi történhetett ezen a környéken, de itt is szeretett lenni, mert ennek a helynek is megvolt a maga titokzatos, vészjósló hangulata. És, ami még fontosabb volt számára, az az volt, hogy itt el tudta képzelni, ahogy annak idején, mintha a város egyik pici szeletét mentették volna ide, a fiatalok az utcákon járkáltak, bandáztak, gördeszkáztak, tilosban dohányoztak... Ezt a hangulatot szerette nagyon, ezért járt ide.

De mára ez mind elveszett. Csak A romos épületek, a betört ablakok, és a sötétség maradt hátra.
Valami hirtelen megmozdult mellette. Ijedten ugrott odébb, és meredt a falra. De ott nem látszott semmi mozgás. Nem volt ott senki. Talán csak a képzelete játszott vele?

Aztán újra megmozdult. Igen, biztosan a fáradtság játszott vele... Hiszen egy graffiti nem mozdulhat meg, még akkor sem, ha az történetesen két angyalszárny, nemhogy még egyszerre...
Ami ez után történt, az számára már felfoghatatlan volt: a két angyalszárny kivált a falból, és egyre kevésbé hasonlított egy graffitire.Mikor már elfordította tekintetét a szárnyakról, észrevette, hogy egy ember, pontosabban egy angyal a szárny tulajdonosa. Ami még ijesztőbb volt, az az volt, hogy pont olyan lett az az angyal, mint amilyennek elképzelte a régi időkben arra élő fiatalokat: szakadt farmerba meg mintás pólóba bújtatott búskomor alakoknak, akiknek az arcára van írva, nem szeretik a szabályokat.
Egy pillanat alatt, az angyal felemelkedett, majd gyorsan eltűnt a csillagok felé.
Ahogy az eget szemlélte, egy furcsaságot vett észre: új csillag jelent meg.

Néhány nappal később, ahogy ismét az elhagyott utcában kóborolt, már nem érzett semmit. Elvesztette a hely a hangulatát. Ahogy észre vette, megtudta miért: a házak maradványai kezdtek eltűnni. A régi utcát kezdték elbontani, mondván, szépítsék a falu összképét... Neki ezzel csak elrondították ezt a helyet. Az, amiért szeretett itt lenni, részben már eltűnt. Mi következik még?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése