Repedt üveggyöngyök világa

Miről szól az életed? Rohanásról és a folytonos elégedetlenségről. Sohasem elég az amid van. Megépült a házad, és nem vagy benne boldog. Új házat vettél, de ez mégsem az amit igazán szerettél volna. Új autód van, de nagyobbra, kényelmesebbre, gyorsabbra vágysz. Megvetted a legdrágább holmikat, de még mindig nem jó az ami van, még többre, még jobbra vágysz. Csak ezekre koncentrálsz. Nem tudsz örülni azoknak, amik körülvesznek, és érted vannak. Nem látod a virágok szépségét, nem hallod az erdő neszeit, nem érzed a levegő illatát, a változásait. Nem örülsz ha valaki szép dolgokat mond neked, ha valaki kimutatja, szeret, és örül annak, hogy vagy neki. Nem látod a boldogságot a mindennapokban, mert csak az lebeg a szemed előtt, mit lehetne még, és a többit bedobod egy dobozba, amit félretolsz - anélkül, hogy jobban megfigyelnéd.

Nem találod magadban az értéket, nem látod az életedben a szépségeket - ezért figyelsz a hamis vágyaidra, melyeket a környezeted ültetett beléd, és melyekre sosem vágytál igazán. Gyűjtöd a tárgyakat, melyeket értékeknek hiszel, pedig csak annyit érnek, mint a repedt üveggyöngyök. Ideig-óráig fontosnak és értékesnek tűnnek, de ha felül tudsz emelkedni a vakságodon látod, ez mégsem az ami igazán fontos, nem igazi érték. Ahogy nem minden az, amit annak láttatnak.

Üveggyöngyökkel telezsúfolt szobában ülsz, ahelyett, hogy kidobálnád őket, és mennél világot látni.

Vágysz arra, hogy megismerd a környezeted? Hogy tudd, melyik növény micsoda és miért van (azon kívül, hogy érted van)? Szeretnéd felkutatni a régi, valós értékeket? Mi van akkor, ha az összes, amit az elmúlt évszázadokban értékként mutattak nekünk, csak aljas hazugság volt? Ha csak az igazi szeretet a valós érték? Be mernéd vállalni, hogy az összes üveggyöngy közül megkeresd a legfényesebbet?

Vagy csak becsuknád a szemed, és gyűjtenéd az összes repedt üveggyöngyöt amit eléd szórnak?

A nap bloggere voltam

21-én az a megtiszteltetés ért, hogy a nap bloggere lehettem a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége facebook csoportban. Őszintén szólva már el is felejtettem, hogy ilyesmi is lehet, így még inkább meglepődtem, mikor megláttam, illetve a kérdéseknek még inkább örültem. :)

M.A.:

Olvastam a blogról írt szövegedet, meg végignéztem a főoldalt. Azt látom, hogy sokoldalú egyéniség vagy, és sok téma érdekel, de nagyon kevés dolog hat rád. (Mások véleménye, és a veled történt események pl. alig. Csak csendesen tudomásul veszed.) És úgy veszem észre, hogy elég sok pozitív bejegyzésed van, de talán éppen azért tudsz pozitív lenni, mert nem hagyod, hogy hassanak rád a dolgok. Szerinted tanulható ez a hozzáállás vagy ösztönös? És hogyan lettél ilyen?

Talán ez volt az a kérdés-felvetés, amin a leginkább meglepődtem. Tényleg ilyennek tűnnék? :) Viccet félretéve, örülök, ha valaki ilyennek lát.

Sajnos a velem történt dolgok befolyásolnak inkább. Olyan apróságokon fent tudok akadni, hogy az valami hihetetlen :D Az egyik legjobb példa, hogy ha valakinek rossz napja van, és esetleg valami olyat mond/tesz, akkor egy napos letargia a minimum. Ezeket igyekszem nem nagyon tudomásul venni, és egy ideig ez így megy is szépen, de aztán jön az az időszak, amit csak úgy hívnak: rinya. :)

Megválogatom, kire hallgatok, ki az, akinek megengedem, hogy hathasson rám: honnan jött, min ment át, mennyire volt erős, és merre tart? Érdemes Rá hallgatni? Járható az az út, amire lépek, ha engedem, hogy hasson rám? A jó indulat vezérli? - Ha ezekre a kérdésekre nem tudok őszinte szívvel jót mondani, akkor nem engedem, hogy hassanak rám. Sőt, eddig csak három ember tudott rám hatni, de ők nagyon. Túlságosan. Ez a három ember az, akik miatt eléggé hangulatember vagyok. Mert igen, hiába öreg hiba, engem még az érzéseim vezérelnek. Ezt viszont próbálom minél inkább elnyomni, eltitkolni, és ezt látod itt is.

Próbálom mindig meglátni a dolgok pozitív oldalát, vagy legalábbis igyekszem, hogy a blogon ez látszódjon. Szeretném, ha ez egy olyan hely lenne, ahová szeretnek feljárni az emberek kicsit nézelődni, ihletődni, fellelkesülni. Ehhez elengedhetetlen az, hogy pozitív bejegyzéseket tegyek közzé. Épp a pozitív gondolkodás hiányzik belőlem, mikor akár hetekig semmit sem teszek közzé. Gyakorlatilag ez a pozitív hozzáállás az, amit a környezetem szinte sosem lát meg rajtam.

Ez a gondolkodás egy dolognak köszönhető: a jó dolgokat nem veszem alapnak. Nálam mindig a rossz dolgok azok, amikhez viszonyítok, és igyekszem azt szóvá tenni, ami jó, vagy ahogy jobbá lehetne tenni a dolgokat. (Épp ezért érint rosszul, ha valaki folyton csak kritizál, még akkor is, ha építő kritikákat mond. A jó dolgokat az élet nem adja ajándékként, észre kell venni, szóvá kell tenni, meg kell köszönni az Életnek, örülni kell neki, nem csak elsiklani mellette.)

Nálam ez a hozzáállás ösztönös, de szerintem tanulható is, ha az ember eléggé szeretné pozitívan látni a dolgokat - csak egy a dolog a fontos: ha nem megy, ne erőltesd! Csak apró lépésekben, az a cél nem fog elszaladni! :)

Kicsit lehet elcsépelten hangzik, de az átélt dolgok miatt lettem ilyen. Fiatal vagyok még, csupán tizenkilenc éves, de körülbelül tizenhat évig napi szinten csak a rosszat, lesújtót láttam. Aztán elhatároztam, hogy szerepet játszok, ne tudjanak rám hatni ez a nyomasztó környezet. És voilá, egyből olyan emberek gyűltek körém, akik azóta is mellettem vannak, segítenek, inspirálnak, és akikért minden nap hálát adok a Sorsnak, hogy megismerhettem Őket. :) Ezek után már csak pozitívan tudom látni az életet.

B-D.E.:
Tetszenek a rajzaid :) Mikor kezdtél bele a dotworkba? Illetve pillanatnyi ihlet alapján kezdesz bele egy-egy rajzba, vagy előre eltervezed? Ha már ott jártam, feliratkoztam ;)


Örülök hogy tetszenek! :) (A feliratkozást köszönöm :) ) Körülbelül három éve foglalkozom a rajzolással, és már az elején is voltak kezdetleges kis apró minták, amiket ebben a stílusban készítettem. A vicc az egészben, hogy körülbelül másfél évig készítettem ilyen stílusú rajzokat, mielőtt megtudtam, minek is nevezik magát a stílust. Persze azóta is egyik kedvenc módszerem a pontozás, csak sajnos már kissé türelmetlen vagyok hozzá. :( Mivel hihetetlenül hangulatember vagyok, mindig pillanatnyi ihlet alapján kezdek bele egy-egy rajzba. Körülbelül 50-60 elkészült rajzom van ami szerintem vállalható is, és körülbelül 80, amit csak elkezdtem, aztán elfogyott a pillanat okozta sugallat, és azóta is csak ott állnak, mindörökre befejezetlenül. Persze akad amit előre eltervezek, ezek közül a kedvencem:

B.S.Zs.:

Szia!Tetszik a könyvekről menüd! Miért nem tetszik az Alkonyat-sorozat? Lehet, hogy írod, csak elkerülte a figyelmemet, de melyik a kedvenc könyved?

 

Az Alkonyat - sorozat az, ami - még évekkel ezelőtt, fiatal, álmodozó kislányként - visszatérített az olvasás útjára. Szóval nem lehetek vele nagyon kegyetlen. Na jó, de mégis az leszek: Utólag rájöttem, ez az a könyv, ami minden álmodozó, vágyakkal teli tizenéves kislány álmát szépen fogja, és a kislány szeme láttára facsarja ki belőle a vért, majd elhúzza az orruk előtt a mézed madzagot, hogy aztán a való életben egy hatalmasat koppanjanak. Gyakorlatilag elhiteti az olvasóival, ilyen szerelem létezik, de a valóságban ilyet még nem láttam. Illetve Bella volt az, akit az első mondattól az utolsóig ki nem állhattam. Kicsit olyan érzés volt, mintha végig azon lenne, hogy tönkretegye azokat, akiket állítólag szeretett. Edward műanyag volt a csillámló bőrével (hé, én a vámpírokat szeretem, az elegáns, szexi, veszélyes, szenvedélyes darabokat, nem a csillámpónikat! :) ), meg az érzéseivel, amik egyszerűen... Nos, nem valósak, vagy a srác kicsit lökött, fene se tudja. :) Az egész könyvet két dologért szerettem: Rosalie-ért, és Jasperért. Kettő olyan történet volt elbújtatva ebbe a betűtengerbe, amik megértek volna egy-egy külön regényt. Persze az Alkonyat alaptörténete is jó volt, csak a szereplőkkel és azok néhány cselekedetével egyszerűen pont az ellenkező hatást érték el bennem. De ki tudja, lehet bennem van a hiba. :) (Ha kedvenc könyvsorozatod, akkor bocsi, nem nagyon tudok erről szépen írni. :) )

 Kedvenc könyvem? Jó kérdés... Több könyvet említeni ér? :)

Talán a legnagyobb kedvencem Andrew Lucas McIlroy könyve, az Árnyból az angyal. Ez volt az a könyv, ami olyan szinten elgondolkodtatott, hogy hetekig csak ezen járt az agyam, és ez volt az a könyv, aminek egyszerűen faltam a sorait, és többszöri elolvasás után is bármikor szíves-örömest a kezembe veszem.

A másik a Hollófiúk-sorozat Maggie Stiefvater tollából. Ezt is hatalmas élvezettel olvastam, és még mindig lázban tart, alig várom, hogy a befejező kötetet is elolvashassam.

Illetve még ott van a Shiver, szintén Maggie Stiefvatertől... Ez volt az, amiben a legszebben írták meg a szerelmet és a vágyakozást. Az egész sorozatot körüllengte egy szerelmes-vágyakozós hangulat, cseppet sem volt direkt módon leírva, egyszerűen csak hagyták, hogy apró félmondatokból az ember találja ki, mi is játszódik le a szereplőkben. Egyszerűen zseniális. :)

H.M.Á.:
A blogcím kicsit ellentétes, mesélsz arról, miért pont ezt választottad? Miért angol a cím?

Vehetjük úgy is, hogy két címe van a blognak: ami a fejlécre van írva, a Hollólélek, egy olyan szóösszetétel, amit máshol még nem láttam, és pár hónapja úgy éreztem, teljes mértékben rám illik. A Dreaming the crow black dream... a Burn című, The Cure dal egyik sora. A blogot akkor készítettem, amikor teljes mértékben A Holló című film hatása alatt voltam - sőt, az első kinézetek is erre a filmre utaltak -, ezt a dalt pedig naponta minimum százszor hallgattam meg, és ez volt az a mondat, aminél mindig egy nagyot dobbant a szívem, így ezt választottam.

 Illetve az url-címben szereplő pastel-raven pedig az egyik álnevem volt - ezt már szívesen megváltoztatnám, de akkor egy csomó dolgot újra kéne linkelni, ahhoz pedig, töredelmesen bevallom, lusta vagyok mint a föld. :) Ha most újra címet kéne adnom a blogomnak, akkor az az Egy Vadrózsa lenne - de az már foglalt... :)

H.G.P. / Trish:

Mi alapján választod ki azokat a blogokat, amire feliratkozol, mik azok a "követelmények", aminek meg kell felelniük? Melyik típusokat preferálod leginkább? Aztán melyik a top 5 legrosszabb könyv, amit olvastál és miért? :) Ha egy tematikus fotósorozatot készítenének veled a főszerepben, milyen témát választanál? (Ha gondolod, mutass pár hasonló hangulatú képet) Végül de nem utolsó sorban, melyek azok a témák, amelyekről biztosan nem írnál soha?

 Nincs sok követelmény, ha egy blogon úgy látom, hogy igényes, és olyan tartalmú ami a későbbiekben is érdekelhet, akkor feliratkozom rá. Ha végül mégsem tetszik, akkor leiratkozom, bár ez eddig még nem nagyon fordult elő. :) Bár azt meg kell hagyni, nagy ívben kerülöm az olyan blogokat, amiben például pontokba szedik a dolgokat, vagy amik csak olyasmiket tartalmaznak, amiket mások már megosztottak - a reblogolás nem művészet, és én az igazi, szívből jövő művészetet, vagy a jó, informatív szövegeket keresem egy blogban. Ennél fogva leginkább a művészetekkel foglalkozó blogokat szeretem - azok közül is inkább a történetekkel foglalkozókat, amik sajnos kissé kikopóban vannak a blogvilágból, kár értük! -, illetve a stílusblogokat (ami nem csak a kinézeti elemekkel foglalkozik). Nézz fel a blogodra, körülbelül ilyesmi az, amit nagyon komálok. :)

Első négynek az Alkonyat sorozat köteteit beírhatom? :) Viccet félretéve, talán Stephenie Meyer Újhold című könyve nálam az első helyezett ebben. Aztán utána következne Laura Arkanian Holdezüst vérarany könyve. Ezek után meg még ott van Nicole Williams könyve, a Zuhanás. Más most így hirtelen nem jut eszembe, a rossz könyveket gyorsan becsukom és szentelt vízzel megkergetem. :)

Boszorkány, mi más? Ez kérdés volt? :) Régi álmom, hogy egy gyönyörű erdőben, boszinak öltözve készüljön rólam pár kép, bár még kilátásban sincs, hogy ez összejöjjön, de ami késik az sosem jő el nem múlik. :)

körülbelül ilyesmi színű és hangulatú képeknek örülnék. :)

Utolsó kérdéseddel megfogtál. Olyasmikről nem írnék, amiről tudom, hogy már nem tudnék egyedit mondani. Vagy amiről nincs véleményem. Ez a két dolog eléggé lekicsinyíti azon dolgok listáját, amiről nem írnék, de lehet hogy így is akadna néhány, ami most elrejtőzött gondolataim kénköves bugyraiban. :)

Érdekes volt, hogy ahány kérdező, annyi féle téma, mindenkit más érdekelt, ennek nagyon örülök. :)
Nagyon szépen köszönöm a kérdéseket, öröm volt válaszolni rájuk! :)

Hétfő-várók titkos klubja

Kezdetét veszi egy új hét.

A falvak, városok lakói talán ma ébredeznek a leglassabban.

Nincs kedvük: ismét itt a hétfő, és ki-ki dolgozni, vagy iskolába kell, hogy menjen.

Ilyenkor gyakorta ellepik a közösségi oldalak hírfolyamait a jópofának szánt megosztások, melyek inkább elszomorítóak. Mind azt sugallja, itt a hét kezdete, felpörögnek az események, új lehetőségek nyílnak, de ehelyett gondold azt, már megint a hülye munkába/iskolába kell mennem, elegem van belőle...

azt hiszem talán ez volt az, amin a legjobban kiakadtam...

Volt már, hogy hétfő reggel a boltban egy közmunkás megjegyezte, ilyen munkakedvvel el sem kéne indulni otthonról. Hallottam már iskolástól, hogy a hétfőt el is lehetne törölni (bár szerintem akkor a keddet utálnák páran...). És hallottam már, hogy tanár a hét elején hatalmasat sóhajt, mintha a világ összes terhe az ő vállát nyomná. A hét többi napján mintha ez a túlzott kedvtelenség nem lenne ennyire erősen az emberek lelkében.

Ennyire nyomasztó lenne egy új lehetőségekkel teli kezdet? Miért kell valamit utálni, mert azzal kezdődik egy olyan dolog, ami lehet akár örömteli is? (Bár ez csak akkor, ha az ember úgy érzi, minden egy lehetőség, nem pedig egy nyűg.)

Mi lenne, ha megpróbálnánk néhányszor, mennyivel másabb, ha az ember várja a hét kezdetét, és megpróbálja azt minél örömtelibbé tenni? Ha hasonlóan várná, mint a pénteket, amikor úgymond "vége a hétnek", vagyis nem mindenkinek kell már munkába mennie? Várhatnánk így a hétfőt is? Vagy maradunk ennél a rossz beidegződésnél?

Ha kicsit rosszul esett ez, akkor gondolkodj el, lehet, Te is a hétfő-várók titkos klubjába tartozol. :)

Csak egy apróság: minden, amit gondolsz, mondasz, vagy leírsz, teremtő értékkel bír. 

Vagyis, ha "bebeszéled magadnak", hogy a hétfő mégsem olyan rossz, sőt, inkább nagyon is jó, akkor meg fogsz győződni róla, hogy valóban az.

Örömteli, várt hétfőt kívánok! :)
B.

Zenei kedvencek: 2016 nyár

varázslatos boldogság. :)

"Munkálkodj teljes szívvel, mert ... egy reggel, ha nap mint nap így cselekszel, talán hirtelen azon kapod magad, hogy kivirágoztál." 

- Elizabeth M. Gilbert

A képszerkesztés örömei

Egyszerűen megkergülök, ha képszerkesztőhöz jutok. Főleg olyanhoz, amit már régóta ismerek, csak eddig lusta voltam visszatelepíteni a gépre. :)
Íme egy kis összeállítás, az elmúlt napokban szerkesztgetett képeimből.

A nagyszékelyi falunapon készült ez a kép. Az eredetin mindenki jól látszott, illetve a lencse csillogása nem volt ilyen rózsaszínes (sőt, az egész kép aránylag "sápadt" volt.)

Egyik helyi tó.
Itt is csak élesítettem, illetve észrevettem a kis szitakötőt, amit fényképezéskor meg sem láttam. :)

A másik tó - szintén gyakori témám. (Az elkövetkezendő néhány kép szintén ennél a tónál készült.)

a csapat :)
(csak kis sárga toldás.)

Szintén némi plusz sárgát kapott, bár ez csak a hasznára vált. Így vissza sikerült hoznom azt a jó kis hangulatot, ami a pillanatot jellemezte. :)

Tavirózsák... :)
A szemből jövő napsütést kihasználva készült ez a kép, majd átméreteztem, és élesítettem a színeket.

Álruhás kaméleon. :)
(ez a kép csak átméretezést szenvedett el, illetve a háttérben szereplő, nem ideillő dolgokat vágtam le.)

Mert a várakozás is lehet izgalmas, ha ilyeneket látni. :)
Ezt a képet megvágtam, átméreteztem, kicsit élesítettem, és egy szűrőt beállítva jött ki ez az erős kék, és a kevésbé telített színű háttér.

Csak némi átméretezés, élesség állítás, és egy jól elkapott fotó. :)

Csak elrepült felettem. :)
Ez az az eset amikor a képszerkesztővel sem nagyon tudtam mit javítani a helyzeten, a kis szitakötő túl homályos maradt :(

és végül a kedvencem...
A helyi templom belsejét láthatjátok.
Hát nem gyönyörű?
(csak egy kis élesség állítás, kép egyenesítés történt, és kapott némi plusz barnás színt.)

Ezek után már teljesen értem, miért szeretik az emberek a szerkesztett képeket. Látván az eredetit, és ami végül lett belőlük - minimális szerkesztést már nem tartok olyan szörnyű dolognak, sőt, szinte egy csoda, amit ezek után látni lehet. :)