Kezdetét veszi egy új hét.
A falvak, városok lakói talán ma ébredeznek a leglassabban.
Nincs kedvük: ismét itt a hétfő, és ki-ki dolgozni, vagy iskolába kell, hogy menjen.
Ilyenkor gyakorta ellepik a közösségi oldalak hírfolyamait a jópofának szánt megosztások, melyek inkább elszomorítóak. Mind azt sugallja, itt a hét kezdete, felpörögnek az események, új lehetőségek nyílnak, de ehelyett gondold azt, már megint a hülye munkába/iskolába kell mennem, elegem van belőle...
 |
| azt hiszem talán ez volt az, amin a legjobban kiakadtam... |
Volt már, hogy hétfő reggel a boltban egy közmunkás megjegyezte, ilyen munkakedvvel el sem kéne indulni otthonról. Hallottam már iskolástól, hogy a hétfőt el is lehetne törölni (bár szerintem akkor a keddet utálnák páran...). És hallottam már, hogy tanár a hét elején hatalmasat sóhajt, mintha a világ összes terhe az ő vállát nyomná. A hét többi napján mintha ez a túlzott kedvtelenség nem lenne ennyire erősen az emberek lelkében.
Ennyire nyomasztó lenne egy új lehetőségekkel teli kezdet? Miért kell valamit utálni, mert azzal kezdődik egy olyan dolog, ami lehet akár örömteli is? (Bár ez csak akkor, ha az ember úgy érzi, minden egy lehetőség, nem pedig egy nyűg.)
Mi lenne, ha megpróbálnánk néhányszor, mennyivel másabb, ha az ember várja a hét kezdetét, és megpróbálja azt minél örömtelibbé tenni? Ha hasonlóan várná, mint a pénteket, amikor úgymond "vége a hétnek", vagyis nem mindenkinek kell már munkába mennie? Várhatnánk így a hétfőt is? Vagy maradunk ennél a rossz beidegződésnél?
Ha kicsit rosszul esett ez, akkor gondolkodj el, lehet, Te is a hétfő-várók titkos klubjába tartozol. :)
Csak egy apróság: minden, amit gondolsz, mondasz, vagy leírsz, teremtő értékkel bír.
Vagyis, ha "bebeszéled magadnak", hogy a hétfő mégsem olyan rossz, sőt, inkább nagyon is jó, akkor meg fogsz győződni róla, hogy valóban az.
Örömteli, várt hétfőt kívánok! :)
B.
