Árnyból az angyal

Andrew Lucas McIlroy

Árnyból az angyal

Fülszöveg:

„Lásd meg a gonoszt a fényben, és a jót a sötétségben…”
Amikor az első és egyetlen keresztes háború elsöprő győzelmet aratott, a világra homály borult. Azóta az Örökkévaló egyháza vasmarokkal szorítja híveit, a 19. század végén az emberek még mindig inkvizíciótól, boszorkányoktól és démonoktól rettegnek.

Cailie Jacobs különleges fiú: az éjszaka teremtményei a védelmére kelnek, a farkasok szelíd kutyaként viselkednek a közelében. Híre azonban eljut az inkvizícióhoz: családját megölik, és ő maga is kínhalált halna, ha életét nem mentené meg egy furcsa társaság.

Brod Walters és ifjú társai kisstílű szélhámosok, eszük ágában sincs ujjat húzni az egyházzal. Ám ahogy keresztezi útjukat ez a különös fiú, addigi kényelmes életük fenekestül felfordul. Csatlakozik hozzájuk Dorien, az elf ifjú, és Eline, egy felfegyverzett asszony, aki a legrettenetesebb bűnt követte el az Örökkévaló egyháza ellen: megtanult varázsolni.

Hogy Cailie-t megóvják, fel kell fedniük az évszázadok óta a homályban rejtőző igazságot. De kicsoda ez a fiú valójában? Vajon a fény, vagy a sötétség uralja-e sorsát? Miért védelmezik egy elfeledett istennő, Balora szent állatai, a farkasok? Ki az a titokzatos angyal, aki mind gyakrabban bukkan fel álmaikban? Mi köze mindennek a Vatikánhoz és a közelgő pápaválasztáshoz?

A vándorokat egy varázslatos ereklye szólítja a messzeségből, és a jövendölés, hogy Balora prófétája újból a földet járja majd, aki reményt hoz a halandóknak. Reményt egy szabadabb világra, ahol az Elfeledettek újból visszatérhetnek.
Lásd meg a jelet, mert hamarosan eljön az idő.

Lásd meg a gonoszt a fényben, és a jót a sötétségben…

Még pár hónappal ezelőtt olvastam ezt a könyvet, de még mindig, ha csak eszembe jut, úgy érzem, a magyar fantasy könyvek közül kiemelkedő, és szerintem az egyik, ha nem a legjobb.

Hogy miért? Több okból, de szerintem leginkább azért tetszett, mert egy új világot teremtett meg, amit mégis könnyű megjegyezni, átlátni. Jól elkülönül ki, a jó szereplő, és ki erősíti a gonoszak táborát.

A borító is eléggé tetszetős, visszaadja a könyv hangulatát, külön öröm volt, hogy ezt is, mint a belső illusztrációkat, Lucas készítette.

Az egész történetnek megvan a varázsa, amivel az első oldalnál beszippant. Mivel sosem szimpatizáltam a keresztes háború alapelvével, meg úgy alapjában az egésszel, egyből Cailie-nek szurkoltam. Ehhez hozzátett Lucas stílusa, mivel olyan jól tudja megírni a történetet, hogy akit imádni kell, azt imádjuk, akit utálni kell azt legszívesebben megölnénk, és akinek jót kell kívánni, annak tényleg jót akarunk. (És kis híján szívbajt kapunk, mikor egyszer csak Cailie nincs ott.)

egyik belső illusztráció.
Forrás: Andrew Lucas McIlroy

Bár eléggé sok az információ, oldalról oldalra, ahogy halad előrefelé az olvasó - mert hiába fáradt már, nem tudja abbahagyni, csak ezt a részt elolvasom még, hogy megtudjam hogy azok a szemetek nem nyerhetnek, és még az az után következőt is elolvasom, mert nem bírom ki hogy ne tudjam hogy ezt is megússzák, nálam legalábbis ez volt -, egyre több mindent tud, és hiába rengeteg a tudnivaló, mégis olyan jól van összehozva az egész, hogy egyrészt olvastatja magát, de kegyetlenül, másrészt mégis ad egy olyan érzést, amit a legtöbb könyv nem tud. Erre az érzésre nem tudok jó szót, de valahogy úgy tudnám körülírni, hogy ez az, amikor leteszed a könyvet, és hiába tudod már mi a történet, még hetekig, hónapokig úgy vagy vele, hogy szívesen ajánlod mindenkinek, mert bár sok helyen dühített, milyen kegyetlenek a szereplők, mégis az egész adott egy olyan csodás érzést, amitől boldogabb lettél, ami egy életre nyomot hagy, igen, ez ilyen, ezt akartam mondani. :)

A Lucas alkotta világ tele van jó képzelésekkel, és varázslatos lényekkel. És Végre egy olyan könyv, amiben a farkasembertől/vérfarkastól lehet tartani, nem csak egy ártalmatlan apró cuki kiskutyaként van beállítva, hanem olyantól, aki szinte bármire képes.

Külön tetszett, és érdekesség volt Balora és Briannar története, illetve Eline-é is. Színfoltok voltak az amúgy is pörgős történetben, amit egy pillanatra sem ült le, ha nem figyeltél egy oldalon, megszívtad, mert annyira összefügg az egész, hogy az valami hihetetlen.
Plusz ott van a részletesen leírt vallás, ami biztosan sok kutatást igényelt. És a csodálatos, sokszínű mitológiai világ.

A szereplők miatt is érdemes elolvasni, mivel bár mindenkinek megvan a maga titka, fájdalma, mégis összetettek, és könnyen megérthetőek.

Ott van például Cailie, akiről bár nem tudtunk meg valami rengeteget, mégis ő volt az, aki elindította az egész lavinát. Brod egy kedves apa-figura, aki mindig megpróbál erős maradni, még akkor is, ha az életben az egyik legrosszabb dologgal küzd, bár nem az a tipikus példakép, mégis egy nagyon szerethető, őszinte figura. Eline volt a kedvencem, a harcos nő, igazán különleges karakter a szűkszavúságával, és a különleges tudásával. Persze Dorien-t is imádtam, szintén a titokzatossága miatt, és azért, mert egy különleges fajhoz tartozott, a különleges tudásával és csodás természetével, llletve a titkával, amiből mindig kihozza a lehető legjobbat. s ott van még Jew és Quentin, akik remekül kiegészítik egymást, és feldobják a regényt a folyamatos csipkelődésükkel. :)
Bár a szereplőknél a nevek picit zavartak, inkább Cailie és Yvon neve volt, amiket nehezen tanultam meg, mivel eléggé nőiesek, különösen az Yvon.

Mindent összevetve imádtam a történetet. Bár összetett és sok szálon fut, és ezért eleinte kicsit nehéz lehet követni, mégis egy életre szóló élményt ad. Egy olyan könyv, amit szerintem simán adhatnának kötelező olvasmánynak, egyrészt van benne egy elég komoly társadalom- és valláskritika, másrészt megunhatatlan.
Mindenkinek ajánlom, mivel egy különleges utazás egy feledhetetlen, és egyedi világba.

Nekem ez 5/5 volt.