hangulatok (1.) :)

"Amint kilépsz a megszokott kis életedből, minden, amit ismertél, köddé válik. Az emberek megváltoznak, az érzések ismeretlenek lesznek, és végül már azt sem tudod, ki vagy valójában. És amikor már visszatérnél - nem teheted.
Biztos, hogy mindenképp változást akarsz? - kérdezte az angyal. Sötét szárnyai körülölelték őt, és a derengés, mely körülvette, eltűnt. Végül úgy tűnt, ő is csak egy ember a többi közül - éppen annyi különbséggel, hogy ő mindent tudott a világról, és elrendezte az emberek sorsát. Utóbbi esetében egy célja volt csupán: minél bonyolultabbá tenni azt."

Eltelt a november, és a december is vége felé jár...

Az idei utolsó rózsánk. :)

Ez az utolsó őszöm és telem gimisként. Legalábbis remélhetőleg. Még mindig furcsa erre gondolni. Amikor elkezdtem ezt a sulit, kissé nagyon utáltam ide járni, és el sem tudtam képzelni, hogy valaha is a végére érek. Az utóbbi a mai napig változatlan maradt. Csak akkor kezdtem elhinni, hogy lassan ki kell lépnem az igazi életbe, mikor már pár napja hordtam a szalagomat. A várt szalagtűző, amitől annyira féltünk, hogy valamit elrontunk, végül csak meglett, és semmi nagy baj nem történt. (erről korábban már írtam).

A november végét pedig egyszerűen csak pihenéssel töltöttük. A nagy ünnepség, a folytonos készülődés után hirtelen egyhangúnak tűntek a napok. Így kezdődött a december. De legalább gyorsan elfutott ez a hónap is. Megvolt a tablófotózás, meg persze a szokásos viták is. A csuriavatót is letudtuk, voltak jó pillanatok - például mikor megszámoltattuk a sráccal a csempét, aztán mondtuk, nem jó, inkább úgy számolja, hogy egy csempe, két csempe csempe, három csempe csempe csempe.... és húsznál rájöttünk ,hogy ez bizony taposólap, szegény srác kezdhette elő a nyelvtörőnek is beillő taposólapozást... vagy mikor szétrugdaltuk a kukoricát, amin azelőtt térdeltek, hadd söpörjenek... vagy amikor a békatalpas futónak pluszban odaadták a rosszul beállított távcsövet, használja azt is... -, de eléggé szervezetlen volt, ebből többet is ki lehetett volna hozni.

Könyvek ihlette - Időtlen

Idei kedvenc olvasmányom. Azért örülök, hogy akadnak ilyen jó könyvek, bár az elszomorít, hogy bár egyedi ötlet, és a kivitelezése is egész jó, nem kap akkora hírnevet, mint néhány újabb, de sokkal rosszabb minőségű írás.

És végül idén már nem kell többet suliba menni. Végre jut időm mindenfélére, például rengeteg olvasásra, új blog létrehozására, rendezkedésekre, ékszerkészítésre - első üveglencsés próbálkozásom katasztrófába fulladt -, rajzolgatásra, szóval tényleg mindenfélére, ami csak eszembe jut. Kivéve az írásra. A gonosz ihlet-manóm mostanában megharagudhatott rám, mert az íráshoz egy csepp ötletet sem akar hozni, akárhogy is kérlelem. :)

 Alkotásaim az elmúlt napokból :)

A suli utolsó hetében már szinte semmit sem csináltunk, csak filmet néztünk. Mivel az ilyenek nem nagyon kötnek le, inkább rajzoltam egyik kitalált szereplőmet. Nem a legjobb, de néha csak ilyenre telik. :)

Imádom ezeket a kellemes színeket. Az új blogunkra készült :)

Kedvenc részem - a tegnapi könyvespolc dekorációm. Néha nem árt egy kicsit téliesebb hangulatot hozni, ha az időjárás már nem akar.... :)
A Méreghercegnő (Poison Princess) volt a Könyvmolyképző kiadónál a szeretetcsomagos ajándék könyvünk, az Árnyból az angyal, a Kék liliom, és a Whitechapel réme még nem került ki, vagyunk olyan mazochisták, hogy karácsonyig várjunk az elolvasásukkal, addig magunk elől csomagolópapírba rejtettük az újabb csodákat. :)

 Ezeken kívül még készült egy rajzom Luciferről, de arról nem lett jó kép, ahogy az elbénázott nyakláncomról sem. :)

A jövő évi tervezgetéssel úgy vagyok,m hogy idén kihagyom, csak annyi a terv, hogy azt csináljam, amit szeretnék, és hogy minél inkább önmagam legyek. Egyszerűnek hangzik, de nem minden esetben sikerül. Most egy időre jönnek a sulis unalmas hétköznapok, azután, alig fél év múlva, hihetetlen, de elkezdődik majd az igazi élet - erre viszont nagyon kíváncsi vagyok! :)

Anastasia részlet

"Ahogy megpillantottam a démonokat, eszembe jutott a néhány héttel - nekem úgy tűnt, néhány élettel - ezelőtti látomásom. Most értettem csak meg, miért robbant apró szilánkokra a jégangyal, és, hogy a szilánkok miképp hasították fel az ördögi teremtmény bőrét. Aztán eszembe jutott az, ahogy megértettem az erdő beszédét. A fák alakját megjegyeztem, és ezt az emléket idéztem fel. A lombok susogására emlékeztető hang hallatszott. A szél elcsendesedett, csak azért, hogy egy pillanat múlva még haragosabban cibálja a hajam.
Amint kinyitottam a szemem, megdöbbentem: koromfekete hajam több méternyire meghosszabbodott, a tincseim vége indákká alakult, és a démonok ocsmány teste köré tekeredett. Az emberekre emlékeztető szörnyek bőre az indék érintése nyomán füstölni kezdett, és ahogy megkapták a számukra mérgező angyali részemet, köddé váltak.
Hát erre értette Lucifer, hogy az én erőm a leghatalmasabb... A természet része voltam, és ha kellett, eggyé tudtam válni a legnagyobb csodával."

egy gondolat a boldogságról. :)

"Bár még  fiatal volt, annyit tudott az életről, hogy a teljes boldogságot lehetetlen megtalálni. És mégis, fáradhatatlanul kereste tovább. Nap mint nap. Szinte minden nap talált valakit vagy valamit, ami felvidította, de tisztában volt azzal, hogy sosem lesz egyetlen pillanat sem, amikor ne aggódna valakiért vagy valamiért. És mégis, szerette az életét, mert neki legalább volt. Volt kiért és miért küzdenie. Saját magának kellett megküzdenie néhány dologért, aminek aztán sokkal jobban tudott örülni, mint az, akinek az ölébe hullott minden. Neki ez volt az élet, és nem is vágyott másra. Boldog volt így."

Októberi inspirációm, terveim és egy kis mese arról, mi történt velem mostanában

Sziasztok!

Sikerült összehoznom az eddigi leghosszabb címemet, de nem akartam ennek a három dolognak külön bejegyzést írni, mivel egy lusta dög vagyok :D egyik sem olyan hosszú, legalábbis eddig úgy tűnik. :)

Nos, a szeptember eléggé gyorsan eltelt. Még épp hogy suliba indultam, és már vége is a hónapnak, persze a napok mintha csigalassúsággal telnének, mégis csak úgy rohan az idő. Nem tudom jobban körülírni, de biztos mindenkinek ismerős ez az érzés. Mikor egyszerre várod hogy egy évvel később legyen, de nem akarod, hogy teljen az idő, aztán csak csodálkozol, és nem tudod eldönteni, hogy akkor most rohan vagy cammog az idő...

Az iskolában nem sok újdonság történik, ahhoz képest hogy utolsó év a gimiben, olyan, mintha egy bármilyen másik év lenne, annyi különbséggel, hogy táncot gyakoroljuk, szalagavatón vitáznak az osztálytársaim (én csak kijelentem, hogy nekem van igazam, majd csendben szemlélem az eseményeket), és napjában többször valaki említi az érettségit.

Délutánonként néha tánc van - ami szerintem gyönyörű lesz, és négy alakalom alatt sikerült teljesen összeállítani, ma volt a hatodik vagy a hetedik táncóra és már most eléggé jól megy, még a tanár szerint is, csak apróbb hibák vannak, mint például hogy valaki előbb lép, jobban siet (ez vagyok én, mindig rohanok :D ), vagy hogy valakinek lejjebb van a könyöke, esetleg a másik lábára lép, vagy nem olyan szép lesz a kör, mert valaki beljebb áll... Ahhoz képest, hogy milyen kevés idő telt el, eléggé szép lett, sokat alakult. Már a második tánc is kérdés - pontosabban vita tárgya - lett. Kíváncsian várom a fejleményeket, az osztály húzó tagjai mit találnak ki. Még az volt egy vicces dolog, hogy az igazgatónő bejött a terembe, elmondani hogy szeretnének egy igazán szép szalagtűzőt, és hogy ne legyen vita... Amint kilépett az ajtó, máris vitatkoztak. Lehet, hogy így hívta fel a figyelmet arra, hogy még mindenki nyugis volt, és ne törjük már meg  a hagyományokat? :)

Szerencsére mindenki ruhája megvan már, így erről hamar letettek, mindenki megnyugodott. :)

A közösségi szolgálattal is szép lassan haladok, Tényleg nagyon lassan, szeptemberben csak huszonegy órát sikerült ledolgoznom. Még van hátra huszonhárom, ezt szeretném minél előbb elvégezni. Bár megvan ennek az az előnye, hogy az újonnan érkezett könyveket előbb láthatja az ember, mint hogy kiraknák a polcra. Sőt, ha eléggé cukin vigyorogsz, még elsőként ki is vehetsz egy olyan könyvet, ami most érkezett, és amire többen várnak... Csak időben hozd vissza! :) én így jártam a Reményvesztettel is. :)

A fakultációkkal nincsen sok bajom, csak az, hogy a rajz faktra egyedül kell kidolgoznom a művészeti korokat, így sokkal kevesebb időm marad a rajzolásra. Meg minden másra...

Olvasni sem nagyon volt időm, mivel még itthon is akad tennivalóm, de sikerült elolvasnom a Losing Hope-ot, amiről véleményt is írtam. Illetve elkezdtem Tammara Webber Easy - Egyszeregy című könyvét, lényegében kiolvastam, csak azokat a részeket hagytam ki, mikor a főszereplő siránkozik azon amin elvileg már túltette magát... Nem szeretem feleslegesen idegesíteni magam. :) Bár az biztos, ha most végzek a hat kint lévő könyvvel, jön a Breakable - törékeny is, mivel nagyon megkedveltem Lucast. Az eddig olvasott könyvek közül ő volt a kedvenc férfi főszereplőm. Eddig. Aztán ki tudja, mi változik még ezen.

Írás terén úgy-ahogy elvagyok. Befejeztem a Kísértő emlékek vázlatát, már csak másik füzetbe kell átírni, bal kézzel, mert a jobb kezes írásom enyhén szólva olvashatatlan, főleg ceruzával. :) Illetve írtam két kis novella-féleséget, vagy szösszenetet, nevezze mindenki annak aminek akarja. Az egyik az Őszi varázslat, a másik pedig Az utolsó varázsige, amit igyekszem minél előbb feltölteni. :) Illetve eszembe jutott még egy történet ötlete is, ami a Halott lelkek címet fogja viselni. Miért mindig akkor jutnak eszembe a legjobb dolgok mikor semmi időm megvalósítani őket?

Visszatérve a sulira, most rákaptam arra, hogy összeírom a legviccesebb beszólásokat, félreértéseket. Gyűlik szépen. Most a kedvenceimet mutatom meg Nektek. :)

bioszon felkerült a szőrös fülűség, hogy az is egy öröklődő dolog. Egyik osztálytársam bekiabál: "A szőrös fülű az az, mikor olyan a füle, mint a mangalica háta?"

Kiskori képeket gyűjtenek egy vetítéshez, mindenki viszi be a kiskori képét, mait körbe mutogatnak.. Egyik képnél az egyik lány, miután páran nem tudták kitalálni, ki van a képen, így szól: "Ő Ádám! Rá sem lehet ismerni, olyan szép kisfiú volt!" - Hát nem kedves? :)

Filmet nézünk (Öreg halász és a tenger), támadnak a cápák, irodalom tanár: "Jönnek a vízi pitbullok."

A sebesült hal a csónak oldalához van kötözve, jó nagy részét megették a cápák, osztálytársam felteszi a következő kérdést - persze jó hangosan, mint mindig: "Nem ázik ki a bőre?!"

Történelemórán jegyzetet diktál a tanárnő, előtte az Erzsébet királyné ellen elkövetett merényletről mesélt:

Tanár: "Anarchista irányzatok: cél szabadság, eszköz:..."

Osztálytársam: "...reszelő".

Magyartanár életrajzot mesél, de mivel nem figyelnek, mondja  a dolgokat, és kicsit megmagyarázza, mit is jelent a műszaki egyetem rövidítése: "A műegyetemen tanult, mert az igazira nem vették fel..."

És szintén az irodalomtanárunk mondott egy olyan dolgot, ami bár nem vicces, de nekem mégis ez a kedvencem az összes közül:

"Ezer dolgunk van, ha abból egyet elvégzünk, akkor jó napunk volt."

Szóval így telnek nálunk az órák. :)

És az októberi terv-listám. :)

-első és talán a legfontosabb, folytatni a művészeti korok kiírását.

-tanulni a tételeket, de jobban, mint ahogy eddig tettem, szóval tényleg megtanulni, nem csak átnézni.

-Elolvasni a könyveket, amiket kihoztam:

Stephen King: A mobil

Cynthia Hand: Angyalnyár

Charlaine Harris: Inni és élni hagyni

Kerstin Gier: Rubinvörös

J. L. Armentrout: Obszidián

Tammara Webber: Breakable - Törékeny.

-Csontváros - hét a blogon. Ezt az őszi szünetre tervezem.

-könyv borítóterv a Fekete Tőr Testvériség hatodik részéhez, Phury könyvéhez. :)

-közösségi szolgálatot befejezni

-és véleményt írni Tom Query könyvéről. :)

Bal helyett...

Így néz ki, amikor a balkezes megpróbál jobb kézzel rajzolni... :)
Két ihletőm volt: Lana Del Rey - Summertime sadness
Three Days Grace - World So Cold

welcome here

Sziasztok!
Íme egy olyan blog, amivel az időmet fogom elütni :) Hogy pontosan miről fogok írni, még nem tudom, de majd kiderül. A bejegyzések gyakorisága függ attól, milyen kedvem van :) Szóval sok jót nem ígérhetek, de megpróbálok valamit kihozni magamból, illetve a blogból :)

legutóbbi alkotásom :)
barátnőm szülinapjára készült rajz. Avenged Sevenfold logó, mivel az a kedvence :)

Tegnap megtalált az a csoda, amit mindenki ihletnek ismer... Egy új történet kezdett formálódni a fejemben, de hogy milyen lesz, ha végre nekiállok megírni... Majd kiderül. :) De legalább van, ami leköt majd, nehogy még a végén unatkozni merészeljek... :D

Szóval, elég furcsára sikerült ez az első bejegyzés, a többitől se várjatok jobbat... De azért örülök, ha valaki benéz és rám pocsékolja majd az idejét :D :)