A képszerkesztés örömei

Egyszerűen megkergülök, ha képszerkesztőhöz jutok. Főleg olyanhoz, amit már régóta ismerek, csak eddig lusta voltam visszatelepíteni a gépre. :)
Íme egy kis összeállítás, az elmúlt napokban szerkesztgetett képeimből.

A nagyszékelyi falunapon készült ez a kép. Az eredetin mindenki jól látszott, illetve a lencse csillogása nem volt ilyen rózsaszínes (sőt, az egész kép aránylag "sápadt" volt.)

Egyik helyi tó.
Itt is csak élesítettem, illetve észrevettem a kis szitakötőt, amit fényképezéskor meg sem láttam. :)

A másik tó - szintén gyakori témám. (Az elkövetkezendő néhány kép szintén ennél a tónál készült.)

a csapat :)
(csak kis sárga toldás.)

Szintén némi plusz sárgát kapott, bár ez csak a hasznára vált. Így vissza sikerült hoznom azt a jó kis hangulatot, ami a pillanatot jellemezte. :)

Tavirózsák... :)
A szemből jövő napsütést kihasználva készült ez a kép, majd átméreteztem, és élesítettem a színeket.

Álruhás kaméleon. :)
(ez a kép csak átméretezést szenvedett el, illetve a háttérben szereplő, nem ideillő dolgokat vágtam le.)

Mert a várakozás is lehet izgalmas, ha ilyeneket látni. :)
Ezt a képet megvágtam, átméreteztem, kicsit élesítettem, és egy szűrőt beállítva jött ki ez az erős kék, és a kevésbé telített színű háttér.

Csak némi átméretezés, élesség állítás, és egy jól elkapott fotó. :)

Csak elrepült felettem. :)
Ez az az eset amikor a képszerkesztővel sem nagyon tudtam mit javítani a helyzeten, a kis szitakötő túl homályos maradt :(

és végül a kedvencem...
A helyi templom belsejét láthatjátok.
Hát nem gyönyörű?
(csak egy kis élesség állítás, kép egyenesítés történt, és kapott némi plusz barnás színt.)

Ezek után már teljesen értem, miért szeretik az emberek a szerkesztett képeket. Látván az eredetit, és ami végül lett belőlük - minimális szerkesztést már nem tartok olyan szörnyű dolognak, sőt, szinte egy csoda, amit ezek után látni lehet. :)

Életfa csipkekarkötő - csináld magad

Ezúttal egy olyan kis alkotást hoztam, ami kézzelfoghatóbb, hétköznapokba illőbb mint egy rajz, vagy egy rövid kis iromány.
Az életfa az egyik kedvenc mintám, és szerencsére nem olyan elterjedt, hogy mindenhol szembejöjjön. Továbbá jól variálható.

Most egy goth hangulatú megoldást mutatok Nektek. :)

Hozzávalók:

- egy kis zacskó gyöngy

- kb. 20 cm csipke, méretre vágva

- életfa medál

- végek, karikák és delfinkapocs, + hosszabbító lánc

- tű, cérna, olló, vagy ragasztó

Első lépésként vágjuk méretre a csipkét, és tegyük rá a végeket, karikákat, láncot. Fontos, hogy a végeket minél erősebben összenyomjuk, ne úgy mint én, hogy tíz perc után ismét rá kell tenni, hogy egyben maradjon.

Második lépésként rögzítsük középre a medált. Ekkor sokat segíthet a csipke mintázata, főleg, ha olyat sikerül kifogni, aminek körülbelül akkora egy része, mint a medál. A rögzítéshez én cérnát használtam, ebben jobban bízom, mint a ragasztóban és ez nem is szúrja az érzékeny bőrömet, mint a ragasztó pöttyei.

Harmadik lépésként a gyöngyök. Mivel kicsit a hely, célszerű minél kisebb díszítőkkel dolgozni. Ha valakinek olyan nagy és ügyetlen ujjai vannak mint nekem, akkor az nyugodtan használjon nagyobb gyöngyöket, ahogy én is tettem, így is szép lesz a végeredmény. Ezeket is cérnával rögzítettem. Bár itt célszerűbb minden egyes gyöngy után megcsomózni a cérnát, így kisebb az esélye, hogy az utolsó előtti gyöngy felvarrásakor az összes felvarrt gyöngy meggondolja magát, és a földön köt ki. :) Persze itt is megállja a helyét a ragasztó, sőt, az talán eggyel kevésbé macerás.

És végül, a kész karkötő. :)

Nektek hogy tetszik? :)