Könyvek, amiknek a borítója egyszerűen gyönyörű XVIII.

A Hollófiúk

Álomrablók

Kék liliom

A Hollókirály

A Hollófiúk sorozatról eddig fogalmam sincs, miért nem írtam, pedig egyik legnagyobb kedvenceim. Eddig még csak az első két rész jelent meg itthon, a Kék liliom elvileg ősszel jelenik meg, a Raven King pedig csak jövőre jelenik meg Amerikában...

Mindegy, a lényeg, hogy igazán szépek, főleg így együtt. Bár az nekem fura, hogy az első két rész kékes-rózsaszínes, a többiben például már nem jelenik meg a rózsaszín. Sőt, ez a zöldes dolog eléggé fura, túlságosan kilóg a sorból... Az utolsó résznél szerencsére már valamennyire visszatértek az eredeti színekhez. Így együtt eléggé fura, ha a stílus nem lenne egyértelműen ugyanaz, nem biztos, hogy azonnal látszana, hogy egy sorozathoz tartoznak. Formára a Kék liliom tetszik, színre inkább a Hollókirály. Ám  nálam mégis a Hollófiúk borítója a kedvenc, talán az illik legjobban a hangulatához. :)

Interjú Macher Zolival, az Ihalator énekesével és gitárosával :)

Pár hónappal ezelőtt barátnőm küldött át egy Ask.fm-es linket, nézzek már körül, érdekesek a válaszai. Így hallottam először Macher Zoliról, akiről később megtudtam, az Inhalator nevű zenekar énekese és gitárosa. Miután meghallgattam a zenéiket, rájöttem, akad még olyan zenekar, amelyik simán megérdemelné, hogy többet foglalkozzanak vele.

Feltettem Zolinak néhány kérdést arról, hogyan szerette meg ezt a fajta zenét, hogyan indultak el, és hogy mit szeretnének majd. :)

***

Könyvek, amiknek a borítója egyszerűen gyönyörű XVII.

Az ilyenekért szeretek céltalanul bolyongani a könyvtárban, hogy ilyen szép borítókat is lássak. :) Egyszerű színek, és betűtípus (a cím tényleg kaphatott volna egy kicsit izgalmasabb betűtípust, nekem egyedül ez nem tetszik benne), de attól még kellemes érzése tölt el, ha meglátom.

Sajnos a fülszöveg nem fogott meg, így talán ez az első, amire azt mondom, elég a borító, a történetre nem nagyon vagyok kíváncsi.

A nap zenéje

Mostanában ez a zene ad erőt, ha úgy érzem, semmihez semmi kedvem. :)

Obszidián

Jennifer L. Armentrout

Obszidián

Luxen 1.

Fülszöveg:

Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…

Nehezen kezdtem neki. Nem szeretem a földönkívülis történeteket, és féltem, ez is valami gagyi lesz, amire kár időt pazarolni. Még jó, hogy a végén nem így voltam vele, bár így is eléggé vegyesek az érzéseim ezzel kapcsolatban.

Könyvek, amiknek a borítója egyszerűen gyönyörű XVI.

A Sikoltók sorozat borítói is hívogatóak. Nagyon tetszik, hogy mindig egy-egy szín lesz a hangsúlyos - gondolom ez valamiért fontos a történetben, bár még nem olvastam, így ebben nem vagyok biztos -, és, hogy világos borító. A betűtípusok is szépek. Lényegében az összes egyszerű, visszafogott, mégis megragadja a figyelmem.